Alekszandr Szergejevics Puskin orosz
← Alexander Pushkin, А. С. Пушкин, Puskin Sándor, Александр Сергеевич Пушкин
1799. június 6. (Moszkva) – 1837. február 10. (Szentpétervár)
| Teljes név | Alekszandr Szergejevics Puskin |
|---|
Képek 5
Könyvei 80
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Diákkönyvtár Európa · Talentum diákkönyvtár Akkord · Populart Füzetek Interpopulart · Matúra klasszikusok Ikon · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Orosz Remekírók Európa · Populart füzetek – világirodalom Interpopulart · Diákkönyvtár Szépirodalmi · A világirodalom gyöngyszemei Móra · Kis Remekművek Könyvtára Révai · Olcsó könyvtár Franklin-Társulat · S.O.S. Diákkönyvtár · Szerző válogatott művei Európa · Klasszikusok diákoknak műelemzéssel Alexandra · Alekszandr Puskin Művei Európa · Képes regénytár Szépirodalmi · Kötelezők (m)értékkel M-érték · Kner orosz írók · Genius Könyvtár Genius · Lyra Mundi Európa · Kétnyelvű klasszikus könyvtár · Kétnyelvű kis könyvtár Terra · Penguin Little Black Classics Penguin angol · Eötvös Klasszikusok Eötvös · A világirodalom gyöngyszemei Kozmosz Könyvek · Janus Kétnyelvű könyvek Európa · Szépirodalmi kiskönyvtár Szépirodalmi
Illusztrálásai 2
Antológiák 48
Róla szóló könyvek 21
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
TATJANA LEVELE ANYEGINHOZ
Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet.
De ha sorsom panasz-szavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem,
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerüli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.
Miért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szívembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségű párja
S családnak élő, jó anya.
Másé!… A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten…
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem…
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem…
Nem álom volt, színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja…
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem…
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.
Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében…
64-66. oldal
Új könyveket venni olyan gyönyör, amely nagyban különbözik az olvasás örömétől: megvizsgálni, megszagolni, átlapozni egy új könyvet, az maga a boldogság.
Alekszandr Szergejevics Puskin: Puskin titkos naplója 74% 1836-1837
…álommal, szerelemmel
Minden poéta-szív rokon…
29. oldal, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1972
Tatjanának nagyobb-e bűne?
Mert egyszerűen, naivan,
Gyanútlanul hisz s lelkesülve
Eszményében s álmaiban?
Mert fortély nélkül tud szeretni
S mert vágyait tudná követni?
Mert oly hiszékeny lelkü még,
Mert megáldotta őt az ég
Csapongó, lázas képzelettel,
S van benne bátorság, erő,
Makacssággal szövetkező,
És szív, mely telve van tüzekkel?
A szenvedélyt, mely lengeti,
Meg nem bocsátjátok neki?
60. oldal
Hihet-e hát a szív? Szerethet?
Ki nem csal meg s nem ámit el?
Ki nézi úgy a szót s a tettet,
Hogy mértékünkkel mérlegel?
Van-e, ki rágalmat ne szórjon,
Ki hozzánk dédelgetve szóljon,
Ki véd, ha vétkesek vagyunk,
Kit soha meg nem unhatunk?
Te, délibábok hajszolója,
Ködkép után magad ne vesd,
Te csak magad, magad szeresd,
Regényem tisztelt olvasója!
Méltóbb annál nincs senki sem,
És kedvesebb sincs, azt hiszem.
78-79. oldal
Nem a hideg, kevély világnak,
Neked szántam regényemet.
Bár adhatnék hű barátnak
Ennél méltóbb hűségjelet,
Méltót hozzád, szép tiszta lélek,
Te szárnyaló és egyszerű,
Kiben költői álmok élnek,
S álmaiban élet van s derű.
Vedd elfogult kezedbe, kérlek,
Pár tarka fejezet csupán,
Van köztük bús is, vidám is,
Van népies és ideális;
Kissé gyarló gyümölcs talán:
Sok zsenge s hervadt színü évem,
Mulatság, ihlet s egy sereg
Álmatlan éj, borús kedélyem
S hűvös látás teremtette meg.
Ajánlás