!

Alejo Carpentier kubai

1904. december 26. (Lausanne, Svájc) – 1980. április 24. (Párizs, Franciaország)

Teljes névAlejo Carpentier y Valmont
NemFérfi
Wikipédiahttps://en.wikipedia.org/wiki/Alejo_Carpentier http://hu.wikipedia.org/wiki/Alejo_Carpentier
Életrajz

Képek 2

Könyvei 18

Alejo Carpentier: Földi királyság
Alejo Carpentier: A fény százada
Alejo Carpentier: Eltűnt nyomok
Alejo Carpentier: Az idő háborúja
Alejo Carpentier: A dolgok kezdete
Alejo Carpentier: Embervadászat
Alejo Carpentier: A hárfa és az árnyék
Alejo Carpentier: Rendszerek és módszerek
Alejo Carpentier: Barokk zene
Alejo Carpentier: Los pasos perdidos

Antológiák 8

Kepes András (szerk.): Könyvjelző – Kepes András válogatása a XX. századi világirodalomból
Benyhe János (szerk.): Az üldöző
Székács Vera (szerk.): Huszadik századi latin-amerikai novellák
Csuday Csaba (szerk.): A folyó harmadik partja
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I-II.
Karig Sára (szerk.): Égtájak – Öt világrész elbeszélései – 1975
Benyhe János (szerk.): Latin-amerikai elbeszélők
Hargitai György (szerk.): Cápauszonyok

Népszerű idézetek

>!
ervinke73

De Kolumbusz dicsősége nem abban áll, hogy megérkezett, hanem abban, hogy felszedte a horgonyt.

268. oldal

>!
Timár_Krisztina ISMP

Pedro atya erre megkérdi, hogy olvastam-e a Popol Vuhot, de én még a címét se hallottam. – Az ősi kicse indiánoknak ebben a szent könyvében – magyarázza a barát – megrázó előrelátással leírták a robot mítoszát; sőt, azt hiszem, az övék az egyetlen kozmogónia, amely megsejtette a gépek veszélyét és a Bűvészinas tragédiáját. – És ekkor, legnagyobb meglepetésemre, Pedro atya tudós nyelven – mielőtt az őserdőben eldurvult volna, mindig így beszélhetett – előadja a Teremtés egyik első fejezetét, amelyből kiderül, hogy mindazok a tárgyak és szerszámok, amelyeket feltalált s a tűz segítségével használt az ember, végül is ellene fordulnak, és megölik az alkotójukat (…)

253. oldal

4 hozzászólás
>!
marschlako P

A csend az egyik kedvenc szavam. Sokáig foglalkoztam zenével, ezért gyakrabban szoktam használni, mint más szakmák művelői. Értem a módját, hogy lehet mesterkedni vele; s hogy mérik, hogy foglalják keretbe a csendet. De most, amint itt ülök ezen a kövön, megélem a csendet; olyan messziről jött ez a csend, s annyi más csenddel teljes, hogy a teremtés zaja lenne benne a szó.

136. oldal

>!
marschlako P

A Szabadsággal együtt megérkezett az első nyaktiló is az Újvilágba.

138. oldal

>!
marschlako P

A négereket szabad polgároknak nyilvánították, de akit nem hajtottak erőszakkal katonának vagy tengerésznek, az most is reggeltől estig görnyedt a munkafelügyelők korbácsa alatt, mely mögött most még a nyaktiló kérlelhetetlen derékszöge is felmeredt. A mostanság született gyerekeket Cincinattusnak, Leónidasznak vagy Lükorgosznak nevezték, s a valóságtól régen elszakadt Forradalmi Katekizmust magoltatták be velük – a nemrég alakult Jakobinus Klubban pedig úgy beszéltek a Megvesztegethetetlenről, mintha máig is élne. A nyaktiló iszamos deszkáin lakmározó legyek nyüzsögtek, s Victor Hugues és katonai parancsnokai lezüllő szokásaiknak engedve, hosszú délutáni pihenőkre dőltek a szúnyoghálók tüllfátylai alatt, míg mulatt szolgálóik pálmalevél legyezőket libegtetve őrizték az álmukat.

174. oldal

>!
giggs85 P

Amit ti halálnak neveztek, az már a halál vége, amit születésnek hívtok, az a halál kezdete, amit pedig életnek hívtok, az maga az élő halál.
Quevedo: Az álmok

>!
marschlako P

Hanem ezen a vasárnap estén különösen lehangolónak találtam az utcát, már ott lappangott a városban a hétfői szorongástól való félelem, a kávéházakból már hazaindultak a másnap reggelre gondolók, és a kapuk előtt keresgélték a kulcsukat az autólámpák fényénél, amelyek ónszínű ösvényeket vágtak a nedves aszfalton.

42. oldal

>!
marschlako P

Egyszerre csak valami zajt hallottunk, meglepetten álltunk meg, s többször is nekiindultunk, míg rájöttünk a csodára: tulajdon lépteink zaja visszhangzott a szemközti járdáról. Egy téren, egy stílustalan templommal átellenben – amelyet csupa árnyék és stukkó borított – egy tritonokkal díszített szökőkúthoz értünk: egy kutya – két lábra állva – élvezettel merítgette a nyelvét a vízbe. Sietségnek nyoma sem látszott az órák mutatóin, saját törvényeik szerint jelezték az órákat egy-egy ódon harangtoronyban meg a középületek homlokzatain. Sejteni lehetett, hogy lent, a tengerparton, még nyüzsgő élet folyik a modern negyedekben; de teljesen nyilvánvaló volt, hogy – bármennyire villognak is az éjjeli mulatóhelyek egyhangú fényreklámjai – a város való lényege, teste, lelke, itt található meg a szokások és a kövek jelképeiben.

58-59. oldal

2 hozzászólás
>!
giggs85 P

Nemsokára a hajnal hasadtát jelezték az órák, de csak nem virradt meg. Nem tudtuk mire vélni a dolgot, s mindnyájan kivonultunk az utcára, az udvarra. Ott, ahol a napnak kellett volna lennie, egy fura, vöröses felhő fedte be az eget, olyan volt, mintha füstből, parázsló hamuból volna, vagy sötétbarna virágporból, amely hirtelen felszáll és szétterül láthatártól láthatárig. Amint fölénk ért a felhő, egyszerre csak lepkék kezdtek potyogni az égből: a tetőre, az edényekbe, s a vállunkra is. Ibolyaszínű csíkokkal tarkított, mély amarantvörös, parányi pillangók voltak, miriádszámra röppenhettek föl a földrész valamelyik ismeretlen zugából, túl az irdatlan őserdőn, talán egy elemi csapás vagy egy tanúk és történet nélküli, iszonyatos esemény ijeszthetett rájuk, s kergette el őket, miután szédítő tempóban elszaporodtak.

166. oldal

>!
sophie P

Nagyon könnyű a Régence Kávéházban, a Palais-Royal árkádjai alatt, két fáraójátszma közt a fajok közti egyenlőségről álmodozni.

52. oldal - 3 / Szólnak a kagylók