Aleksandr Voinov német

Sokat gondolkoztam azon, hogy vajon miért működnek ennyire Voinov regényei. Mi az a plusz benne, ami kiemeli. Végül azt hiszem három dologra tudom szűkíteni a kört.

1. Zseniális a karakterek pszichológiája. Ütközteti őket a saját meggyőződésrendszerükkel, korlátaikkal, félelmeikkel. Olyan helyzet elé állítja őket, ahol a tűrőképességük, befogadó képességük végső próbára tétetik, majd egy ponton el is bukik. Itt kezdődik az átalakulás kérdésekkel, kételyekkel és buktatókkal teli, rögös folyamata. Kérdések, amiket én is feltennék, kétségek, amik engem is kísértenének abban a helyzetben. És az örök kérdés, hogy mi lesz ennek a vége…

2. A történetek mindig érdekesek, és olyan helyen játszódnak, ahol lehetőség nyílik a szereplőket szélsőséges helyzetekbe taszítani (háborús környezet a jelenben vagy a múltban, maffia harcok), és mindezt nagyon hitelesen, vagy korhűen.

3. A cselekmény mindig nehéz és tabu témát feszeget. A „mi lenne ha” kérdés egymásnak feszülő motivációt és látszólag lehetetlen ötleteket takar. Olyan felvetéseket, amiket nehéz elképzelni, hogy lehet egy tető alá hozni. A tét mindig magas, sokszor maga az élet. Ez ad egy plusz feszültséget az egésznek. Kíváncsivá és izgatottá tesz. Ettől lesz Voinov több a legtöbb romantikus regényírónál.

Eszméletlen pszichológia, nemvárt mélységek egy romantikus regényben, zseniális és hiteles karakterek, tabu témák, látszólag lehetetlen párosítások, olyan környezet ami minden embert próbára tenne.

Igen, Voinov kedvenc író lett nálam, és felkerült Tiffany Reisz mellé a dobogóra :)

Ha ajánlhatok tőle, akkor az a Special Forces lenne.