Alexandra David-Néel belga francia
1868. október 24. (Saint-Mandé, Francia Birodalom) – 1969. szeptember 8. (Digne-les-Bains, Franciaország)
Tudástár · 8 kapcsolódó alkotó
Teljes név | Louise Eugénie Alexandrine Marie David |
---|---|
Katalógusnév | David-Néel, Alexandra |
Nem | nő |
Képek 4
Könyvei 12
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Bevezetés a buddhista... Farkas Lőrinc Imre
Népszerű idézetek
Legritkább esetben fordul elő a földbe való temetés, leginkább csak akkor, ha a halál oka ragályos, veszedelmes betegség volt, például himlő. Minden más esetben rendszerint a tibeti tiltakozik a földbe való temetés ellen, már csak azért is, mert igen általános az a hit, hogy a halott szelleme megkísérli a viszonylag ép testbe való újbóli visszalépést. Ez esetben a hiedelem szerint vámpír keletkezik, míg az elégetés vagy más módszer alkalmazása esetében a test részei gyorsan szétoszlanak a különböző elemekben.
22-23. oldal
Aki ismeri a tanításokat, nagyon jól tudja, hogy a mennyország és a pokol sehol másutt nincs, mint a mi lelkünkben, és az ember megszabadulhat tőlük, ha a lelkéből kiirtja őket.
240. oldal
A tibetiek természettől fogva barátságosak és mindig készek megmutatni az idegennek az utat. Amellett hálás dolog is ez, mert az ember a földön és égen, jutalmat várhat érte. Ellenben igen veszélyes az idegent félrevezetni: ha valaki ezt a nemtelenséget elkövetné, halála után, miután „tudata” a testtől elszakadt, kínosan fog a „Bardo”-ban bolyongani éa hiába keresi az újjászületés útját.
97. oldal
1. A Bar-do thos-sgrol
A halál, a halál utáni lét és az újraszületés tudományát tárgyaló művek közül a „Tibeti Halottaskönyv” (tib. Bar-do thos-sgrol), a halál utáni átmeneti állapotból hallás útján való megszabadulás, magasan kiemelkedő tanulmány, és egyedülálló a világ szakrális irodalmában. Mint olyan mű, mely a Maháyána-buddhizmus legfontosabb tanításait adja sűrített formában, vallási és filozófiai szempontból is rendkívüli jelentőségű. Mint lényegében az okkult yoga-filozófián alapuló tanulmány, melyet a híres buddhista egyetemen, az ősi India Oxfordjában tanítottak, talán a legjelentősebb a munkák között, amelyekkel a Kelet megajándékozta a Nyugatot.
Mint misztikus kézikönyv, mely az illúziók világában – amelynek határait a halál és a születés alkotják – vezeti az olvasót, oly nagy hasonlóságot mutat fel az Egyiptomi Halottaskönyvvel, hogy ősi kulturális összefüggésekre következtethetünk; bár bizonyossággal csak annyit állíthatunk, hogy tanainak magva, melyet a nyugati olvasóval megismertetünk, szentek és látnokok hosszú sorának öröke, akik Tibetben Isten által óvott, hó borította hegyek között éltek.
(első mondat)
Szájhagyomány révén száz és száz ősrégi és jelenkori történet terjedt el Tibetben, vagy a nevezetes lámák életrajzában lejegyezve.
E történetek varázsa, az „arany legenda” azonban rendszerint szertefoszlik, ha fordításban olvassuk olyan országban, amelynek szokásai, körülményei és gondolkodása annyira különbözik Tibetétől.