VI. Merítés-díj – Széppróza

A Merítés-díj tízes listája a 2019-ben megjelent magyar fikciós szépprózai művekből

Nagyon izgalmas véghajrá eredményeképpen megszületett a zsűri döntése. Remélem, hogy a zsűritagok múlt héten olvasható karcai kellőképpen felcsigázták az érdeklődéseteket, próbáltátok esetleg összevetni a karcokban megjelenítetteket a könyvek listájával, hogy ha sok jó kötet mégsem tudott dobogón maradni, akkor mit olvashatunk, mire szavazhatunk a közönségdíjhoz?
Gratulálunk a szerzőknek, és köszönjük a kiadóknak és az irodalmi élet minden szereplőjének a sokszínű olvasnivalót!

Barnás Ferenc: Életünk végéig
@giggs85 párhuzamot vont Bartis Attila és Barnás Ferenc művei között. „Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában tartózkodik, hanem azért, mert mindkettő a korábbiakhoz képest (Bartisnál A nyugalomhoz, míg Barnásnál a Kilencedikhez vagy a Másik halálhoz képest) egy kimondottan nyugodt és lassú szövegtenger, még ha a két mű célja nem is teljesen azonos. Mert míg Bartis arra kereste a választ a Kádár-korszak idején játszódó történetében, hogy működik-e az életben bármiféle sorsszerűség, isteni gondviselés, vagy csak úgy élünk bele a vakvilágba, addig Barnás azt mutatja meg modern családregényében, hogy milyen hozzáállásokkal, milyen attitűdökkel hány és hányféleképpen működhet az élet a 21. századi Magyarországon.” https://moly.hu/ertekelesek/3410305
@Cipőfűző a kötetben a válságkezelést értékelte: „Amit Barnás meg akart jeleníteni – egzisztenciális válság, egészségügyi probléma, világnézeti különbségek, különféle családi perpatvarok – azt szerintem hihetően teszi. Mégis kicsit szalonremi ízű. Viszont ahogy az aktuálpolitika ténylegesen szerves, egyáltalán nem kitüremkedő részét képezi a könyvnek, az valami gyönyörű.” https://moly.hu/ertekelesek/3570228

Bodor Ádám: Sehol
Kérdéseket tett fel és válaszolt meg @vargarockzsolt: „Milyenek is ezek a novellák? Titokzatosak, költőiek, mégis földhözragadtan reálisak. Összetéveszthetetlen hangúak, többnyire már az első mondatok után fel lehet ismerni a szerzőt: megszólal egy korlátozott kompetenciájú narrátor, egy szereplő, aki értelmileg és/vagy érzelmileg-erkölcsileg korlátozott. Mesél, többnyire szörnyű dolgokról, faarccal, érzéketlenül, aztán a történet, a mese váratlanul elkanyarodik valami más irányba, amiről nem tudhatjuk, hogy van-e bármi funkciója, aztán meg a végén úgy szállunk ki a történetből, hogy a végkifejlet minden drámaisága ellenére teljesen hétköznapi.” https://moly.hu/ertekelesek/3331143
@Kuszma ezeknek a novelláknak a helyét kereste Bodor Ádám életművében: „(Mihez viszonyítsunk, ugye, ez gyakori értékelői kérdés. Ahhoz, amit a szerző eddig írt, vagy az ún. »nagy magyar átlaghoz« . Mert alighanem nem ezek a bodori életmű csúcsai. Viszont a magyar novellisztika egynémely csúcsát éppen Bodor írta meg, és ezek a szövegek, ha nem is sikerültek olyan óriásira, de azért tekintélyes kis hegyecskeként meredeznek a honi elbeszélések között. Ingadozom. Az bizonyos, hogy ami egyes erdélyi szerzőknél patetikus és fenséges, az Bodor csodálatos tollán üres, szótlan, lelakott és vészjósló. Olyan atmoszférát képes teremteni, amiben a málló vakolatok, a rozsdás vasak mágiával telnek meg. Sokat köszönhet neki a magyar próza. Ami egy közhely, de nem véletlen vált azzá.)” https://moly.hu/ertekelesek/3234816

