!

Alistair MacLean skót

1922. április 21. (Glasgow) – 1987. február 2. (München)

Tudástár · 12 kapcsolódó alkotó · 11 film

Teljes névAlistair Stuart MacLean
Nemférfi

Könyvei 42

Alistair MacLean: Kémek a Sasfészekben
Alistair MacLean: Navarone ágyúi
Alistair MacLean: Őfelsége hadihajója
Alistair MacLean: Csapda
Alistair MacLean: Halál a Forma-1-en
Alistair MacLean: Zsilip
Alistair MacLean: A Halál-folyó
Alistair MacLean: Randevú az arannyal / Kettős játék
Alistair MacLean: Medve-sziget
Alistair MacLean – Alastair MacNeill: Éjjeli őrjárat

Kapcsolódó sorozatok: Navarone ágyúi · Guns of Navarone angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Rakéta Regényújság · Célgömb Zrínyi Katonai · Oxford Bookworms Library angol


Kiemelt alkotóértékelések

Bobe0402>!

Alistair MacLean

Eddig csak három könyvét olvastam, de mindegyik nagyon tetszett! A Kémek a Sasfészekben nagy kedvenc, már sokszor olvastam és láttam filmen, a Navarone ágyúi és a Csapda friss olvasmány. Alistair MacLean az eddigiek alapján a műfaj egyik legjobbja!

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

Nefi>!

– Nem tudom, mért vannak olyan nagyra ezek az alpinisták – jelentette ki vidáman. – A nagyanyám is meg tudná csinálni.
– Milyen kár, hogy nem a nagymamáját hoztuk el – mondta szárazon Smith.

18. oldal

DoraAnn>!

Christiansen, húzza le azt a kötelet. Még csak az kell, hogy reggel a Schloss Adlerben szívinfarktust kapjon valami távcsövező germán.

40. oldal

DoraAnn>!

Tremayne számára a pipa elrakása volt a végső bizonyíték arra nézve, hogy az alezredes komolyan munkához akar látni. Aggodalmasan megszólalt:
– Azért ez rázós egy kicsit, nem, uram? Megtalálni a Weisspitzét ebben az egyiptomi sötétségben…
– Rázós? – visszhangozta Carpenter nyájasan. – Rázós? Ugyan miért? Hisz akkora, mint egy hegy. Sőt, az is, egy hegy. El se hibázhatjuk, fiacskám.
– Ettől tartok én is – mondta a másodpilóta, s mélyértelműen elhallgatott.

22. oldal

Szürke_Medve>!

Meglehet, túlfejlett individualizmusa és függetlensége – oly sok
felföldi skót átka – lehetett az oka, hogy Nicholls szívből gyűlölte a
tengerészeti fegyelem, tekintély és bürokratikus idiotizmus ezer és egy
tűszúrását, melyek szüntelenül sértették intelligenciáját és önbecsülését. Már
három éve is, amikor a háború kiragadta egy nagy glasgow-i kórházból, ahol
éppen hogy letöltötte bennlakásos gyakorlatának első esztendejét, sötét gyanú
támadt benne, hogy az összeférhetőség foka jómaga és a főtiszti kar között
döbbenetesen alacsony lesz.

3. fejezet: Hétfő délután

Cipőfűző>!

Mary és a szédelgő Schaffer bent is termett, de Jones nem mozdult. Csak állt, és Smith Schmeisserével a kezében, az ajtódöngetést hallgatta. Az arca közönyösnek látszott. – Sajnos, valóban tériszonyom van – szólalt meg mentegetőzve. – De itt még helyt állhatok.
– Mars be, de tüstént! – sziszegett rá Smith.
– Nem – csóválta meg Jones a fejét. – Hiszen hallja. Bármelyik pillanatban áttörhetik. Fedezem magukat.
– Az isten szerelmére! – rivallt rá kétségbeesetten Smith.
– Húsz évvel öregebb vagyok, mint maguk.
– Vagy úgy – biccentett megértően Smith, s kinyújtotta a jobb kezét. – Akkor isten áldja, Mr. Jones. Sok szerencsét. – És azzal villámgyorsan állon vágta és berántotta az elkábult színészt a gondolába, majd a csörlőhöz ugrott, az az irányváltót lejtmenetbe állította, kiengedte a rögzítőféket, és beugrott a nekilendülő gondolába.

245-246. oldal (Európa, 1984)

Kapcsolódó szócikkek: tériszony
edanka87>!

Smith eredetileg úgy tervezte, hogy megáll a híd közepén, de most, hogy belevágott, úgy érezte, az se lenne kisebb őrültség, mint havasi gyopárt tépkedni a lezúduló lavina útjában".

DoraAnn>!

[…] Tremayne repülő főhadnagy, az ön súlyos kötelességmulasztása veszélyezteti az akció sikerét.
– Uram? – mélyültek el az aggodalmas redők Tremayne ábrázatán.
– Pontosan három perccel ezelőtt kellett volna megkapnom a kávém.
– Igen, uram. Máris, uram.

7. oldal

SDániel P>!

– Igazán kellemes embernek találtam – mondta jámborul Mary.
– Igazán kellemetlen Gestapo-tiszt – vetette oda Heidi.

86. oldal

Aquarius P>!

– Feltétlenül ellent kell mondania neki? Feltétlenül ilyen arrogánsnak kell lennie? Feltétlenül provokálnia kell őt? […]
– Nem… de örömet okoz, ha mégis megteszem.

141-142. oldal

Adrikaaa>!

– Jól illik hozzá, nem? – szólalt meg váratlanul Schaffer. Hangja különös élt kapott az erőlködéstől, az arca feszes volt és elszánt. – Gyönyörű név.
– Miről beszél? – förmedt rá Smith.
– Miről, miről. Heidiről!
– Uram-atyám! – nézett föl Smith a rohamosan közeledő végállomásra. – Ethel az igazi neve.
– Au! Ezt kár volt megmondania. – Schaffer sértődött képet próbált vágni, nem sok sikerrel.