!

André Chamson francia

1900. június 6. (Nîmes, Franciaország) – 1983. november 9. (Párizs)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévChamson, André
Nemférfi

Könyvei 1

André Chamson: A csodák kútja

Népszerű idézetek

oscarmániás>!

A lányka az Odüsszeiát böngészte, ujjával követve a sorokat. Odamentem hozzá. Hamar észrevettem, hogy egy szót sem tudok már görögül, de azért elkezdtünk beszélgetni Odüsszeuszról. Csakhamar összebarátkoztunk. Egy este, amikor a lánykát tréfásan Christine de Pisannak neveztem, észrevettem, hogy az anya elmosolyodik. Különös kor, amelyben a varrónők ismerik a híres asszonyok életét! Amikor a nyomorgó gyermekek az éhínség és a kétségbeesés közepette is folytatják tanulmányaikat!

51. oldal, A lányka és Mathurin

oscarmániás>!

Sorra haltak a legkiválóbb egyéniségek, minden feltűnés nélkül, csupán Paintendre úr elmúlása emelkedett ki az események zűrzavarából. […] Préselt vaslemezzel dolgozott, kedvenc mondása volt, hogy a történelem semmiféle forgandóságától sem fél, mivel békeidőben bidét, háborúban meg sisakot gyárt. „Az én gépi felszerelésem ki tudja elégíteni az emberiség két legnagyobb szenvedélyét” […]

69. oldal, Paintendre-né jótékonykodása

oscarmániás>!

Azon a reggelen a sintér bejött az udvarba. Ott tanácskozott segédjével, egy nyomorúságos fickóval, akit nemrég fogadott fel dögásónak, és aki három ötösért eltüntette a megfojtott kutyákat.
A ranglétra soha nem ér véget ebben a nyomorúságos világban. A végtelenség egyik megjelenési formája, úgy, ahogy Pascal gondolataiban bukkant fel számunkra. Nincs olyan nagy dolog a világon, amit ne érne fel legmagasabb fokával, s földalatti lépcsői leérnek a legalantasabb világba is. A legalábbvaló tennivalónak is megvannak a még szennyesebb segédmunkái, egész lent a mélyben. Szóval a dögásó a sintér alkalmazottja volt, alantas beosztott a konzulviselt személyiség mellett.

80. oldal, A ranglétra legalsó fokán

oscarmániás>!

Ebben az iszonyatos világban, ahol a gyerekek ágyba pisilnek és az öregek elvesztik fogsorukat, ahol az alvilág összegyűl a finom emberekkel és a sintérek mozgatják a háttérből a dolgokat, az a legkülönösebb, hogy látszólag minden anyagi problémákra vezethető vissza, pedig az igazi nyomorúság a szellemé. Mert éhínségtől rettegő világunkban a kifejezhető gondolatok köre csupán a hasbeszélő vízfej szónoklataira szűkült.

140. oldal, Az igazi nyomorúság a szellemé

oscarmániás>!

Csak az egyszerű lelkek tudják közvetlenül élvezni a természet színjátékát. Payan az erdőket és a vizeket nézte, de nekem, aki titkon Payant lestem, Louis Le Nain festménye jutott eszembe, amelyen mosolygó gazda látható béresei körében. […] aki ott ül egy zsámolyon a gazda balján, mezítláb van, rongyok fedik testét, szakálla torzonborz, kezét térdére kulcsolja.

155. oldal, Közjáték erdőn-mezőn

oscarmániás>!

A vezetők iskolája – Paintendre-né Tavasz Segélyéhez hasonlóan – újkeletű létesítmény volt, célkitűzései azonban, bár éppoly magasztosak voltak, inkább a távoli jövendőbe irányultak. Mintegy harminc növendékre méretezett internátus volt, egy több mint tizenöt éve elnéptelenedett papneveldében helyezték el, ahol még mindig vizeletbűz lengett. Igazgatója, egy hajdani tiszt, célul tűzte ki, hogy a holnap vezetőinek csemetekertjévé építi ki. Nem valami lázálom volt ez részéről. Üzlet és apostoli küldetés. Üzlet, hisz a kedvezményes cukor-, zsíradék- (sic!) és rizsellátás áldása révén az őrnagy kényelmesen megélt belőle. A gondjaira bízott ifjak egy napon hatalmas urak lesznek, most mégis úgy ugráltak parancsaira, mint a kis katonák. A föld jövendő urainak volt feltétlen ura, érthető hát, hogy e személyiség megittasult saját nagyságától.

179. oldal, A vezetők iskolájának vezetője

3 hozzászólás
oscarmániás>!

Alkoholos napokon, a harmadik pohár után, a hóhér gyengédsége vett erőt Vladimiron. Ezekben a halálra fegyelmezett gyerekekben az emberiség megmentőit látta. Ha belenevelik a gyerekekbe, hogy egymást jelentgessék fel, ha már zsenge éveikben vak engedelmességre szorítják őket, az emberiség megmenekül minden fenyegető bajtól. Ezzel a világ végéig biztosítják a rendet, s az elmúlt idők forradalmai sorra maguktól belevesznek a soha meg nem történendő dolgok végtelen ürességébe.

185. oldal, A vezetők iskolájának vezetője

oscarmániás>!

Kék kezeslábasban volt, alatta szegőzött fekete zubbony. […]
[…] Apa, te már láttál ilyen tragacsot? Hű, micsoda strágesz lehetett a Párizs-Bordeaux vonalon! […]

195. oldal, Éhínség ellen egyetlen gyógyír a járvány

oscarmániás>!

A kisemberek úgy félnek az államtitkoktól, mint ördög a szenteltvíztől.
[…]
A fecsegés mindegyiküknek nagyobb gyönyörűséget okozott, mint a cselekvés, mert a hiú ember mindent elvisel, csak a hallgatást nem.
[…]
Hisz azért nincs már semmink, mert túlságosan sok ember áhítozott túlságosan sokra. Be kell tehát bizonyítani a lakosságnak, hogy a lét végső célja az eszmény felmagasztalása.

223-224. oldal, Feltalálják korunk hősét...