!

Alena Ježková cseh

1966. október 6. (Prága) –

KatalógusnévJežková, Alena
Nem
Honlapalenajezkova.cz
Facebook@alena.jezkova
Életrajz

Könyvei 3

Alena Ježková: Prágai legendák
Alena Ježková: Cseh és morva regék és mondák
Alena Ježková: 77 Prague Legends

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Regék és mondák Móra


Népszerű idézetek

pwz I>!

…Teltek az évek. A király idejének múlását újabb csaták és győzelmek jelezték. Svatopluknak fogytán volt az ereje. Foglalkoztatni kezdte a gondolat, hogyan ossza meg a hatalmat utódai között úgy, hogy hosszú éveken át épített birodalma ne essen szét a felesleges hadakozások során. Egy napon magához hívatta három fiát. Megtermett férfiak voltak, erősek, sokban hasonlítottak atyjukra. A fejedelmi udvar gondtalan élete azonban megfosztotta őket a bölcsességhez vezető szövevényes út fájdalmas tapasztalataitól. Svatopluk három szorosan összekötött vesszőt adott legidősebb fia kezébe.
– Próbáld meg eltörni – szólította fel.
Az ifjú megpróbálta eltörni a köteget, de hiába. Ugyanígy történt két öccsével. Ekkor Svatopluk szétbontotta a köteget, és egyenként adta oda fiainak a vesszőket. A fiúk kezében egymás után reccsentek meg az ágak, olyan könnyedén törtek el, mint a száraz szalmaszál.
– Sose felejtsétek el, amit láttatok! – szólt fiainak Svatopluk. – Ha összefogtok, az ellenség sosem töri meg erőtöket. De ha nem így tesztek, elvesztitek közös erőtöket, és az ellenség könnyedén legyőz mindhármótokat.

43-44. oldal, Svatopluk és Metód

Belle_Maundrell >!

Az eset óta évek, évtizedek teltek el, mígnem az apácáknak el kellett hagyniuk az Ágnes-kolostort. Néma falait benőtte a moha, üres tornyai szemrehányón meredtek az égre, a kertet ellepte a gyom. A szél járt csak arra, télen vadul fújta a hópelyheket, nyáron a hajlott öreg fák koronájában susogott.

36. oldal, A boldogtalan apáca

Belle_Maundrell >!

Azt mesélik, a víz alatti forrásoknál a vízitündér máig bús dalokat énekel, de a város zajától már nem hallja senki sem.

138. oldal, Az öböl vízitündére

mariannkiss1980 P>!

Nyári éjszakákon, amikor a hold ezüstport szór az árpatengerre, és susog a szakállas kalász Ječmínek Hanáföldön jár. Ott van mindenhol, és még sincs sehol. Hiába keresik, hiába hívják. Mint hullócsillag az égben, mint négylevelű lóhere a fűben, vagy egy ismeretlen ember csókja, oly váratlanul bukkan fel, hogy enyhítse a megfáradt szívet, és új reményt adjon.

64. oldal, Ječmínek, a morva király

Kapcsolódó szócikkek: hullócsillag · lóhere · remény
Belle_Maundrell >!

Nem élhette meg saját boldogságát, de megajándékozott vele másokat.

37. oldal, A boldogtalan apáca

Amethyst >!

A tűz már elborította a tetőt, amikor kilépett a szomszéd ház kapuján az öreg uzsorás. De nem azért jött elő, hogy segítsen. A szomszédok hiába hívták, az uzsorás nehéz pénzeszsákkal a hátán, szó nélkül a Moldva felé igyekezett. Akkor látták utoljára.
Egy idő után a Károly utcában kísérteni kezdett a szelleme. Éjfélkor nehéz csomaggal a hátán azóta is az utcán botorkál, és segítséget kér. Azt mondják, aki segít neki elcipelni a pénzeszsákot a Károly utcából az Óvárosi térre, az megszabadítja a szellemét.
Ám ha egy járókelő megsajnálja, és közelebb lép hozzá, lángoló csontvázzá változik, és szén izzik a szeme helyén.

22. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Tüzesember
Belle_Maundrell >!

II. Ulászló király idején Csehországban zűrzavar uralkodott. A király Magyarországon székelt, Csehországba ritkán látogatott csak el.

87. oldal, A Dalibor-torony

Kapcsolódó szócikkek: II. (Dobzse) Ulászló
Belle_Maundrell >!

Attól fogva a legenda szerint a gyermek lelke minden éjjel a híd fölött szálldosott, és az arra járó magányos járókelők olykor hallották a tüsszentését.
Egyszer egy vidéki ember meghallotta a tüsszentést, és szokása szerint köszönt:
– Adjon isten! – mondta, bár nem látott senkit.
– Fogadj isten! – hallatszott a cérnavékony felelet. Ekkor szabadult csak meg a gyermek lelke, és szállhatott fel az égbe.

45. oldal, A Károly híd kőművese

Belle_Maundrell >!

Azt mesélik, hogy sötét éjszakákon az egykori kolostorban megjelenik Laura teste. Halkan lépdel a sötét folyosókon, selyemruhájának suhogása és arany karkötőinek zörrenése jelzi, merre jár. Úgy hírlik, hogy addig fog boldogtalanul bolyongani, amíg valaki vissza nem teszi a helyére elveszett fejét.

74. oldal, A szépséges, fej nélküli Laura

Belle_Maundrell >!

Azt mondják, hogy büszkeségnek gyász az ára. A vak szerelem pedig elveszi az ember eszét. A három nővér ezt nem tudta. Kár értük.

18. oldal, Három rózsa