!

Anna Dosztojevszkaja orosz

1846. szeptember 12. (Szentpétervár) – 1918. június 9. (Jalta)

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

Teljes névАнна Григорьевна Достоевская
Nem

Képek 2

Könyvei 2

Anna Dosztojevszkaja: Emlékeim
Anna Dosztojevszkaja: Dosztojevszkij özvegyének emlékiratai

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Emlékezések

Róla szóló könyvek 1

Leonyid Cipkin: Nyár Badenben

Népszerű idézetek

Frank_Spielmann I>!

– Derék dolog – mondta az érsek –, bizony derék dolog. Hanem, úgy hallom, néhány nemkívánatos újítást vezetett be. Szeretném ezekre felhívni a figyelmét.
– Engedje megkérdenem, miféle újításokról méltóztatik beszélni.
– Íme, egy példa: ön a tanítónak ingyen lakást ad, és ezenfelül havi negyven rubel fizetést, míg a többi iskolában a tanítók huszonöt, de legfeljebb harminc rubelt kapnak. Gondolt arra, hogy ezzel irigységet ébreszt iskoláink tanítóinak szívében? Meg fogják kérdezni, miért kapnak kevesebbet, mint a Dosztojevszkij-iskola tanítója, és szívükbe ellenséges érzület lopózik.
– Kegyelmes uram, nagyon kívánatos volna, hogy a tanító nehéz munkáját megfelelően díjazzuk. Mi azért adunk a szokásosnál többet, hogy ragaszkodjon az iskolához, és ily módon elkerüljük az oktatás szempontjából káros, gyakori személyi változásokat. Ön is pompás termekben lakik, pedig sok pópa tengődik hitvány viskókban, s alig van betevő falatja. Igazságosnak találná, ha megfosztanák érseki palotájától és nagy jövedelmétől, azzal az indoklással, hogy irigységet ébreszt a szegény pópák szívében?

453-454. oldal

Kapcsolódó szócikkek: oktatás
5 hozzászólás
ParadoxH>!

Fjodor Mihajlovics minden elbeszélése annyira szomorú volt, hogy egyszer elvesztettem türelmemet s megkérdeztem:
– Miért csak arra emlékszik, Fjodor Mihajlovics, amikor boldogtalan volt? Meséljen inkább arról, amikor boldog volt.
– Amikor boldog voltam? Még nem voltam boldog…

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · boldogtalanság
4 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

Fjodor Mihajlovics megszokta, hogy éjjel dolgozzon, nem tudott korán elaludni, sokáig olvasott, s ezért későn kelt. Én már kilenckor talpon voltam, és a szakácsnővel a Szennaja téri piacra mentem bevásárolni. Őszintén bevalom, hogy amikor férjhez mentem, igen rossz gazdasszony voltam. Hét év gimnázium, azután a felsőfokú tanulmányok, később a gyorsírótanfolyam – hát mikor tanultam volna meg a háztartás tudományát? De miután feleségül mentem Fjodor Mihajlovicshoz, s megismertem anyagi helyzetét, szavamat adtam neki és önmagamnak, és nevetve ígértem, hogy én magam fogok neki pirogot sütni, amit annyira szeretett.

115. oldal

1 hozzászólás
ParadoxH>!

Valóban határtalanul szerettem Fjodor Mihajlovicsot, de ez nem érzéki szerelem volt, nem szenvedély, mint amilyen azonos korú házasfelek esetében előfordulhat. Az én szerelmem forrása a fejem volt, s tisztán eszmei jellegű volt. Inkább rajongás volt ez, hódolat egy nagyon tehetséges és magasztos lelkű ember előtt.

3 hozzászólás
ParadoxH>!

Apám különös epizódot mesélt el nekem gyerekkorából. Tízéves volt, amikor egy téli reggelen (7 óra tájt) az iskolába sietett a Fontanka rakpartján. Az Anyicskov-palotánál odament hozzá egy magas, jól öltözött úriember, aki mellett egy szegényes ruhát viselő anyóka állt. Az úriember megállította a kisfiút, és így szólt hozzá: „Ha jót akarsz cselekedni, gyere velem, és légy a fiam keresztapja; ez pedig a komaasszonyod” – tette hozzá az anyókára mutatva. Apám bátor kisfiú volt, tétovázás nélkül követte az úriembert és az anyókát. Elmentek egy gazdag házba, ahol már ott volt a pópa, és azon nyomban meg is keresztelte az újszülöttet, azután teával és süteménnyel vendégelték meg a komát és a komaasszonyt, az úriember pedig mindkettőjüknek adott egy-egy tízrubelest. Apa, mivel elkésett az iskolából, hazament, s elmondta, mi történt. Elmagyarázták neki, hogy egy hiedelem szerint, ha a családban az újszülöttek rendre meghalnak, akkor – hogy ez meg ne ismétlődjék – azoknak kell a gyermek keresztszüleivé lenniük, akikkel az apa elsőként találkozik az utcán. Ilyen keresztanya lett az anyóka, és így lett keresztapa apámból.

