!

Alisír Nevái csagatáj török

1441. február 9. (Herat, Afganisztán, Timurida Birodalom) – 1501. január 3. (Herat, Afganisztán, Timurida Birodalom)

Teljes névنظام‌الدین على‌شير هروی‎‎ (Nizām-al-Din ʿAlī-Shīr)
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 1

Alisír Nevái: Ferhád és Sirin

Antológiák 2

Kakuk Zsuzsa (szerk.): Örök kőbe vésve
Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai

Róla szóló könyvek 3

Ajbek: Rózsáskert dalosa
Géczi János: Allah rózsái
Korszerűség és hagyomány

Népszerű idézetek

Timár_Krisztina IP>!

Zöld-szín serlegével piros arcú lány,
Zöld nyári mezőben nyíló tulipán.

Rózsapiros bor a zöld kehelyben épp:
Mint mikor a zöld ég alkonytűzben ég.

98. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Alkonyatkor nemcsak az ég alja ég;
Felborult serlegként vöröslik az ég.

186. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Ahová a sárkány lehelete ért,
Kiégett ott minden, búsan feketéllt,

A vágtató lóra sűrű pernye szállt,
Nyomán a piros bor éjszínűre vált.

138. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Volt egy széljárású, rózsaszín lova,
Az ég szürkéjénél gyorsabb paripa.

Mindig azon járt a tündérarcú lány,
Tündérhordozóvá lett démonlován.
(…)
Démonszült lován a tündér úgy repült,
Rózsaszirom arcán harmat cseppje gyűlt.

222-223. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Sárga lomb között ha varjú üldögélt:
Sárga tulipánon éjsötét pecsét.

99. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Istenem, mikor még nem léteztem én,
Létlen szenderegtem nem-létem ölén,

Lelkem rózsakertje rózsát nem nyitott,
S testem anyagából még porszem se volt,

Testté nem kötődtek még az elemek,
Csont a húsomat még nem kötötte meg,

Élet napjától még nem gyúlott tüzem,
Nem-lét sivatagján párállott vizem,

Múló föld porából agyagom se lett,
S levegőt a testem még be nem lehelt,

Test, sem fej a testen, sem szem a fejen
Nem volt, s arc, sem száj, sem szó a nyelvhegyen;

Sem lélek, emésztő száz kínnal tele,
Sem szív, s benne tépő fullánkok hegye;

Nem-volt szívem kedvre nem derülhetett,
Nem-volt lelkem gondja nem könnyülhetett,

Testem belsejében szenny nem lepte még,
Nemlét rejtekében érintetlen, ép.

11. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Iszkender, a tudós rumi hadvezér,
Ki egymaga négyszáz tudóssal felér,

Egek forgásának ki tudója volt,
S bölcsen a világnak új törvényt szabott –

Minden csillag útját jól ismerte ő,
Arcát e tükörbe merítette ő.

Sok évig szenvedett, gyötörte magát,
Amíg létrehozta e tükörcsodát.
(…)
Mert, mit Isten rendelt, s meg kell lennie,
Mit számára rejthet titkos végzete,

Ott ragyog mélyében, róla számot ad,
Felfedi előtte mind a titkokat.

118-119. oldal

1 hozzászólás
Timár_Krisztina IP>!

Kapta s felajzotta szivárvány-íját,
Nyilat helyezett rá, lándzsa-akkorát;

S a sárkánytorokba úgy lőtte bele,
Mondanád: csillagot olthatna vele.

140. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Ferhád kinyitotta ajtaját, s bement;
Csillogó serleget talált odabent.

Mint a napnak, olyan fénye-ereje;
Nem nap volt pedig, de Dzsamsid serlege.

Az a világ felett ragyog fényesen –
Ebben a világot nézheti a szem.

Minden rejtett élet titkát tükrözi,
A világ létének nyitját tükrözi.

A föld középpontja van kívül s belül:
A kilenc-szférás ég keringi körül.

161. oldal

Timár_Krisztina IP>!

Összeszedetem négy évszak színeit,
Palotáim képét azok színezik.

Tavaszpalotámra hogyha sor kerül,
A rózsát tekintsék mintaképeül.

Mint ahogy a rózsa orcája virul,
Rózsálljon s legyen szép, mondhatatlanul.

Azt a kastélyt, mely a nyár kastélya lesz,
Hol a vidámság és kéj hajléka lesz,

Zöldbe öltöztessék, mint ahogy a nyár
Zöld levél-ruháját viseli a táj.

Őszi palotámat ami illeti,
Mivelhogy az ősz a sáfrányt szereti,

E szín jellemezze, ekként rendelem,
Az aranymívesség csodája legyen.

Téli palotám meg, télnek évadán,
Mikor kámforszínt ölt Kína és Hotán,

Legyen, mint a jég, és mint a hó, fehér,
Kámforként fehérlő, szikrázó fehér.

Ha megépítettük e négy palotát,
Forgó évszakokhoz illő négy csodát,

Köréjük pompás négy kertet tervezek,
Kínai festményként ékeskedjenek.

75. oldal