!

Altay Margit magyar

Altai Margit (Margit néni)

1882. január 6. (Budapest) – 1972. február 7. (Budapest)

Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Altai_Margit

Könyvei 40

Altay Margit: Amit az óra mesél
Altay Margit: Az én babáim
Altay Margit: Daisy gyámja
Altay Margit: Erzsébet férjhez megy
Altay Margit: Judit diadala
Altay Margit: Mókuska
Altay Margit: A végzet útjai
Altay Margit: Érdekes házasság
Altay Margit: Érdekes találkozás
Altay Margit: A kis hercegnő

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Pöttyös könyvek, Lányszoba, Százszorszép Könyvek

Fordításai 16

Jean Webster: Nyakigláb Apó
Walt Disney – Hófehérke és a hét törpe
Jean Webster: Erre csak Patty képes
Louisa May Alcott: Régimódi kisasszony
Jean Webster: Nyakigláb Apó / Kedves Ellenségem!
Karl May: A szenteste
Lewis Carroll: Alice a Csodák országában
Dickens Károly: Az élet küzdelmei
Altay Margit: Oroszlán- és tigris történetek I-II.
Nataly von Eschstruth: Margret nővér

Illusztrálásai 1

Hedenstierna Alfréd: A mindennapi kenyérért

Népszerű idézetek

>!
Reelka

…az öreg szövőmunkás, aki sohasem járt még efféle palotában, elgondolkozva vette ki szájából a pipát, és azt mondta, hogy ő bizony nem szeretne olyan helyen lakni, ahol csak a test melegszik, de a lélek megfagy.

Beatrice

>!
Cheril 

– Neked többet ér egy fizetett koldus társasága, mint Milánó legelőkelőbb emberéé? – kérdezte ingerülten. – Hiszen annak a tanárnak még egy tisztességes ruhája sincsen… Kíváncsi vagyok, mit csinálsz, ha ismerősökkel találkozol a képtárban?
– Mindenesetre udvariasan üdvözlöm őket – felelte Bice tárgyilagosan. – Bár azt hiszem, nem nagyon kell attól tartanom, hogy a mi ismerőseink olyan sokat forgolódnak a múzeumokban. Ami pedig Peppini ruházatát illeti, ő valóban csak ott fejt ki fényűzést, ahol a mi ismerőseink szerénységükkel hivalkodhatnak: az okosságában és a tudásában.

>!
Reelka

– a közös munka sűrű hálójában könnyebben talál egymásra két szív, mintha csak a gyermekkori emlékek vékony szálai fűzik őket egymáshoz.

>!
Cheril 

Lorenzo önfeledten ragyogó arcában, mint valami drága tükörben ismerte fel saját érzéseit.

>!
Cheril 

A fiatalságnak úgy kell az öröm, mint a virágnak a napsütés.

>!
Cheril 

A mit sem sejtő lány szívesen eljátszott Pietro terveivel, mint a gyerek a szivárványos szappanbuborékokkal, s talán nem is gyanakodott volna, ha egy délutáni szendergéséből ébredezve észre nem veszi, hogy Pietro a könnyeit törülgeti. Mint valami éles penge vágódott tudatába a felismerés, hogy menthetetlen. Eszébe jutottak eddig jelentéktelennek vélt apróságok, félben maradt szavak és mozdulatok, anyja engedékenysége, a kimerült Pietro mókázó szavai, az orvos sűrű látogatásai, a konzíliumok, és megértette, hogy sohasem lehet Lorenzóé, akitől rövidesen nem a Milánó és Nápoly közötti távolság, nem a Falcone-vagyon óriási mennyisége választja el, hanem az a titokzatos mezsgye, amely a valóságos élet és a felfoghatatlan halál között húzódik.

>!
Cheril 

Az ággyal szemben levő falon halvány rózsaszín folt jelent meg, nőtt, világosodott, s lassanként vöröslő pirkadati fénnyel öntötte el az egész szobát. – Hajnalodik – mosolygott Tamás –, hajnalodik a földön és az én szegény szívemben is.

>!
Kisanna

– Te, az a bandita nem is lehetett olyan szegény legény – nevetett Alex, mikor reggel pizsamájában bedugta fejét az asszonyokhoz.
– Ennyi virág, ilyenkor! La France-rózsa és orgona! Biztosan Floridából hozatta.
– Mi az egy ilye kalóznak – nevetett a felesége, – egyszerűen kirabol egy egész virágüzletet.

>!
Reelka

Nem szerette, ha olyan embereket dicsérnek előtte, akik valamilyen módon az alkalmazásában álltak. Úgy vélte, elismerés csak az egyenrangúaknak jár, s a kifizetett pénz minden egyéb érzelem- és véleménynyilvánítás alól felmenti.

Beatrice

>!
Fisu P

Hol volt, hol nem volt, valamikor réges régen, élt egy király és egy királyné, akik nagyon boldogtalanok voltak, mert nem volt gyermekük. Pedig megvolt más mindenük, ami jót csak kivánhattak. Gazdagok voltak, pompás palotában laktak, mely telis-tele volt drága kincsekkel, országukban béke honolt s a népük elégedett volt. És mindez nem tette boldoggá őket, mert ők csak egy kis gyermekre vágytak, aki az övék legyen és akit dédelgettek, szerettek volna; de – noha már jó pár éve házasok voltak – gyermekük még sem született.
A király minden nap ránézett a királyiéra és szomorúan sóhajtozott:
– Óh, bárcsak gyermekünk születne!
A királyné is ránézett a királyra és szintén felsóhajtott. És mindketten nagyon szerencsétlenek voltak. Aztán föltették arany koronáikat és felültek egymás mellé trónszékeikre.