!

A. K. Tolsztoj orosz

А. К. Толстой, Tolsztoj Elek, Tolsztoj Alekszéj

1817. szeptember 5. (Szentpétervár, Orosz Birodalom) – 1875. október 10. (Csernyigov, Orosz Birodalom)

Teljes névAlekszej Konsztantyinovics Tolsztoj - Алексей Константинович Толстой
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Aleksey_Konstantinovich_Tolstoy

Könyvei 6

A. K. Tolsztoj: Ezüstherceg
Alekszej Tolsztoj: Rettenetes Iván cár halála
Alekszej Tolsztoj: Szerebranij herceg
А. К. Толстой: Князь Серебряный
Tolsztoj Elek: Egy herczeg története
Tolsztoj Alekszéj: Rettenetes Iván czár halála

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Orosz remekírók, Olcsó könyvtár

Antológiák 3

Kormos István (szerk.): Testvérország
Az orosz dráma klasszikusai 1-2.
Papp Árpád (szerk.): Ezer arc, egy álarc mögött

Népszerű idézetek

>!
pwz ISP

Tolsztoj Konstantinovics Alekszéj gróf Szentpétervárott 1817 augusztus 24-én született. Kilencz éves korában a czezarévics (a későbbi II. Sándor czár) vasárnapi gyermek-társaságába került. Ez időtől fogva a czár állandó pártfogásában és szeretetében részesült. 1827-ben anyjával (szül. Perowszka Alekszéjevna Anna) és nagybátyjával Németországba utazik, de ez utjából csupán annyi maradt meg emlékezetében, hogy Weimarban az agg Goethe ölébe vette.
Tizenhárom éves korában nagybátyjával tette meg első nagy olaszországi útját, mely alkalommal meglátogatta Velenczét, Milánót, Flórenczet, Rómát és Nápolyt. Ez utazás mély hatást gyakorolt fogékony lelkére és emléke még 40 évvel később is lelkesedéssel és örömmel töltötte el. A moszkvai egyetem végbizonyítványát már 17 éves korában nyerte el s tanulmányainak befejezése után több izben nagyobb utakat tett úgy Oroszországban, mint külföldön. Nagybátyja (Perovszkij) 1836-ban meghalt s összes vagyonát reá hagyta. Nem sokkal ezután anyja kivánságára a majnafrankfurti országgyülésen politikai missziót vállalt, majd a czári család vadászezredébe lépett oly czélból, hogy részt vegyen a krimi háborúban. A harcztérre menet azonban ezredét Odessza táján megtizedelte a tifusz-járvány, melynek Tolsztoj maga is csaknem áldozata lett; csak rendkívül erős szervezete mentette meg…

3-4. oldal, Előszó (Franklin, 1910)

>!
NewL P

Egyszerre szomorú és vidám csendes nyári éjszakán, kihalt erdőben, áradó orosz éneket hallgatni. Van benne végtelen, reménytelen bánat, van benne legyőzhetelen erő, benne van a sors végtelen hatalma, kegyetlen hajthatatlansága, ami az orosz nemzeti lélek legmélyebb tápláló forrása, ami sokat megmagyaráz az orosz élet látszólagos rejtélyeiből.

22. oldal

>!
NewL P

A szlobodától háromversztányira, a városkapunál fegyveres őrség posztolt, és minden érkezőt feltartóztatva megkérdeztek: ki az illető, és mivégre megy a rabságba? A nép gúnyból ezzel a szóval helyettesítette a „szlobodát”, ami hajdanán szabadságot jelentett.

75. oldal