Aknay Tibor magyar
Katalógusnév | Aknay Tibor |
---|
Képek 1
Könyvei 6
Népszerű idézetek
Történt egyszer, hogy Tündéranna kiment az erdőre gombászni. Szerette ezt a tevékenységet, mint ahogyan az erdőt is szerette, hangjaival, csendjeivel, fényeivel és árnyaival, fázós pirkadatával és álmosító délutánjával. Az volt a jó az egészben, hogy az erdő soha nem volt azonos előző önmagával, s amikor Tündéranna célirányosan haladt vagy éppen céltalanul bóklászott a sűrűben, sohasem tudhatta, melyik arcát mutatja. Számtalanszor járt a jól ismert ösvényeken, nevet adott az odvas, öreg fáknak, hosszasan figyelte a fűszálak közt vonuló hangyákat, és mindeközben hosszú történeteket talált ki az erdő lakóiról. Olyan sokszor mondta el – persze, szigorúan csak magának – ezeket, hogy a végén már maga sem tudta megkülönböztetni a valóságot a képzelt világtól.
5. oldal
Már jó fél óra is eltelhetett, de gomba egy szál nem sok, annyi sem került eléje. Még akkora sem, mint a kisujja, pedig az sem volt éppen nagy. Éppen azon volt, hogy elszontyolodik, amikor az egyik repedezett kérgű tölgy alól sajátos neszre lett figyelmes. Először arra gondolt, talán kenetlen kocsikereket hall, majd azt hitte, szarvasbogarak küzdenek egymással. A különös, se zajnak, se zenének sem nevezhető hang szinte vezette őt az évszázados faóriás árnyékos oldalán nyíló odúhoz.
5. oldal
Hogyha volnék, hogyha volnál
„Én sem volnék, ha nem volnál,
Ha te hozzám nem hajolnál”
(Kányádi Sándor)
Hogyha volnék, hogyha volnál,
árnyékomban is kinyílnál.
Hogyha volnál, hogyha volnék,
árnyékodban is kinyílnék.
Erős ágam, hogyha volnál,
mindhalálig megtartanál.
Hogyha volnék erős ágad,
mindhalálig tartanálak.
Hogyha volnék egyik feled
egész volnék mindig veled.
Hogyha volnál másik felem,
egész volnál mindig velem.
Hogyha volnál szavam, csendem,
az otthonod volna bennem.
Hogyha volnék szavad, csended,
az otthonom volna benned.
46. oldal