!

Ahmed Szadavi iraki

Ahmed Saadawi

1973. (Bagdad) –

KatalógusnévSzadavi, Ahmed
Nemférfi

Könyvei 2

Ahmed Szadavi: Frankenstein Bagdadban
Ahmed Saadawi: Frankenstein in Baghdad

Népszerű idézetek

giggs85>!

– Elnézést, nem akarom zavarni, de nem jött erre mostanában egy meztelen holttest?

69. oldal

1 hozzászólás
SteelCurtain>!

Élni akart úgy, ahogy eddig is élt. Szerette a munkáját. Felvásárolta az öreg bútorokat, amikre az embereknek már nem volt szükségük, aztán, ahogy az ideje engedte, rendbe hozta és némi haszonnal továbbadta őket. De ügyelt rá, hogy ne vigye túlzásba, mert nem akart meggazdagodni. Ha bővítené a vállalkozását, az túl sok gonddal-bajjal járna, akár egy gyógyíthatatlan betegség. Csak annyit dolgozott, hogy kényelmesen megéljen belőle: hogy mindig legyen annyi pénze, amennyi fedezi a szükségleteit, hogy legyen mit ennie, innia, és ki tudja fizetni a nyilvánosházak nyújtotta szolgáltatásokat. Legyen egy hely, ahol a maga ura, ahol nem tartozik senkinek semmivel, ahol zavartalanul hajthatja esténként álomra a fejét, és akkor kel fel, amikor neki tetszik – ennyit kívánt az élettől, nem többet.

SteelCurtain>!

És voltak olyanok, akik többször is csodával határos módon menekültek meg a haláltól, csak azért, hogy a „demokrácia” szép, új világában elgázolja őket egy ámokfutó vagy darabokra szaggassa őket egy öngyilkos merénylő bombája. Mélyen hívő emberek vesztették el egyik napról a másikra a hitüket, amikor szembesülniük kellett a ténnyel, hogy éppen a hites társaik árulták el őket, azok, akikben minden tekintetben feltétel nélkül megbíztak; és hitetlenek lettek harcos hívőkké, amikor megtapasztalták a hit „erényeit” és előnyeit. Az elmúlt három év során úgy megszaporodtak az ilyen és hasonló történetek, hogy köteteket lehetett volna megtölteni velük. Így nem csoda, hogy Daniel Tadros Mose, a hórihorgas gitáros hazatérése idős anyjához nem is volt olyan meglepő.

SteelCurtain>!

Bár a kerületben tekintélyes embernek számított, ugyanúgy tartott az amerikaiaktól, mint bárki más. Tisztában volt vele, hogy teljesen szabad kezet kaptak, és bármit megtehettek, mert senkinek nem tartoztak beszámolási kötelezettséggel. Ha éppen olyan kedvük támadt, minden indoklás nélkül bárkit elintézhettek. Faradzsnak sikerült erőt vennie a rémületén, és megpróbált válaszolni a kérdésekre.

SteelCurtain>!

Javíthatatlan optimista volt, aki – Faríd Savaf megfogalmazása szerint – hitt a jövőben. Persze Faríd ezt mindig egy csipetnyi szarkazmussal mondta, finoman utalva rá, hogy Szaidi leginkább a saját jövőjében hitt, hogy az idő előre haladtával ő is előbbre és magasabbra jut. Hogy az országgal mi lesz, az a legkevésbé sem érdekelte.

sziliomomo>!

Élete végéig vezette a naplóját, és összesen huszonhét, egyenként százoldalas füzetet teleírt a feljegyzéseivel. Mahmudnak talán kétszer vagy háromszor volt alkalma belenézni egy-egy füzetbe, de nem sokkal az apja halála után az anyja rettenetes dolgot cselekedett: egyenként bedobta az összes füzetet a kemencébe, az egészet leöntötte paraffinolajjal, és meggyújtotta. Amíg a füzetek égtek, elkészített huszonhét kenyérlepényt, és a férje vallomásainak kihunyó parazsán megsütötte őket.

145. oldal - Nyolcadik fejezet: Titkok

1 hozzászólás