!

Agnes Golenya Purisaca magyar

Purisaca Golenya Ágnes, Golenya Ágnes Éva

Képek 1

Könyvei 10

Agnes Golenya Purisaca: Az aranyasszony útja
Agnes Golenya Purisaca: Az Aranykapu
Agnes Golenya Purisaca: A perui papnő
Purisaca Golenya Ágnes: Imhotep, a kékség papja
Purisaca Golenya Ágnes: Az Isis-kód
Purisaca Golenya Ágnes – Istenes Győző: Perun innen és túl
Purisaca Golenya Ágnes: Táltosok barlangja
Agnes Golenya Purisaca: Álmaim valósága
Purisaca Golenya Ágnes: Az időn átnövő fa
Golenya Ágnes Éva: Utazás az aranykorba

Kapcsolódó sorozatok: Aranyasszony-trilógia · A kék vér gyermekei · Összes sorozat »


Népszerű alkotóértékelések

abraxa>!

Agnes Golenya Purisaca

A Szerző, aki belülről ismeri a dolgokat. … Az irodalmiságon van még mit csiszolni, de általában arról szólnak a dolgok, amiről kell. Egy jó szerkesztő PERSZE, hogy nem ártana … az élet sajnos, nem ennyire egyszerű. :)

Szememben az szól az Írónő mellett, hogy képes a jobb agyféltekéből (a teljességből) beszélni.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

Fenycsepp>!

A világ legnagyobb ellentmondása a nagy szerelem, amire annyira vágyakozunk. Ami kihozza belőlünk az ördögöt és az angyalt. Amiben szárnyalunk, de a legsötétebb börtönünk is. Amiben megkötözzük a másikat, de fel is áldozzuk magunkat. A szenvedély és a félelem rabjai vagyunk.
Márpedig mindkettő az ego birodalma, és itt akar bennünket tartani. A legszebbnek és legszentebbnek tartott érzelem a legnagyobb kísértőnk és béklyónk.

50. oldal, 8. fejezet

Éva_Tarr>!

Ha ideig-óráig úgy érzed, hogy hülye kirakós játék része vagy, és kusza dolgok történnek veled, biztos lehetsz abban, hogy egy pillanatban összeáll egy teljes képpé az egész, és te beleborzongsz, hogy mi alakult ki látszólag a semmiből.

Fenycsepp>!

Egy dolgot nagyon megtanultam. Ha csak akkor merünk lépni, ha látjuk magunk előtt az egész utat, soha nem tesszük meg az első lépést. Mert ez még senkinek nem adatott meg. Több mint elég, ha a következő kockakövet látjuk. Arról nem is beszélve, hogy minden út tele van kanyarokkal, már csak azért is lehetetlen végig belátni. Már nem akarok megelégedni a mellékutakkal, pláne nem a zsákutcákkal! Viszont attól, hogy kényelmes autópályán száguldunk, még nem biztos, hogy a jó irányba.

302. oldal, 59. fejezet

Mária_Tolnai>!

Mások fájdalmát megérteni, enyhíteni, őket az úton elindítani és támogatni lehetetlen feladat a saját poklunk megjárása nélkül.

Éva_Tarr>!

Azt hallotta valamikor, nem emlékszik hol, hogy mindannyian nyomot hagyunk az univerzumban. A világ megannyi rezgés. Rezgések alkotják szavainkat, gondolatainkat. Cselekedeink még erősebben a környezetünkre, az egész világra. Atya Úristen! Ő milyen nyomot fog hátrahagyni?

Bece>!

Az elmúlt kétezer év során a hit és az erő szétválaszthatatlanságáról fokozatosan elfeledkezett a világ. Az egyház a hitet élettelen Isten-elméletekké sorvasztotta, az egyházon kívüliek pedig az isteni dimenziókból fakadó erő hit nélküli megcsapolására különböző technikákat találtak ki. Az erő nélküli hit miatt egyre gyermetegebbé, erőtlenebbekké, tehetetlenebbekké váltak.
Félreértették és félremagyarázták Jézus szavait.
Az egyházaknak nem volt érdeke, hogy a Szentlélekkel, vagy ha úgy tetszik, a Szent Erővel közvetlen kapcsolatban legyünk. Akkor mi szükség lenne az ő közvetítésükre? A hit nélküliek egója pedig óriásira dagadt a sok látványos technikától. Az egyik jobbra, a másik balra tért le az útról. De nem tart a kegyelmi korszak sem örökké. Az időnk fogy.

hofburg>!

Mint tudvalévő, az ellentétek vagy kiegészítik, vagy végleg kioltják egymást. De ez nem magától megy végbe, ehhez vagy egymás mellé kell kerülniük, vagy össze kell csapniuk. Egy biztos, nem mehetnek el egymás mellett nyugalmi állapotban. Az egyik erő legkisebb provokációja felizzítja a másikat, az energiák így képesek gerjeszteni egymást.

90. oldal

nimphea>!

A fizikai, „külső” utazás véleményem szerint mit sem ér, ha nem forr össze egy belső utazással. A belső útnak pedig égi ajándéka, ha fizikailag, testileg is átéljük.

10. oldal (I. Lélekutazás - Egy igazi mese)

Mária_Tolnai>!

Valóságosan a gyerekek szemével nézett magára. De olyan rövid ideig tartott ez a megváltozott helyzetlátása, hogy értelmezni nem tudta, amit látott. Csak annyit fogott fel, hogy valóban létezik ez a fajta megváltozott látás. Mégis mindannyian meg vagyunk győződve arról, hogy a valóság egészét látjuk, mindaddig,amíg a sorsunk ki nem billent ebből a kényelmes, de épp emiatt, szó szerint halálosan veszélyes,
bemerevedett helyzetünkből. Ha a sors ily kegyes hozzánk, és legalább egy pillanat erejéig beenged egy másik ember világába, hogy az ő fejéből nézzünk ki, és innen nézzünk magunkra, akkor döbbenünk rá, hogy milyen kis szelet az az életből, amit mi egésznek hiszünk. Ez persze egyben ijesztő is, hiszen visszazökkenve saját pozíciónkba ráébredünk, hogy honnan is kiabálunk nap mint nap: a szó szerint beszűkült létünkből. Ez nagy alázatra kényszeríti azt, aki átélte, mert
kénytelen lemondani az eddigi hamis illúzióról, mely szerint képes a dolgokat jól megítélni.