Alain de Botton brit svájci
1969. december 20. (Zürich, Svájc) –
Tudástár · 6 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Botton, Alain de |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | alaindebotton.com |
@alaindebotton |
Képek 3
Könyvei 31
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Az élet iskolája HVG Könyvek
Antológiák 2
Felolvasásai 1
Népszerű idézetek
Ha valakit igazán szeretünk, szóba sem jöhet, hogy meg akarjuk változtatni.
11. oldal
Csodálatos olyan világban élni, ahol ennyi ember kedves a gyerekekhez. De még ennél is jobb lenne, ha egymás gyermeki oldalával is megértőbbek lennénk.
Csak azok az emberek tűnnek normálisnak, akikről még nem tudunk eleget. A legjobb gyógyír a szerelemre, ha közelebbről is megismerünk valakit.
Nem szükséges állandóan észszerűen viselkednünk ahhoz, hogy jól működjenek a kapcsolataink, mindössze arra kell rájönnünk, hogyan tudjuk alkalmanként jó szívvel beismerni, hogy egy-két területen némileg őrültek vagyunk.
116. oldal
Az egymáshoz hűséges házastársaknak fel kéne ismerniük, mekkora áldozatot hoznak a szerelmük és a gyermekeik érdekében, és büszkének kellene lenniük a hősiességükre. A szexuális lemondás egyáltalán nem normális dolog, és nincs benne semmi kellemes. A hűség megérdemli, hogy komoly eredménynek tekintsük és állandóan magasztaljuk – ideális esetben kitüntetések átnyújtásával és harangzúgással –, ahelyett, hogy egyszerűen olyan normaként gondolnánk rá, amelynek kockára tétele egy külső affér révén jogosan vált ki házastársi haragot.
140. oldal
Egy tökéletes világban minden párhoz heti rendszerességgel ellátogatna egy pszichoterapeuta, és nem nekik kellene felkeresniük. A terápia a hétköznapjaik része lenne, ahogy a szombatköszöntő vacsora a zsidóknak, és ugyanúgy megtisztulást jelentene. És ami a legfontosabb, a társadalom egyik féllel sem éreztetné, hogy bolond, ha terápiára szorul.
102. oldal
Idézésre csábít, ha valamely szerző éppen a mi legsajátabbnak érzett gondolatunkat fejezi ki, méghozzá olyan világosan és és lélektanilag pontosan, ahogyan mi nemigen tudnánk. Jobban ismer minket, mint mi magunkat. Frappánsan megfogalmazza azt, ami bennünk tétova és kusza, és a helyek, amelyeket könyvében ceruzával aláhúzunk, a lapszélen megjegyzetelünk vagy kimásolunk, jelzik, hogy hol találtunk egy darabkát önmagunkból, hol az az egy-két mondat, ami mibennünk is mocorgott – s ez persze még meghökkentőbb, ha a mű a tógák és az állatáldozatok korában íródott. Ezeket a mondatokat tehát hálából, amiért emlékeztettek rá, hogy kik is vagyunk mi valójában, átemeljük a saját könyvünkbe.
193. oldal
„Tökéletesnek” nevezni a kedvesünket csak annyit jelenthet, hogy nem sikerült megértenünk őt. Csak abban az esetben állíthatjuk, hogy egyáltalán elkezdtünk megismerni valakit, ha okozott már nekünk komoly csalódást.
288. oldal
Hogyan viszonyuljunk Nietzsche szerint az előttünk álló akadályokhoz? Úgy, hogy rendületlenül higgyünk abban, amire vágyunk, még akkor is, ha nem érjük el, és talán soha nem is fogjuk elérni. Másképpen fogalmazva, ne engedjünk a csábításnak, és ne ócsároljunk vagy bélyegezzünk meg valamit pusztán azért, mert túlságosan nehéz a birtokába jutnunk.
285. oldal