ParadoxH>!

Amikor megtudta, hogy keresztanyámhoz kell mennem, kijelentette, hogy nem akar feltartani, s felajánlotta, hogy elvisz a szánján, mert úgyis egyfelé visz az utunk. Beleegyeztem s elhajtottunk. Egy hirtelen kanyarulatnál Fjodor Mihajlovics meg akarta fogni a derekamat. Én azonban, mint a hatvanas évek leányai általában, elítéltem a figyelmesség összes effajta megnyilvánulását, amilyen például a kézcsók, a nők felsegítése stb., s azt mondtam:
– Kérem, ne fáradjon, nem fogok kiesni.
Úgy látszik, Fjodor Mihajlovics megsértődött, mert így szólt: – De szeretném, ha most kiesne a szánból!
Hangosan felkacagtam, és szent volt a béke.

4 hozzászólás
ParadoxH>!

Mulatságos esetek részesei is voltunk: egy ízben például Fjodor Mihajlovics söröskriglijébe egy nagy fekete bogár pottyant a „mi tölgyünkről”. A férjem finnyás volt, nem akarta kiinni a sört, és odaadta a pincérnek azzal, hogy hozzon másikat. Amikor a pincér elment, Fjodor Mihajlovics azt mondta, okosabb lett volna előbb még egy korsó sört kérni, s csak utána elvitetni az előzőt, mert most valószínűleg mindössze annyi fog történni, hogy a pincér kiszedi a bogarat, és visszahozza a sört. Amikor a pincér visszajött, Fjodor Mihajlovics megkérdezte: „Nos, kiöntötte a másik korsó sört?” „Dehogyis – felelt a pincér – kiittam”, és elégedett arca tanúsította, hogy nem szalaszotta el a potyasört.

ParadoxH>!

– Emlékszem – mesélte –, hogyan álltam a Szemjonovszkij téren elítélt társaim között, s látva az előkészületekét, tudtam, hogy már csak öt perc van hátra az életemből. Hanem ezek a percek éveknek, évtizedeknek tűntek, úgy éreztem, még nagyon sok van hátra az életemből. Már ránk adták a halotti inget, s hármas csoportokba osztottak; én a nyolcadik voltam a harmadik sorban.* Az első hármat odakötözték az oszlopokhoz. Két-három perc alatt főbe lőtték volna a két első csoportot, s azután ránk került volna a sor. Úristen, de szerettem volna élni! Mily drágának találtam az életet, mennyi jót és nemeset tehettem volna még! Eszembe jutott egész addigi életem, az, hogy nem valami helyesen használtam fel az időt, és nagyon szerettem volna próbára tenni magam, és soká, soká élni… Hirtelen takarodót fújtak, és elfogott az izgalom. Társaimat eloldottak az oszlopokról, visszavezették előző helyükre, s felolvasták az új ítéletet. Engem négyévi kényszermunkára ítéltek. Nem emlékszem hasonlóan boldog napra.

Megismerkedésem Dosztojevszijjel

Frank_Spielmann I>!

Annyira figyelmes volt, hogy amikor Sztrahov megküldte neki Tolsztoj gróf épp akkor megjelent Háború és béke című regényét, elrejtette előlem azt a részt, ahol oly művészien van leírva Andrej Bolkonszkij herceg feleségének gyermekágyi halála. Attól félt, hogy a halál leírása rossz hatással lesz rám. Mindenütt kerestem az elveszett kötetet, sőt szidtam is érte, hogy elvesztette az érdekes könyvet.

196. oldal

Frank_Spielmann I>!

Ah, miért nem nős maga, s miért nincs gyermeke, igen tisztelt Nyikolaj Nyikolajevics! Esküszöm magának, hogy ebben van az emberi boldogság háromnegyed része, s minden egyébre legföljebb egynegyed rész jut…

200. oldal (Dosztojevszkij levele)