!

A. G. Slatter ausztrál

Angela Slatter

KatalógusnévSlatter, A. G.

Könyvei 4

A. G. Slatter: A csonthárfa dala
A. G. Slatter: All the Murmuring Bones
A. G. Slatter: The Path of Thorns
A. G. Slatter: The Briar Book of the Dead

Kapcsolódó kiadói sorozatok: (Új) Galaktika Fantasztikus Könyvek Metropolis Media


Népszerű idézetek

R4ms3s P>!

A mesék jelentik a múltat, akár igazak, akár nem.

35. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miren Elliott
Ainsel>!

És ahhoz, hogy eligazodj a világban, nem kell más, csak egy nyom, amit egy mese hagy benned.

191. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miren Elliott
Luna_Dephensis>!

Nincs rád szükségem. Csak kellesz nekem. Legyen ennyi elég. Legyen több az elégnél, mert azt jelenti, hogy téged választottalak.

314. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jedadiah Gannel · Miren Elliott
Jaemit87 P>!

Egyesek a világért sem akarnak fájdalmat okozni azoknak, akikkel ilyesmit tesznek, de a legtöbben úgy gondolkoznak, hogy a saját fájdalmuk feljogosítja őket arra, hogy valamennyit másra is ráterheljenek belőle.

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miren Elliott
Jagika P>!

Látod azt a házat ott, nem messze Hob's Head gránit szirtfalától?

(első mondat)

Juditha P>!

– A bánat a bokádhoz dörgölőzve figyelmet követelő fekete macska – válaszolja Aoife nagymama, ami gyönyörű mondat, amíg hozzá nem teszi: – Rúgj belé elégszer, akkor elmegy.

9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Aoife O'Malley · Miren Elliott
Ainsel>!

És egy percre megtetszik a sajnálat. Vágyom rá, hogy sajnáljanak. Szegény kislány vagyok. De aztán hatni kezd Aoife nevelése, és ellököm magamtól a vágyat, hogy szánakozzanak rajtam. Az ilyesmi elgyengít, vakká tesz arra, ami körülötted történik, és arra indít, hogy magad helyett másokra számíts.

205. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Miren Elliott
ViraMors P>!

Tonight, the waiting has become too long
Tonight, my patience has grown too weak.
Tonight, I woke from a dream of drowning.

ViraMors P>!

Maura’s singsong recountings were of children taken away to hidden places; of women turned into birds and bugs; of soul clocks and dark magic; of boys who sometimes went on two legs, sometimes on four; of girls who changed their faces, grew horns, and danced away from their old lives; of brides stolen by robbers and heroes laid low by a woman’s curse. And she told me, too, of places other than here: Lodellan and Bitterwood, Tintern and Bellsholm, and stranger places like Calder in the Dark Lands where the Leech Lords reigned.

ViraMors P>!

Other families might have stories of curses, cold lads and white ladies, but we have old gods, merfolk and monsters. I never doubted, when I was little, that these stories were true. Now, less a child, I’m not so sure.