!

Alexander Lenard magyar

Lénárd Sándor

Katalógusnév

Képek 1

Könyvei 2

Alexander Lenard: Völgy a világ végén
Alexander Lenard: Stories of Rome

Népszerű idézetek

giggs85>!

„Az embert megismerni a barátairól”? – hallom. Szó sincs róla. Nézze, milyen tizenegy barátja volt Júdásnak.

36. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Iskarióti Júdás
2 hozzászólás
Wiggin77 P>!

A bennszülött részére már csak nevek, mint Jancsi vagy Pali. És ha a naptárban sajtóhiba volt, nem baj, Nebson se rosszabb, mint Nelson. A jobb oldali házban született kisfiút Edilsonnak nevezték, és az is maradt. A templommal szemben lakó szabó fia Rubens.
„Hogyan jutott ehhez a névhez?” – kérdem az anyját. „A joacabai benzinkút tulajdonosa után neveztem” – feleli. Egy kislány Illa. Miért? Abban a percben, amikor világra jött, valaki a kórház folyosóján azt kiabálta, hogy „illa, illa”. Egy másik Aspirina. Az aszpirin mindig jót tett az anyja fejfájásának. Egy harmadik Lomita. „Nem Lolita?” – kérdem kicsit gyanakodva.
„Nem, Lomita. A férjem olvasott egy történetet egy Lomita nevű lányról, aki mindig híven szolgálta az uraságot.” Az apa – a szabad kolonista – nyilván hűséges szolgálót kívánt…

49. oldal

2 hozzászólás
Wiggin77 P>!

Egy branaui szobafestő, akinek nem volt humora, vicces Chaplin-bajusszal akarta megvalósítani a szőkék világuralmát.

201. oldal

3 hozzászólás
giggs85>!

Teológiáról lévén szó… meg tudná mondani, mi a különbség a nimbusz és a bambusz közt?

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bambusz · nimbusz
giggs85>!

Veszélyes exportcikk volt a koncentrációs tábor és a könyvmáglya – a sors különös iróniája, hogy Lessinget odaát azért égették el, mert megértést és türelmet hirdetett, itt pedig azért, mert németül hirdette.

23. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvégetés
SteelCurtain >!

Az őrnagy tanulságos történeteket mesélt a sivatagi háborúról . . . (Homokzsákokat kértünk Angliából . . . megjöttek. A hajó megkerülte egész Afrikát, hogy Egyiptomba jusson. A zsákok teli voltak homokkal.)

Kapcsolódó szócikkek: homok
Arianrhod P>!

A jó dolgokat meg kell élni, a rosszakat túl kell élni. Minden az idő kérdése. És az idő múlik…

SteelCurtain >!

"A nagymama kövér volt, de nem olyan kövér, mint más asszonyok, hanem még sokkal kövérebb. Reggelire megevett egy egész kacsát, és délre már megéhezett. Amikor egyszer kilovagolt – már rég nem járt gyalog –, a ló vele együtt felbukott. Szegény párát le kellett vágni. A férje vett neki kocsit.
Egy ideig csak kocsikázott, ide egy sonkáért, oda hat tucat tojásért a tésztához, míg egyszer csak elpattantak a rugók, reccsent a tengely. Ott ült szegény a földön, alig bírt felkelni.
De jó asszony volt, a férje szerette, vett neki egy ökrösszekeret, hogy a levegőre jusson. Egy ideig minden jól ment, de csak karácsonyig. Karácsonykor ott „Isten saját gyermekei” többet esznek, mint egész évben, és újév után – puff – az ökrösszekér is szétesett alatta.
Ezután a nagymama már otthon maradt, nemigen mozgott, és még jobban elhízott. Karosszékében hat kislány fért el. De jó étvágya megmaradt, ha nem is került a friss levegőre. Földi siralomvölgyünkben minden véget ér, még a nagyanyák élete is. Egy szép nap visszaadta lelkét teremtőjének, s ott feküdt az ágyában, mely nem lábakon, hanem hat fatönkön nyugodott. Tizenkét gyertyát gyújtottak az ágya körül. Már nem volt éhes.
Igen ám, de akkora koporsót még nem látott a világ, és ha látott volna, akkor sem fért volna be az ajtón. Élére állítva talán még valahogy befért volna, de kivinni merő lehetetlenség. Ha kivették volna az ajtófélfát, tágítottak volna egyet az ajtón, a tető menten lezuhant volna. Súlyos helyzet volt.
Mindez nagyon régen történt, amikor az erdő még a házakig ért, amikor mindennap évezredes szálfák dőltek ki, és a fiatalok mesterien kezelték a hosszú fűrészt . . . hogy rövidre fogjuk: a Halál méltóságát – ahogy illik – tisztelve, de a nagymamát nagy hozzáértéssel pontosan a közepén két részre osztották. Egy-egy fél jó nagy koporsóba került, és sok virágot tettek mind a kettőre. Egymás után baktatott a két szekér, a két félnagymamával a templom felé, csak a tisztelendő úr tartott egy beszédet.

Kapcsolódó szócikkek: koporsó · kövér
Arianrhod P>!

Egy tanárnővel (a tanítónak itt tanári címe van) folytatott beszélgetés világosított fel arról, mit gondol, mit tanít a világtörténelemről:

“Kezdetben teremtette Isten és Krisztus a világot. Hogy hol, az kérdéses, de semmi esetre sem Brazíliában, mert akkor még nem volt felfedezve. Ezerötszáz évre rá Cabral Alvarez Péter végre felfedezte. Ez alkalommal találkozott Ramalho Jánossal, egy portugál hajóssal, aki már régebben itt élt, egy törzsfőnök lányát vette el, és az övé volt a Guainazesok királyságának a fele. Ez volt az oka, hogy a portugálok csakhamar jól érezték magukat az országban. Az indiókra vadásztak, smaragdot kerestek. Aranyat is találtak. Csak a braziloknak nem volt jó dolguk; mert a portugálok mindent elcipeltek. 1790 körül egy csoport hősies brazil összeesküdött, hogy lerázzák a jármot. Egy zászlós, aki szabad óráiban fogat is húzott, s ezért Tiradentesnek hívták, volt a vezérük. Népünnepély keretében felakasztották és felnégyelték, ennélfogva április 21-én nincs iskola. Aztán egy Napóleon nevű tábornok megtámadta Portugáliát, mire a király s udvara átjöttek Rio de Janeiróba. Ott vették csak észre, milyen szép ez az ország.

Később Brazília önálló lett, az uralkodó hercegből pedig Első Péter brazil császár. A fia volt Második Péter. Mind a kettő képe ott van ma is a pénzjegyeken, mert ez volt Amerika első és utolsó császársága. Később elzavarták a császárokat és kényurakat, felszabadították a rabszolgákat, s végül Brazília megnyerte a labdarúgó-világbajnokságot. A legjobb labdarúgó Pelé. Az elnök Kubicsek Juscelino.”

1 hozzászólás
Arianrhod P>!

Rengeteg a szúnyog, éjjel nem lehet aludni. Aztán a sáskajárás! Honnan jöttek? Jöttek, ettek, az aipinak épphogy a szára maradt meg, vagy még az sem. Erre aztán mégis kellett valamit tenni, elmentek a J.-i püspökért, hogy mondja el a sáskajárás elleni imát. Eljött, hozta a könyvét, imádkozott. A sáskák nyugodtan tovább legelésztek, de a szúnyogokat mintha elvitte volna a szél. A püspök másnap délután elutazott, s amikor a kocsiba szállt, hallották, hogy azt mondotta: “Istenem, Istenem, elvétettem volna az oldalszámot?”