Andreas H. Schmachtl német

Márpedig senki sem várhatja el egy süntől, hogy reggeli után ne igyon meg egy pohár tejeskávét!

A kártyázás csak ürügy volt, hogy a barátok, végre együtt üldögélhessenek, beszélgethessenek, jókat nevethessenek. Csodálatos volt. Mert a Vadrózsa utcában senki nem érezheti magát egyedül. Magányosnak pedig végképp nem. […]

Mert lehetett akármilyen komor és barátságtalan az idő, a templomfal tövében álló egérházban mindig ott várta a Vadrózsa utca lakóit egy tál frissen sült sütemény, valami innivaló és egy jó társaság.

131. oldal, Baráti kör

Néha egy várható eseményre gondolni ugyanolyan öröm, mint maga az esemény.

106. oldal

Megmásíthatatlan legyen ennek okán,
hogy a templom egerének lakóhelye
az ő saját tulajdona legyen, és az is maradjon.
E lakhelyről el ne űzessék.
Így álljon megírva, és így is maradjon,
az Úr 1132. esztendejében.

14. oldal, A templom egerének jogai

Az aprónépnek is meg lehet ám hallani a szavát.

– Levinnéd egy kicsit, Süni? – kérdezte a barátját Magdi.
– Egy kicsit? – kiáltott döbbenten Süni. 589 lépcsőfokot jöttünk fölfelé, drágám.
– De Csigusz éhes. És tudod, a csigáknak nem tesz jót a lépcsőzés.
– A sünöknek se – morogta Süni.

72. oldal

– Mégse köthetünk pulóvert a méhecskéknek… Túl kicsik hozzá.

Vannak napok, amelyek egyszerűen pechesen indulnak.

(első mondat)

Tudjátok, nekem most az a legfontosabb feladatom, hogy kellő vastagságú hájréteget növesszek.

80. oldal

– Ugye nem nassoltál egész álló nap a tortából? – kérdezte Magdi.
– De igen – vallotta be Molly. – Miért, mi mást tehettem volna ott a sötétben egyedül?

44. oldal