!

Anna Gavalda francia

1970. december 9. (Boulogne-Billancourt) –

Tudástár · 2 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv · 2 film

Teljes névAnna Gavalda
Nem

Képek 7

Könyvei 36

Anna Gavalda: Együtt lehetnénk
Anna Gavalda: Szerettem őt
Anna Gavalda: 35 kiló remény
Anna Gavalda: Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol
Anna Gavalda: Kis kiruccanás
Anna Gavalda: Édes életünk
Anna Gavalda: Vigaszág
Anna Gavalda: Billie
Anna Gavalda: Életre kelni
Anna Gavalda: Szeretném, ha valahol valaki várna rám

Fordításai 1

John Williams: Stoner (francia)

Népszerű alkotóértékelések

Bélabá>!

Anna Gavalda

Meg merek kockáztatni egy értékelést Anna Gavaldáról. Négy könyvét olvastam eddig, és mindegyik tetszett, nagyot szólt nálam. Hogy mi a titka? Fiatalos, lendületes, szórakoztató, humoros és időnként szívet tépő. Nagyszerű érzékkel kutyulja ezeket az összeevőket, mint egy egy jó szakács. Ha már az egyik hőse is ezt a szakmát űzte… :) Fiataloknak garantáltan jó szórakozás minden könyve, és az idősebbek is belekóstolhatnak Anna világába. Nagyszerű írónő, ez nem vitás!

10 hozzászólás
Chöpp >!

Anna Gavalda

Nagyon tud, ha akar. És van benne egy amolyan csodálatra méltó egyszerűség.

Trixi_Adzoa P>!

Anna Gavalda

Egyszerűen fenomenális! Nagyon kívánom neki, hogy hosszú élete legyen, és rengeteget tudjon még írni!

2 hozzászólás
Sister P>!

Anna Gavalda

Szeretem a hangulatot, amit megteremt. Szeretem az írásmódját. Szeretem, ahogy lefesti a franciákat. Szeretem, ahogy lefesti Franciaországot. Bár nem minden könyve ragad ugyanannyira magával, ennek ellenére a kedvenceim között a helye. :)


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

– De, tudod…. azt hiszem, a boldogság kulcsa igazából a nevetés. Együtt nevetni valakivel.

Yann

220. oldal (Magvető, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · nevetés
6 hozzászólás
Pixelhiba>!

Vajon mennyi idő kell, hogy elfelejtsük az illatát annak, akit szerettünk? És mikor múlik el belőlünk a szerelem?
Adjanak már egy homokórát.

28. oldal (Magvető, 2005)

Kapcsolódó szócikkek: idő · szerelem
4 hozzászólás
Pixelhiba>!

Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol…Ne mondja senki, hogy túlkomplikálom.

79. oldal, Eltáv (Magvető, 2001)

Pixelhiba>!

Nekem is az az érzésem, hogy mi nagyon összeillünk… Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom. Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok belőled, és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy ugyanazoktól a dolgoktól félünk. Hogy mintha még a démonaink is hasonlítanának! Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Hogy néha kimondottan szükségem van a jelenlétedre, hogy… hogy mondjam… érezzem a saját… súlyomat?

193. oldal, Budapest: Magvető, 2005

7 hozzászólás
Miestas>!

Imádkoztam, hogy csak ne bírjon nélkülem élni.

zsofigirl>!

Ide hallgass, kis haver: boldogtalannak lenni sokkal könnyebb, mint boldogulni, márpedig én ki nem állhatom, ha valaki beéri a könnyű megoldással, ki nem állhatom a siránkozókat! Boldoguljál, a teremtésit! Tegyél a boldogságodért!

29. oldal

painperduu>!

A kéz jó dolog.
Nem kötelezi el azt, aki odaadja, és megnyugtatja azt, aki elfogadja.

576. oldal, 10. fejezet (Magvető, 2006)

Pixelhiba>!

Fe-le-sé-ge, tudja, az a praktikus cucc, amit az ember mindenhová magával visz, és ha megölelik, akkor mosolyog.

66. oldal, Budapest: Magvető, 2005

1 hozzászólás
Lovely>!

– Az ember képes rá, hogy udvariasságból elrontsa az életét.

227. oldal, Yann, hat, a felfordulás (Magvető, 2014)

Pixelhiba>!

Leültem, a tenyerembe támasztottam a fejem. Arra gondoltam, milyen jó volna lecsavarni a helyéről, letenni magam elé, és olyat rúgni bele, hogy elszálljon, lehetőleg jó messzire.
Olyan messzire, hogy többet meg se találjuk.
De hát nem vagyok valami nagy focista.
Tuti, hogy mellérúgnék.

53-54. oldal, Budapest: Magvető, 2005