!

Ángela Becerra kolumbiai

Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévBecerra, Ángela

Képek 4

Könyvei 8

Ángela Becerra: Utolsó előtti álom
Ángela Becerra: A megtagadott szerelmekről
Ángela Becerra: El penúltimo sueño
Ángela Becerra: Lo que le falta al tiempo
Ángela Becerra: Memorias de un sinvergüenza de siete suelas
Ángela Becerra: De los amores negados
Ángela Becerra: Alma Abierta
Ángela Becerra: Ella, que todo lo tuvo

Népszerű idézetek

Lunemorte P>!

Hogyan tud elférni ennyi tenger egy kagylóban?

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: kagyló
2 hozzászólás
Lunemorte P>!

Ha magad mellett akarod azt tartani, akit szeretsz, ne zárd be. Ne vágd le a szárnyát.

123. oldal

Lunemorte P>!

Annyi érzelmi kiherélés létezett, annyi érzelmi egyenlőtlenség, hogy fennállt annak a lehetőségnek a veszélye, a világ megbetegszik az önszeretet hiányától. Érzelmileg nem nevelték az embereket. Megtanították őket összeadni, kivonni, szorozni, osztani, olvasni és írni, viselkedni az asztalnál, az illemhelyre menni, de saját magukat szeretni, tisztelni és gyakorolni ezt a szeretetet, egyensúlyban tartani az izgalmat és az érzéseket, mind a férfiakban, mind a nőkben, ezt senki sem tanította. Esetleg még azt tanították meg a gyermekkorban, az esetek többségében hiányosan, hogy kell elválasztani és osztályozni; a férfiaknak, mint érzéketlen lényeknek, és a nőknek, mint érzékien szenvedőknek. Nem érezni, a férfiaknál erőt fejezett ki, biztonságot és férfiasságot. Érezni, a nőknél nőiességet adott …és gyengédséget. Így, századról századra, az érzelmi csalódások többségükben a házasság alatt fordultak elő, minden fáradság nélkül. Egy rossz, ami a férfinemnél kezdődött annak ellenére, hogy nem voltak ennek tudatában, most már fennállt annak veszélye, hogy a női nemre is kiterjed, hiszen a megvert nő több alkalommal az elszenvedett fájdalom miatt erőssé és érzéketlenné vált, összetévesztve az erőt az érzéketlenséggel. És ennek az új generációnak gyerekei meddig mennek?

200. oldal

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Ha sokáig hagytad magadat kitenni a fagyos szél üvöltésének, fennállt annak a veszélye, hogy a lelked is megfagy.

204. oldal

Lunemorte P>!

Hiszen semmi sem csábítja jobban a balsikert, mint sikertelennek érezni magunkat.

192. oldal

Lunemorte P>!

Miért vannak emberek, kik meghaltak, anélkül hogy éltek volna?

84. oldal

Lunemorte P>!

Nem az a fontos, hogy szaladjunk a boldogság után, hanem hogy tisztán tartsuk lelkünket, nyitva és könnyűnek a váratlan felé.

272. oldal

Lunemorte P>!

Miért van az, hogy amikor a megálmodott boldogság a kezünkben van, nem ízleljük meg mélységéig? Miért vagyunk ily öntudatlanok, hogy a dicsőség pillanatát nem tudjuk felismerni? Miért nem szívjuk, mint szomjazó fatörzsek a pillanat boldogságának nedvét, és mint élelem szabadítjuk fel, mely napról napra táplál? Miért van az, hogy nem érzékeljük a boldogságot abban a másodpercben, amikor megéljük, és utána az emlékeinkből kell újraélni? Ki ültette a fejünkbe, hogy a boldogságnak, ahhoz, hogy felismerhető legyen, boldogságként kell öltöznie, egy fénylő táblával, melyre az van írva: hé, itt vagyok. A boldogság vagyok, élvezz?

28. oldal