Amie Kaufman ausztrál

Egyre csak azt nézem, ahogy folyik le a víz az arcán, sosem követi kétszer egymás után ugyanazt az útvonalat. Ugyanúgy kellene folynia, de ehelyett szétválik, lecsorog, és szinte letáncolnak a cseppek az arccsontjáról. Mintha mindenhol szeretné érinteni a víz.

– Esik az eső – mondom az alvástól rekedt hangon. Megköszörülöm a torkom és ismét megpróbálkozom. – Nincs semmi baj. Egyenesen a felhőkből, csak neked.
Összeráncolja a homlokát, és még mindig előrehajol, hogy védje magát.
– Egyenesen a felhőkből? Ez higiénikus így?

Minden pillanat megismételhetetlen, minden pillanat értékes.

A harag pajzs, és ha leeresztem, darabokra török.

Some birthdays are happier than others.

106. oldal

[…] You're the most romantic idiot I know, so I guess if you think so, it must be true.

67. oldal

A két katona vonakodva vigyázzba áll – mind a ketten idősebbek nálam, és látszik rajtuk, hogy irritálja őket, hogy tisztelegniük kell egy tizennyolc évesnek. Érdekes, hogy tizenhat éves koromban elég idős voltam ahhoz, hogy igyak, verekedjek és szavazzak, de még két évvel később is túl fiatal vagyok ahhoz, hogy tiszteljenek.

– Harcolni fogok érted.

354. oldal

Ismét egymást bámuljuk. Még azelőtt megmozdulok, hogy egyáltalán késztetést éreznék rá. Az ép karommal magamhoz intem, és ő mellém is telepszik, majd a vállamba fúrja az arcát. Végigfut rajta a remegés, de nem omlik össze.
– Megmentetted az életemet – mormolom. – Már megint.
– Muszáj volt. Nélküled egy napig sem maradnék életben.
Alig lehet hallani a hangját. A keze végigkúszik a mellkasomon és megpihen a szívem fölött.

Interviewer: Tell me about your mother.

Ezra Mason: You're taping this, right?

Interviewer: Audio only. Camera is faulty.

Ezra Mason: Okay, well for the benefit of the sight-impaired, I am now raising my… oh, dear… yes, it's my middle finger at Mr. Postgrad here.

Interviewer: Mr. Mason…

Ezra Mason: Now I'm wiggling it.

Interviewer: Terminating interview at 13:58 on 03/19/75.

Ezra Mason: Look at it wiggl-

-audio ends-