!

Alisír Nevái török csagatáj

1441. február 9. (Herat, Afganisztán, Timurida Birodalom) – 1501. január 3. (Herat, Afganisztán, Timurida Birodalom)

Teljes névنظام‌الدین على‌شير هروی‎‎ (Nizām-al-Din ʿAlī-Shīr)
NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Ali-Shir_Nava'i
Életrajz

Könyvei 2

Alisír Nevái: Ferhád és Sirin
Kakuk Zsuzsa (szerk.) – Juszuf Hassz Hádzsib – Mahmud Kasgári – Ahmed Jeszevi – Alisír Nevái: Örök kőbe vésve

Antológiák 1

Lakatos István (szerk.): Évezredek eposzai

Róla szóló könyvek 3

Géczi János: Allah rózsái
Ajbek: Rózsáskert dalosa
Korszerűség és hagyomány

Népszerű idézetek

>!
Timár_Krisztina ISP

Zöld-szín serlegével piros arcú lány,
Zöld nyári mezőben nyíló tulipán.

Rózsapiros bor a zöld kehelyben épp:
Mint mikor a zöld ég alkonytűzben ég.

98. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Alkonyatkor nemcsak az ég alja ég;
Felborult serlegként vöröslik az ég.

186. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Ahová a sárkány lehelete ért,
Kiégett ott minden, búsan feketéllt,

A vágtató lóra sűrű pernye szállt,
Nyomán a piros bor éjszínűre vált.

138. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Volt egy széljárású, rózsaszín lova,
Az ég szürkéjénél gyorsabb paripa.

Mindig azon járt a tündérarcú lány,
Tündérhordozóvá lett démonlován.
(…)
Démonszült lován a tündér úgy repült,
Rózsaszirom arcán harmat cseppje gyűlt.

222-223. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Sárga lomb között ha varjú üldögélt:
Sárga tulipánon éjsötét pecsét.

99. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Istenem, mikor még nem léteztem én,
Létlen szenderegtem nem-létem ölén,

Lelkem rózsakertje rózsát nem nyitott,
S testem anyagából még porszem se volt,

Testté nem kötődtek még az elemek,
Csont a húsomat még nem kötötte meg,

Élet napjától még nem gyúlott tüzem,
Nem-lét sivatagján párállott vizem,

Múló föld porából agyagom se lett,
S levegőt a testem még be nem lehelt,

Test, sem fej a testen, sem szem a fejen
Nem volt, s arc, sem száj, sem szó a nyelvhegyen;

Sem lélek, emésztő száz kínnal tele,
Sem szív, s benne tépő fullánkok hegye;

Nem-volt szívem kedvre nem derülhetett,
Nem-volt lelkem gondja nem könnyülhetett,

Testem belsejében szenny nem lepte még,
Nemlét rejtekében érintetlen, ép.

11. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Szavai értelem bányakincsei,
Ne engedd sziruppá sekélyíteni.

Nevái: szolgája s tanítványa lett,
Akarat útján kit sorsa hányt-vetett,

Ragyogja be szívét e kincsrengeteg,
Ajakát e cukor édesítse meg!

Minden szava legyen fényes drágakő!
Meséje cukorban dús-bővelkedő!

Hej, italt, pohárnok, azt a serleget,
Mit Dzsámi, a legfőbb mámoros emelt!

S ha a kocsma vénje ily borral kínál,
Kiiszom, az égbolt lenne kelyhe bár.

32. oldal

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Iszkender, a tudós rumi hadvezér,
Ki egymaga négyszáz tudóssal felér,

Egek forgásának ki tudója volt,
S bölcsen a világnak új törvényt szabott –

Minden csillag útját jól ismerte ő,
Arcát e tükörbe merítette ő.

Sok évig szenvedett, gyötörte magát,
Amíg létrehozta e tükörcsodát.
(…)
Mert, mit Isten rendelt, s meg kell lennie,
Mit számára rejthet titkos végzete,

Ott ragyog mélyében, róla számot ad,
Felfedi előtte mind a titkokat.

118-119. oldal

1 hozzászólás
>!
Timár_Krisztina ISP

Összeszedetem négy évszak színeit,
Palotáim képét azok színezik.

Tavaszpalotámra hogyha sor kerül,
A rózsát tekintsék mintaképeül.

Mint ahogy a rózsa orcája virul,
Rózsálljon s legyen szép, mondhatatlanul.

Azt a kastélyt, mely a nyár kastélya lesz,
Hol a vidámság és kéj hajléka lesz,

Zöldbe öltöztessék, mint ahogy a nyár
Zöld levél-ruháját viseli a táj.

Őszi palotámat ami illeti,
Mivelhogy az ősz a sáfrányt szereti,

E szín jellemezze, ekként rendelem,
Az aranymívesség csodája legyen.

Téli palotám meg, télnek évadán,
Mikor kámforszínt ölt Kína és Hotán,

Legyen, mint a jég, és mint a hó, fehér,
Kámforként fehérlő, szikrázó fehér.

Ha megépítettük e négy palotát,
Forgó évszakokhoz illő négy csodát,

Köréjük pompás négy kertet tervezek,
Kínai festményként ékeskedjenek.

75. oldal

>!
Timár_Krisztina ISP

Önmagát elvesztvén Istenre talált,
S Istenén kívül mást látni sem kívánt.

Isten létét látja már csak ez a lét,
Isten szavaiból fűzi énekét.

23. oldal