!

Andrej Tarhanov manysi

1936. október 13. (Аmanyja, Szovjetunió) – 2017. augusztus 14.

Teljes névАндрей Семёнович Тарханов
NemFérfi
Wikipédiahttps://ru.wikipedia.org/wiki/Тарханов,_Андрей_Семёнович

Könyvei 1

Andrej Tarhanov: A pogány gyalogút

Antológiák 4

Domokos Péter (szerk.): Medveének
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Nagy Katalin (szerk.): „Hét határon hallik húros daru hangja”
Katona Erzsébet (szerk.): Megyek élő testvéremhez

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Izzik a berkenye

Izzik a berkenye lombja.
Izzik a vérszínű ág.
Ősszel a völgyre hajolva
Dalomban zúgnak a fák.

Magányos berkenye jajgat,
Mert sok a jajra az ok.
Álság forrása a bajnak,
S a jó szók hasztalanok.

Igen, én zengem a tájat,
Melyben a berkenye ég.
Én, kinek álmai fájnak,
Mert a hazám e vidék.

Nem maradó, csak az emlék.
Már, ami szép, odalett.
Tűz van, a berkenye benn ég.
Állok az üszke felett.

11. oldal

Kapcsolódó szócikkek: berkenye
3 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Zelnicelomb rezzen

Zelnicelomb
Rezzen, ha szól
Sípomon trillázó madárdal.
Császárfajd vígan válaszol,
S hiszékenyen hálómba szárnyal.

Ezen a fehér éjszakán
Én messzi, más világban jártam.
S őt is bántotta a magány,
Riadtan ébredt és ziláltan.

Testvérek lettünk, ő meg én…
Már fent a Nap nagy útját rója,
S szent partok közt kigyúlt a vén
Konda folyó, atyák folyója.

A szent helyek már – csupa gyom.
Emlékem nincs, mi fojtva támad.
Furcsa, hogy ennyire rokon
A kín s öröm,
Mosoly s a bánat.

56. oldal

Kapcsolódó szócikkek: zelnicemeggy (Prunus padus)
>!
Timár_Krisztina ISP

Hulor taván

Valami titka van Hulor tavának.
Rénzuzmós partját meglepte a bánat.
A hombárok roggyantan, szinte fekve
Emlékeznek kis cikkanó tüzekre,
Mik itt szikráztak akkor délelőtt.
Állok a vaksi házikó előtt,
Nyírkéreg maszkok a falról lecsüngnek,
Várják, hogy jön még medvetáncos ünnep,
Itt minden egyszer volt, mint a mesék,
Anyóka ballag, öreg, mint az ég,
Mint sírból feljött, aszott ősanya,
Ha nincs a botja, földre hullana.
A Nap az erdő peremén pihen meg,
A percek innét már tovább se mennek.
Az anyóka csak áll, mint az idő,
Nem szólít meg s nem ad tanácsot ő,
Csönd van, még Hulor tó habja se zsong,
Hullám hullámmal társtalan busong.
A fény kigyúlt, a nap estére dűlt…
A falucska az ősökhöz repült.

66. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

A mennydörgés harmóniája
(Domokos Péter magyar tudósnak)

Ma megszólított a természet.
Rám kiáltottak szálló vadkacsák.
Bujkálva keresek menedéket,
rénszarvasbőrből való palotát.

A fenyvesek narancsszín sárgák,
cikáznak köztük áttört sugarak.
A reggelben álló sudár fák
ragyognak hímes díszeik alatt.

Kupolákon csillagok égnek –
megannyi fémes hókristály-darab.
Őr-fények páncélban, kékek,
a Csönd kapuja előtt állanak.

Vadként kúszom kunyhóm falához
rózsapalotát álmodozva én…
megtorpanok: Gulliver áll ott –
Jávorszarvas az erdő közepén.

Töredezett aganccsal, fájva:
egy forró, vad világból jött, csodás,
a pillanat meséje: látomás.
A mennydörgés harmóniája.

(Bede Anna fordítása)

31. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Reggeli síző

Az égboltnál kékebb tisztások:
Mint ketté hasadt jégdarab.
Szankvatalp-húrként pengve-zengve
A sínyom keletnek halad.
Ébredő fenyők sóhajtása
A hómezőkön átoson.
Kezd a csonttollú dalolásba,
Dobol a harkály hangosan.
Jávorszarvasok az irtáson.
Örömük az új reggelé.
Hajnali síző tart a célnak,
Siklik a láthatár felé.
Várja őt bíbor-selymű reggel,
Várja őt szőnyeg-selymű jég,
Új meredélyt, erdőt fedez fel,
Miket nem látott senki még.
Közeledik arca a Napnak
S szólít a mennybolt, zengve int:
Kössetek, emberek, sítalpat,
Menjünk a horizontra mind!

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: jávorszarvas · síelés