!

Aknay Tibor magyar

KatalógusnévAknay Tibor

Képek 1

Könyvei 6

Aknay Tibor: Tündéranna
Aknay Tibor: Létirat
Aknay Tibor: Emlékidő
Aknay Tibor: A galamb szárnyverése
Aknay Tibor: A Macskaistennő
Aknay Tibor: Gyalogszerrel a Tejúton

Népszerű idézetek

Uzsonna >!

    Történt egyszer, hogy Tündéranna kiment az erdőre gombászni.

(első mondat)

Uzsonna >!

    Történt egyszer, hogy Tündéranna kiment az erdőre gombászni. Szerette ezt a tevékenységet, mint ahogyan az erdőt is szerette, hangjaival, csendjeivel, fényeivel és árnyaival, fázós pirkadatával és álmosító délutánjával. Az volt a jó az egészben, hogy az erdő soha nem volt azonos előző önmagával, s amikor Tündéranna célirányosan haladt vagy éppen céltalanul bóklászott a sűrűben, sohasem tudhatta, melyik arcát mutatja. Számtalanszor járt a jól ismert ösvényeken, nevet adott az odvas, öreg fáknak, hosszasan figyelte a fűszálak közt vonuló hangyákat, és mindeközben hosszú történeteket talált ki az erdő lakóiról. Olyan sokszor mondta el – persze, szigorúan csak magának – ezeket, hogy a végén már maga sem tudta megkülönböztetni a valóságot a képzelt világtól.

5. oldal

2 hozzászólás
pozsar P>!

Néha elmegyek magam mellett,
mintha nem is én lennék.
Mikor már magamnak se kellek,
jól jön az idegenség.
Egyre nehezebb felidéznem
ennek vagy annak az arcát,
már csak a töredék hitemben
van némi bizonyosság.

111. oldal

pozsar P>!


A hetedik mélységből
kiáltunk mind,
önmegváltó álmessiások,
egymást szegezzük
keresztre,
hazudva új világot.

13. oldal

Uzsonna >!

    Már jó fél óra is eltelhetett, de gomba egy szál nem sok, annyi sem került eléje. Még akkora sem, mint a kisujja, pedig az sem volt éppen nagy. Éppen azon volt, hogy elszontyolodik, amikor az egyik repedezett kérgű tölgy alól sajátos neszre lett figyelmes. Először arra gondolt, talán kenetlen kocsikereket hall, majd azt hitte, szarvasbogarak küzdenek egymással. A különös, se zajnak, se zenének sem nevezhető hang szinte vezette őt az évszázados faóriás árnyékos oldalán nyíló odúhoz.

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: gomba
Liat >!

Amíg kerestem, nem találtam,
csak sejtettem létét és
bíztam jámborul:
talán megszólít egyszer
és felfedi titkát,
míg véres felhői közt
az időn átvonul.

15. oldal

Liat >!

Búcsú

Odafönt az ág hegyén
még remél a gyöngy fény.
Köréje már árny borul,
s szelíden a Napba hull.

24. oldal

Liat >!

Már minden sort leírtak,
mások szavai élnek bennünk.
Nincs új a Parnasszus alatt:
mégis, hova menjünk?

Itt vagyunk vers hajótöröttek,
homokba írt szavak foglyai.
Nincs már hajó a szemhatáron,
itt kell a sorsot kimondani.

(Költészet)

61. oldal

Liat >!

Hogyha volnék, hogyha volnál

„Én sem volnék, ha nem volnál,
Ha te hozzám nem hajolnál”
(Kányádi Sándor)

Hogyha volnék, hogyha volnál,
árnyékomban is kinyílnál.
Hogyha volnál, hogyha volnék,
árnyékodban is kinyílnék.

Erős ágam, hogyha volnál,
mindhalálig megtartanál.
Hogyha volnék erős ágad,
mindhalálig tartanálak.

Hogyha volnék egyik feled
egész volnék mindig veled.
Hogyha volnál másik felem,
egész volnál mindig velem.

Hogyha volnál szavam, csendem,
az otthonod volna bennem.
Hogyha volnék szavad, csended,
az otthonom volna benned.

46. oldal

pozsar P>!


parázsló
kicsi remények,
jaj, hányszor halnak,
hányszor, mégis élnek.

61. oldal