Alessandro Manzoni olasz
1785. március 7. (Milánó, Milánói Hercegség) – 1873. május 22. (Milánó, Olaszország)
Teljes név | Alessandro Francesco Tommaso Antonio Manzoni |
---|---|
Katalógusnév | Manzoni, Alessandro |
Nem | férfi |
Képek 2
Könyvei 7
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Horizont könyvek Kriterion · A világirodalom klasszikusai · Szerző válogatott művei Európa · Romantikus klasszikusok Palatinus · A világirodalom klasszikusai Európa · Kétnyelvű klasszikus könyvtár · ELI Letture Graduate ELI olasz
Antológiák 5
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Valóban, a szív, ha hallgatunk rá, mindig tud valamit mondani nekünk a jövendőről. De mit tud a szív? Éppen csak valami keveset abból, ami már megtörtént.
147. oldallal (Kriterion, 1987)
Elképzelheti ezek után az én huszonöt olvasóm, hogy milyen hatással volt a szegény öreg lelkére az, amit elmondtunk.
24. oldal (I. kötet) - 1. fejezet (Európa, 1975)
Azok, akik úgy isszák a bort, hogy nem ócsárolják, akik huzavona nélkül fizetnek, akik nem kapnak hajba a többi vendéggel, hanem ha valakit meg akarnak késelni, megvárják odakint, távol a kocsmától, hogy a szegény kocsmárost ne keverjék bajba: azok az úriemberek.
119. oldal, 7. fejezet (Európa, 1975)
[…] s még ez az óriási tekintély sem volt elegendő, hogy ebben az esetben legyőzze annak a tömegnek a véleményét, amelyet a költők hitvány köznépnek, a színigazgatók pedig nagyérdemű közönségnek szoktak nevezni, s nem tudta megmenteni még annak a néprétegnek az ellenszenvétől és bántalmazásától sem, amely a bírálatról igen hamar át szokott térni a tüntetésekre és a cselekvésre.
190. oldal (II. kötet) - 31. fejezet (Európa, 1975)
Az édesanya még tetézte ezt egyéb jó tanácsokkal, s aztán a vőlegény eltávozott, háborgó szívvel, s egyre ezeket a furcsa szavakat mormolta: „Elvégre van még igazság a földön!”
Szentigaz, hogy az az ember, akit lesújtott a fájdalom, azt sem tudja, mit beszél.
59. oldal (I. kötet) - 3. fejezet (Európa, 1975)
És mintegy kétévi távollét után most egyszerre úgy érezték, hogy sokkal jobb barátok, mint amilyenek emlékezetük szerint, akkor voltak, amikor szinte naponta együtt lehettek, mert – mint ezen a ponton a krónikás megjegyzi – mind a kettő olyasmit élt át, ami megtanította rá, hogy milyen balzsama a léleknek a szeretet: az is, amit mi érzünk mások iránt, az is, amit mások éreznek irántunk.
234. oldal (II. kötet) - 33. fejezet (Európa, 1975)
Megállapította a kenyérnek az alapárát (így nevezik itt az élelmiszerekre vonatkozó árszabást), mégpedig olyan olcsón, hogy az igazságos is lett volna, ha a gabona vékáját rendesen harminchárom lírájával adták volna, csakhogy belekerült nyolcvanba is. Úgy tett, mint az elvirult hölgy, aki azt hitte, hogy újra megfiatalodik, ha meghamisítja a keresztlevelét.
207. oldal (I. kötet) - 12. fejezet (Európa, 1975)
És valamennyien lábujjhegyre álltak, és arrafelé néztek, amerről állítólag érkezik a váratlan jövevény. Mivel mindnyájan felágaskodtak, sem többet, sem kevesebbet nem láttak, mintha senki sem ágaskodott volna fel; de mindegy, mégis mindenki felágaskodott.
223. oldal (I. kötet) - 13. fejezet (Európa, 1975)