!

Anne Cathrine Bomann dán

Képek 1

Könyvei 1

Anne Cathrine Bomann: Agathe

Népszerű idézetek

>!
janetonic P

Tényleg minden ember ennyire nyomorult lelkiállapotban van, vagy csak én találkozom kizárólag boldogtalanokkal? Van-e bárki a világon, aki elégedetten hajtja álomra a fejét, és tudja, miért kell felelnie másnap?

62. oldal

8 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P

Az a benyomásom, hogy azt hiszi, a jó életnek létezik egy képlete, és amíg rá nem talál, voltaképpen azt sem engedi meg magának, hogy éljen.

98-99. oldal, Agathe IX. (Jelenkor, 2019)

>!
Annamarie P

Azzal kezdődött, hogy egy középkorú házaspárt pillantottam meg az egyik asztal mellett. Valamilyen oknál fogva megtorpantam odakint az utcán, és csak néztem, ahogy a nő felemeli a kezét, hogy megsimogassa a férfi arcát. A férfi a nő tenyerére dőlt, én pedig éreztem
– mintha csak én magam ültem volna ott –, ahogy a nő testének melege a férfiéba áramlik, és már képtelenség megállapítani, melyikük melyik.
Azóta szokásommá vált, hogy útba ejtsem a kávézót, és elképzeljem, hogy egy nap én ülök ott.

47. oldal

>!
oldmoviegirl01 P

És azt hiszem, próbálkozom is, de az élet folyton megszökik előlem. Ott van; olyan közel, hogy a szagát is érzem. – (…) – De egyszerűen nem tudok rájönni, hogyan lép be oda az ember.

59. oldal

>!
oldmoviegirl01 P

– Hogy deríthetjük ki, hogy mitől félünk?
– Az én tapasztalatom az – (…) –, hogy az ember legfőbb vágyával kell kezdeni.

89. oldal

>!
Virág_Blogger P

(…) és mégis mennyit lehetett várni a terápiától, amelynek a felépítésére mindössze heti néhány órám volt, míg a pácienseimnek egy egész élet állt rendelkezésére, hogy lerombolják?

93. oldal

>!
Virág_Blogger P

Jobban kellett volna értékelnünk a gyaloglást annak idején, amikor még jól ment.

47. oldal

2 hozzászólás
>!
oldmoviegirl01 P

Rájöttem, hogy volt egy elképzelésem a megfelelő életről, a végtelen robotolásért járó jutalomról, amely a nyugdíjba vonulás után vár rám. Ám ahogy ott ültem, a halálom miatt képtelen voltam meglátni, mit kell magába foglalnia az életnek, amire érdemes várni.

48. oldal

>!
Flora_The_Sweaterist P

Van valami magányos abban, ha nem él az ember. Mint törött lábbal nézni, ahogy mások játszanak.

57. oldal

>!
Flora_The_Sweaterist P

Azért jöttem (…), mert elvesztettem az életkedvemet. Nincsenek illúzióim azt illetően, hogy jobb lesz a helyzet, de működni szeretnék.

27-28. oldal

3 hozzászólás