!

András László magyar

1919. november 30. (Budapest) – 1988. május 10. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttps://hu.wikipedia.org/wiki/András_László_(író,_1919)
Életrajz

Könyvei 7

András László: Alapos gyanú
András László: Váltóláz
András László: A Madách-rejtély
András László: Jelentések a Központnak
András László: Halott teve
András László: Titkos küldetés
András László: Reménytelen szerelem

Szerkesztései 3

András László (szerk.): Spanyol költők antológiája
András László (szerk.): Hesperidák kertje I-II.
András László (szerk.): Hispánia, Hispánia…

Fordításai 36

Federico García Lorca: Vérnász
Federico García Lorca: Hat színjáték
Domokos János (szerk.): A világirodalom legszebb elbeszélései I-III.
Federico García Lorca: Federico García Lorca versei
Pablo Neruda: Bevallom, éltem
Juan Ramón Jiménez: Platero meg én
Teresa De La Vega – Dobos Éva – Dornbach Mária (szerk.): Sevillai altatódal
Tóbiás Áron (szerk.): A kísértethajó utolsó útja
Li Taj-Po – Tu Fu – Po Csü-Ji: Li Taj-Po, Tu Fu, Po Csü-ji versei
Federico García Lorca: A sötét szerelem szonettjei

Népszerű idézetek

>!
Georginanéven P

Mondtam én már nőnek, hogy szeretem, de csak ha tudva hazudtam, akkor mondtam úgy, ahogy várta tőlem. Máskor, ha éreztem is, kimondtam, de hangsúlytalanul, mellékesen, kicsit mintha tréfálkoznék, félvállról. Mint aki nem szomjas, csak éppen kér egy pohár vizet, hogy kérjen valamit. Hogy meg ne lássák rajtam, elepedek egy korty italért. Pedig tudom, senki nem veszi észre ilyenkor, ha hamisan cseng a szó. Hazudni könnyű, mindenki másnak könnyű, csak magamnak nehéz…zutty!

27. oldal

>!
Georginanéven P

Az ember belül tudja, hogy férfi. Nem is tudja, csak egyszerűen az. Ezt érzik meg a nők. Ez teremti meg azt a mágneses teret, a vonzásnak azt a légkörét, amelyben úgy lehet járni, mint az évtizedek óta megszokott lépcsőházban, ahol nem is a fejem, hanem a talpam meg az izmaim tudják a lépcsőfokok számait, vagy itthon, ha hirtelen kialszik a villany és tapogatni sem kell, hogy a sötétben a bútorokba ne ütközzem. Hirtelen apró tapogató-csápjaim nőnek, láthatatlan antennácskáim, amikkel felfogom a világ mikrohullámait. A test biztonságánal a tudata ez, nem is tudat, hiszen eszünkbe sem jut, föl sem ér az agyamig, csak az ösztöneim tudják, csak az ujjaim hegyében érzem, hogyan kell megfognom valamit vagy valakit anélkül, hogy a mozdulat erejét, indulatát előre ki kellene számítanom, nem kell, jön magától, a helyemen vagyok, valami pontos összehangoltság ez a világ és köztem, mint a begyakorolt táncosoké, oda sem kell figyelni rá, csak lebegni benne, elengedem magam, fürdő, amelyben lemerülve bőröm egész felülete állandóan és teljesen az őt körülvevő egyenletes meleg közeggel érintkezik.

34-35. oldal

>!
Georginanéven P

A kisangyal-kék égen rózsaszín felhőcukrok, a kovácsoltvas ablakrács trágár rombuszai, meg ez az akváriumszoba, ahol a magam termelte tengermélyi dohányfüstben úszkálok, mint Sandó Gyula kisiparos egyik véletlenül elszabadult díszhala. Mint egy gurámi.

113. oldal

>!
Georginanéven P

Olyan kor ez, melyben az emberek eljutottak a boldog társaslét látható küszöbére. Már az ég is csak épp karnyújtásnyira lebeg s mint arany-ranét almát, csillagot indulunk tépni fényes fáiról, pattogva röpködnek fogunk alól a kettéharapott atommagok, de még e kamasz hetykeség mögött kölyöklányok árulják testüket, éhség vinnyog, és munkánkra süket izzadtság fáradt olaja csöpög. Olyan kor ez, melyben az emberek már élhetnének, de még nem lehet.

114-115. oldal