Adam Zamoyski brit lengyel

Pálffy Ferenc bálján [Sándor] cár odalépett Széchényi grófnéhoz, akinek a férje nem sokkal korábban kért fel táncolni egy másik hölgyet. „Úgy tűnik, a férje itt hagyta – szólította meg Sándor. – Szívesen elfoglalnám a helyét egy időre.” A grófné erre így válaszolt: „Felséged talán tartománynak néz engem?”

361. oldal

1811. március 20-án reggel, amint eldördült az első üdvlövés az Invalidusok előtt felállított ágyúkból, rendkívüli csönd telepedett Párizsra.

(első mondat)

Szergej Glinka író 1806-ban, amikor fölkeresett egy magas rangú hivatalnokot, érdeklődéssel látta, hogy a köztisztviselő a Jelenések könyvé-t forgatja.

41. oldal

Félresöpörte Narbonne figyelmeztetéseit, miszerint a hadjárat a nemzet sajátos karaktere és a terepviszonyok miatt nehezen nyerhető meg. „A barbár népek együgyűek és babonásak – hajtogatta. – A birodalom szívében a nagy Moszkvára, a szent Moszkvára mért megsemmisítő csapás egy pillanat alatt mellém állítja azt az egész vak és tehetetlen tömeget.”

132. oldal

A berezinai átkelés bármely mércével mérve lenyűgöző fegyvertény. Napóleon felnőtt a feladathoz, méltónak bizonyult a hírére, kivágta magát abból, ami Clausewitz megfogalmazása szerint „az egyik legnehezebb helyzet, amelybe hadvezér valaha is került”.

423. oldal, 21. fejezet - Adam Zamoyski: 1812 (Park, 2008)

Tévedtem, főistállómester úr, de nem a háború célját vagy politikai lehetőségét, hanem a hadviselés módját illetően – Vityebszknél meg kellett volna állnom. Sándor most hason csúszna előttem. Elvakított az, hogy az orosz hadsereg megoszlott, miután átléptem a Nyemant… A kelleténél két héttel tovább maradtam Moszkvában."
Ez tökéletesen igaz volt. Két héttel azelőtt, hogy Napóleon elhagyta Moszkvát, Kutuzovnak mindössze 60000 embere volt fegyverben, a 20000 kozák, akire számított, még messze járt. Napóleon megrohamozhatta volna a tarutyinói tábort, vagy pedig zaklatás nélkül visszavonulhatott volna Kalugán, Medinyen vagy Szmolenszken át. Akkor evakuálhatja az összes sebesültjét és minden szükséges hadianyagot, és jóval az idő hidegre fordulása előtt téli szállásra vonulhat, ahová csak akar. És bár a hideg a katasztrófának talán nem az előidézője, sőt nem is fő oka volt, végül az ásta alá Napóleon minden erőfeszítését, hogy bármit is helyrehozzon. Akkoriban olyan megfigyelők, mint Clausewitz és Schwarzenberg, az oroszok zömével együtt szilárdul hitték, hogy a franciák vereségének semmi köze Kutuzovhoz, csakis az időjáráshoz.

460. oldal, 24. fejezet - Adam Zamoyski: 1812 (Park, 2008)