!

Ady Endre magyar

Endre Ady

1877. november 22. (Érmindszent) – 1919. január 27. (Budapest)

Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Ady_Endre

Képek 11

Könyvei 90

Ady Endre: Ady Endre összes versei
Ady Endre: Ady Endre válogatott versei
Ady Endre: Új versek
Ady Endre: Válogatott versek
Ady Endre: Vér és arany
Ady Endre: Ady Endre összes verse
Ady Endre: Sápadt emberek
Ady Endre: A halottak élén
Ady Endre: Életem nyitott könyve
Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének

Kapcsolódó sorozatok: Füveskönyvek, Esztétikai kiskönyvtár

Fordításai 8

Paul Verlaine: Paul Verlaine versei
Vas István (szerk.): Énekek éneke
Vas István (szerk.): Vallomás
Paul Verlaine: Paul Verlaine válogatott versei
Karafiáth Judit – Szabics Imre (szerk.): Francia költők antológiája
Falus Róbert (szerk.): Erósz és Ámor
Kormos István (szerk.): Francia költők antológiája
Török Sophie – Kótzián Katalin (szerk.): Költőnők antológiája

Antológiák 34

Ady Endre – József Attila – Radnóti Miklós: Válogatás Ady Endre, József Attila, Radnóti Miklós műveiből
Kőrössi P. József (szerk.): Szökés a halálból
Szalai Lilla (szerk.): Karácsonyi mesék
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák
Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1905–1920
Száz magyarok könyvei I-X.
Gábor Emil (szerk.): A szegények öröme
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Vas István (szerk.): Vallomás

Róla szóló könyvek 74

Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái
Dénes Zsófia: Élet helyett órák
Csinszka: Életem könyve
Péter I. Zoltán: Ady és Léda
Borbély Sándor: Így élt Ady Endre
Péter I. Zoltán: Ady és Csinszka
Benedek István: Ady Endre szerelmei és házassága
Bölöni György: Az igazi Ady
Rockenbauer Zoltán: A halandó múzsa
Fenyvesi Margit (szerk.): Adytól Adyról

Népszerű alkotóértékelések

>!
Alessana

Ady Endre

Ő az a költő, akinél megtanultam megszeretni a verseket. Bele tudom magam élni az általuk nyújtott képekbe.
Ő az első költő akit megszerettem.
Igen, tudom.
Néhol elég negatív a világlefestése. De én mégis megértem Őt.

Szeretem azt, aki csalódott,
Aki rokkant, aki megállott,
Aki nem hisz, aki borus:
A világot.
Ady Endre: A Halál rokona

>!
Judyth3

Ady Endre

Ady Endrét lehet szeretni vagy utálni, de az biztos, hogy mindenkinek van véleménye róla. Habár élete nem volt éppen makulátlan, és sokan e miatt is ítélik el a költőt, az tagadhatatlan, hogy valami nagyot alkotott a líra terén. Szerintem olyan ember nincs, aki legalább egy Ady verset ne ismerne. Ami igazán megfogott benne az az, hogy lényegretörően, cinikusan, néha kicsit túlreagálva szemléli a világot, ugyanakkor van értelme is a verseinek. S habár versei szimbólumokkal tarkítottak, mindenki számára érthetőek.


Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

Ady egyik orvos ismerőse a lipótmezei tébolydában dolgozott, akit időnként felkeresett, és ilyenkor elbeszélgetett a betegekkel is. Nagyot derült, amikor levelet kapott egyiküktől: „Baj van, Bandikám, itt a tébolydában rajonganak érted a bolondok, s azt mondják, hogy értik a verseidet.”

A fekete zongora

2 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Én a Halál rokona vagyok,
Szeretem a tűnő szerelmet,
Szeretem megcsókolni azt,
Aki elmegy.

A HALÁL ROKONA - Vér és arany (1907)

38 hozzászólás
>!
cz_z

Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

1 hozzászólás
>!
Izolda +SP

Ady Endre: Kis, karácsonyi ének

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisfiú vagyok,
Csak most kezdek élni.

Isten-dicséretére
Mégis csak kiállok,
De boldogok a pásztorok
S a három királyok.

Én is mennék, mennék,
Énekelni mennék,
Nagyok között kis Jézusért
Minden szépet tennék.

Új csizmám a sárban
Százszor bepiszkolnám,
Csak az Úrnak szerelmemet
Szépen igazolnám.

(Így dúdolgattam én
Gyermek hittel, bátran
1883
Csúf karácsonyában.)

Kapcsolódó szócikkek: karácsony
7 hozzászólás
>!
Algernon +SP

Jóság síró vágya

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

Buzgóságban sohsem lohadni,
Semmit se kérni, el se venni,
Nagy hűséggel mindent szeretni:
Milyen jó volna mindig adni.

Még az álmokat se hazudni,
Mégis víg hitet adni másnak,
Kisérő sírást a sirásnak:
Milyen jó volna áldni tudni.

Meleg karokban melegedni,
Falni suttogó, drága szókat,
Jutalmazókat, csókolókat:
Milyen jó volna jónak lenni.

1 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Bolond hangszer: sír, nyerit és búg.
Fusson, akinek nincs bora,
Ez a fekete zongora.
Vak mestere tépi, cibálja,
Ez az élet melódiája.
Ez a fekete zongora.

Fejem zúgása, szemem könnye,
Tornázó vágyaim tora,
Ez mind, mind: ez a zongora.
Boros, bolond szívemnek vére
Kiömlik az ő ütemére.
Ez a fekete zongora.

A fekete zongora

22 hozzászólás
>!
Dün SP

HA SZERETLEK…

Ha szeretlek, akkor hazugság,
Amit igaznak hittem én.
Hazugság a sírás, a bánat
S az összetörtnek hitt remény.
Hazugság akkor minden, minden,
Egy átálmodott kárhozat,
Amely még szebbé fogja tenni
Az eljövendő álmokat.

Ha szeretlek, akkor vergődve
A halált nem hívom soha,
Eltűröm még a szenvedést is,
Nem lesz az élet Golgota.
Mikor álmomból fölébredtem,
A percet meg nem átkozom –
A lelkedhez kapcsolom lelkem
S mint régen, ismét álmodom.

Ha szeretlek… Ne adja Isten,
Hogy hazug legyen ez a hit!…
De mért?… Legyen hitvány hazugság,
Elég, hogy engem boldogít.
Ha úgy érzem, hogy most szeretlek,
Haljak meg most, ez üdv alatt –
Többet ér egy hosszú életnél
Egy álmot nyujtó pillanat!…

2 hozzászólás
>!
Badiga

Ady Endre: Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”
(1900)

5 hozzászólás
>!
Bi_bi_bi

Már vénülõ kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülõ szememmel
Õrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S õrizem a szemedet

3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

Kosztolányiné egyik levelében így írt férje utolsó nagy szerelmének [Radákovich Máriának]: „Maga szerencsétlen, tájékozatlan lúd, ha én magát még egyszer meglátom az erkélyen szenvelegni, ha maga még egyszer csak egyetlen izenetet, levelet, apróhirdetést vagy csak jelt is ad vagy jelet elfogad az én szerencsétlen, haláltól és öregségtől – sajnos joggal – rettegő, gyönge jellemű uramtól, akkor én magát a nyílt utcán, a fia szemeláttára összeverem, mint egy haszontalan, rossz és ostoba dögöt, de az is lehet, hogy lelövöm, mint valami veszett kutyát.”

Jegyzetek - 1. Góg és Magóg fia vagyok én...

19 hozzászólás