Anne Michaels kanadai

Time is a blind guide.

(első mondat)

Előbb-utóbb minden őszinte szót megbánunk.

187. oldal, II. - A vízbe fúlt város (Ulpius-ház, 2000)

Vinnünk kell egymást. Ha ez nincs nekünk, mik vagyunk? A lélek a testben, mint bor a pohárban, ha kiloccsan, a levegőbe szivárog, földbe és fénybe…

Amíg én Athosznál éltem Zákinthoszon, görögöt és angolt tanultam, geológiát, földrajzot, költészetet tanultam, zsidók töltötték ki Európa repedéseit és sarkait, miden elérhető helyet. Különös sírokba temették magukat: bármely térbe, ahová befért a testük; több helyet foglaltak el, mint amit szántak nekik a világban.

41. oldal (Ulpius -ház, 2000)

Figyeltem, ahogy az öregemberek megszámozott karjukkal belenyúlnak a pácleves hordókba, levágják a halak fejét. Milyen irreálisnak tűnhetett nekik, hogy ennyi étel van körülöttük.

82. oldal- Pihenőpont (Ulpius ház, 2000)

…semmi nem törli el az immorális tettet. Sem gyónás, sem bocsánat.
És ha meg is lehet bocsátani a tettet, senki nem viselheti a megbocsátás felelősségét a halottak nevében.

125. oldal - Terra Nullus (Ulpius -ház, 2000)

Gondviselés, csak egyetlen nap tiszta örömet adj.

100. oldal, Foszfor (Ulpius-ház, 2000)

Az igazság lassan növekszik bennünk, ahogyan a zenész újra és újra eljátszik egy darabot, amíg egyszer csak először hallja.

194. oldal, II. - A vízbe fúlt város (Ulpius-ház, 2000.)

A poénok egyfajta mintavételt jelentenek a lényegből: a megértés közepébe hatolnak, egy új nyelv elsajátításának igazi próbakövei. Borzalmas szóvicceim mindegyike jelentős előrehaladást képviselt. Általában vacsora közben mondtam el őket, Athosz dicséretére pályázva. (Mi történik, ha a patikus káromkodik? Pirul a pirula.)

82. oldal, A pihenőpont (Ulpius, 2000)

Vasárnapi sétáink alatt Athosz meg én figurákat és történeteket találtunk ki, hogy használhassam a szókincsemet. Kieszeltünk egy krimisorozatot, amelyben két detektív szerepelt: Peter Moss és Peter Bogg. Az egyik epizódban egy olyan tettes nyomát követték, „aki mindent kőnek nézett” (egyik kedvenc szóviccem). Főleg a múzeumokat látogatta, s ha különösen értékes műtárgyra bukkant, azt mondta: „ez nekem kő”, és elvitte. A helyére – mintegy cserébe és annak jeléül, hogy ott járt – letett egy gránitdarabot. Athosz bonyolult történetet agyalt ki egy rablóbandáról, amelynek egy sziklakolostor kincseire fájt a foga, csak azért, hogy a helyzet felmérésére előreküldött kém e szavakkal kezdhesse jelentését: „Az udvaron agg atyák gatyáikat aggatják.”

81. oldal, A pihenőpont (Ulpius, 2000)