!

Alekszej Tolsztoj orosz

Aleksei Tolstoi, Tolsztoj Elek

1883. január 10. (Nyikolajevszk, Orosz Birodalom) – 1945. február 23. (Moszkva, Szovjetunió)

Teljes névAlekszej Nyikolajevics Tolsztoj - Алексей Николаевич Толстой
NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Aleksey_Nikolayevich_Tolstoy
Életrajz

Képek 1

Könyvei 24

Alekszej Tolsztoj: Aranykulcsocska, avagy Burattino kalandjai
Alekszej Tolsztoj: Golgota
Alekszej Tolsztoj: Garin mérnök hiperboloidja
Alekszej Tolsztoj: Első Péter
Alekszej Tolsztoj: Aelita
Alekszej Tolsztoj: Nyikita gyermekkora
Alekszej Tolsztoj: A kérkedő nyúl
Alekszej Tolsztoj: Szerelem / Любовь
Alekszej Tolsztoj – G. A. Becquer – Jakumo Kojszumi: A vurdalak család / A kísértethegy / Mimi-Nasi Hojcsi legendája
Alekszej Tolsztoj: Emigránsok

Antológiák 9

Dornbach Mária – Ágai Ágnes (szerk.): Göndörű nyírfácska
Tabák András (szerk.): Az erőd bevétele
Barabás Tibor (szerk.): Szovjet elbeszélők
Nikodémusz Elli (szerk.): Téli tölgy
Gereben Ágnes (szerk.): Nagy tüzek
Lengyel Béla – Vincze Flóra (szerk.): A világirodalom ars poeticái
Varga Mihály (szerk.): Kegyetlen szerelem I-II.
Elbert János (szerk.): A forrófejű Andron
Székely Éva (szerk.): A forradalmak hősei

Róla szóló könyvek 2

Bakcsi György: Orosz századforduló
E. Fehér Pál: Alekszej Tolsztoj

Népszerű idézetek

>!
ViraMors P

– Hány óra van?
– Sajnos, az óra megállt – felelt egy hang.
– Mióta repülünk?
– Régóta, Msztyiszlav Szergejevics.
– És hová?
– A fene tudja, sehogy sem tudok kiigazodni, mindenfelé csak sötétség, meg csillagok… Megyünk a világűrbe.

>!
Miestas

Két évszázad álomként röpült el. Pétervár valahol a világ végén, a sivár, mocsaras pusztaságon, határtalan dicsőséget, hatalmat áhított, palotaforradalmak, cárgyilkosságok, diadalok és véres kivégzések látványával rémített gyenge nőknek félisteni hatalmat adott, forró, gyűrőtt nyoszolyáin népek sorsa dőlt el, erős, tagbaszakadt, földtől fekete kezű legények emelkedtek fel merészen a trónusig, hogy osztozzanak a hatalmon, a nyoszolyán s a keleti pompán. A szomszédos nemzetek érdeklődve szemlélték a fatázia e vad kitöréseit. Maguk az oroszok csüggedt félelemmel figyelték fővárosuk tombolását. Az ország vérrel táplálta, de sohasem győzte jóllakatni pétervári kísérteteit. Pétervár fergeteges, dőzsölő, éjféli életet élt. Tébolyodott, villódzó, kéjes nyári éjszakák és télen a zöld asztalnál átvirrasztott éjjelek, aranycsengés, zene, keringő párok az ablakok fénykeretében, eszeveszett kocsikázások, cigányok, hajnali párbajok a süvöltő jeges szélben- és katonai parádék rézfuvók rivalgásában, a cár bizánci vágású szemének hátborzongató tekintete előtt.
– Így élt a város. Ilyen volt Pétervár 1914-ben

2 hozzászólás
>!
kudit

te koszos falusi himpellér, te élősdi, hogy mártanának meg harmincszor poshadt vízben…

131. oldal, 35. fejezet (Magvető, 1980)

>!
ViraMors P

A gyémántmezők a világűrben tévelygő üstökös elhaladását jelentették.

>!
Lipe MP

(…) De ha az ember nem tud hinni? Ha gondolkozik? A gondolatokat nem lehet megfojtani, kioltani – villóznak, mint nyáron az ég. Ez is az Antikrisztustól van? A gondolatok az Antikrisztus villanásai? Andrej belső része hirtelen megmeredt: hova repülök? Hova zuhanok? Kicsiny vagyok, koldus, nyomorult… Jó lenne lábához zuhanni az öregek? Taníts, ments meg! De nem tudott? A bajuszszőr jelent meg előtte a mézben… a zavartalan élet keresésére jött a pusztaságba, kétséget talált…

494. oldal, 2. fejezet, 6. rész

>!
ViraMors P

A világűrben égitesteknek, kialakulatlan vagy elpusztult világoknak repeszei száguldoznak.

>!
ajikarei

– […] Kinevettük a háta mögött… Ej, Vagyim Petrovics! Az a rettenthetetlen bátorság meg az a hazaszeretet, cárhűség: csupa úri huncutság, mi meg bemagoltuk, katonai szabályzatokból. Én paraszt vagyok. Rosztovba megyek a bátyámért, ott fekszik sebesülten, tiszti golyó fúrta át a tüdejét. Elviszem magammal haza, falura. Talán gazdálkodni fogunk, de az is lehet, hogy harcolni… majd meglátjuk… de akkor a magunk szakállára, dobszó nélkül, irgalmatlanul… Ne utazzék délre, Vagyim Petrovics, én mondom magának, megbánja…

I. kötet, 357. oldal, Második Könyv: Ezerkilencszáztizennyolc (Európa Könyvkiadó, 1978)

>!
ViraMors P

A hirdetés így hangzott:
„M. Sz. Losz mérnök felkéri mindazokat, akik hajlandók augusztus 18-án a Marsba repülni vele, hogy este hat és nyolc óra között keressék fel személyes megbeszélés végett. Zsdanov-rakpart 11, az udvarban.”
Mindez roppant egyszerűen és hétköznapian szólt. A cédula szövegét közönséges tintaceruzával írták.

>!
ajikarei

Kolcsak kétségtelenül szerette a másik Oroszországot is, azt, amelyik a hadihajó fedélzetén sorakozott fel előtte, a szalagos matrózsapkák alatt az izmos, napbarnította, széles arcú tengerészeket. Ez az Oroszország gyönyörűen énekelte az esti imát, amikor alkonyattájt a lobogót félárbocra bocsátották, „rendületlenül” ment a halálba, ha ez volt a parancs. Erre az Oroszországra büszke lehetett.

I. kötet, 365. oldal, Második Könyv: Ezerkilencszáztizennyolc (Európa Könyvkiadó, 1978),

>!
ViraMors P

– Hozzávetőleg hány hónap alatt szándékszik elérni a Marsot? – kérdezte Skiles és ceruzahegyére sandított.
– Azt hiszem, kilenc-tíz óra elég lesz.