Csabai László: A vidék lelke
@Csabi egy klasszikus megidézésével kezdte az értékelését: „Ha Móricz Zsigmond élne, most már nyugodtan halna meg, hogy jó kezekbe adhatja a stafétabotot.
Csabai kötete végig veszi az elmúlt száz évet, némileg nagyobb hangsúlyt fektetve a kommunizmus sötétebb időire, a helyszín pedig a jól ismert Nyárliget és környéke, innen csak ritkán mozdulunk ki. A novellák persze ennek az időszaknak inkább a negatív vonásait emelik ki, de mégsem a szokásos depresszív hangulat uralkodik ezekben az írásokban, mert Csabai inkább történeteket mesél, és nem az olvasó utolsó életenergiáira pályázik. Ha szerencsétlenség is éri valamelyik szereplőt, akkor az jön, mint a sors. Talán ez a magyar sors a főszereplője ezeknek az írásoknak, vagyunk, amíg vagyunk, tesszük, amit lehet, aztán vagy jön a kasza, vagy nem, mit lehet tenni.” https://moly.hu/ertekelesek/3542613
„Nem tudom, mi a titka Csabainak, nekem az volt az érzésem, hogy bámulatosan könnyedén rázza ki a kisujjából most már ezeket a történeteket (ez biztos nem így van persze), az alakok nála tényleg élnek, és minden novella érdekes, bármiről írhat. Persze ő nem ír bármiről, hanem főleg Nyárligetről, és vannak utalások a többi könyvére is. Amúgy is szeretem a könyveit, ez a kötet nagyon jó lett.” – fogalmazta meg @cseri, hogy miért volt rá nagy hatással a kötet. https://moly.hu/ertekelesek/3525806

Darvasi László: Magyar sellő
@fióka a korábbi, Merítés-díjas regénnyel vetette össze az új alkotást: „Nagyon szerettem, Darvasi utóbbi években írt kötetei közül ez volt talán a legjobb, bár ott van még az Isten. Haza. Csal. is. De ez mégis inkább.
Csupa analógia, de hát a feudális rendszerek és diktatúrák mind egy kaptafára lettek írva, akármikor akármilyen rezsimre ráhúzhatók. Sajnos vagy szerencsére? Mindkettő, főleg ha azt nézzük, hogy ki- és felismerhetőségük ellenére mindig és újra megismétlődnek. A kollektív emberi emlékezet megszűnik élni/létezni ilyenkor és már csak az egyének maradnak a saját rémületükkel.” https://www.goodreads.com/review/show/3027958357
@balagesh a nyelv szerepét emelte ki: „Amúgy meg mégiscsak a nyelvről kellene beszélni. A szépségéről, a gazdagságáról, a játékosságáról. Akárcsak a védőborítón lévő grafikáról. Szép. Okos.
Olvasom a szöveget, és eszembe jut, hogy egyszer, nem is olyan régen élt itt egy Péter nevű író, akinek tehát van egy nagyon ügyes tanítványa. Nem egy második Péter, nem azt mondom. Csak hogy látom, amit tanult, és látom, amit nem.” https://moly.hu/ertekelesek/3468858

Gyurkovics Tamás: Migrén
Ezt a kötetet sokan pozitívan értékeltük. @AeS így írt róla, hogy miért: „Gyurkovics olyan könyvet írt a magyar, holokauszttal foglalkozó regények sorába, ami, legalábbis számomra biztosan, teljesen új helyzetből közelíti meg az egész kérdést, a túlélők izraeli, kivándorolt életével indít, és azon keresztül rajzolja meg a bűn és bűntudat alakjait, a szubjektív érzelmek és a különféle társadalmi ítéletek egymásnak feszülését.” https://moly.hu/ertekelesek/3296950
„Mély és megrázó, de közben nagyon szórakoztató” – fogalmazta meg @Zero. „Félelmetes kérdéseket indít el bennünk. Kényes témát dolgoz fel, de nem okoskodik, nem mondja meg, nem moralizál. És még így is hajmeresztően pontos. Filmszerűen pörgős, olvasmányos, minden a szemem előtt zajlott, tűélesen. Rengeteg széttartó szálat erős kezekkel tart össze, meglátszik a belefektetett tömérdek munka, a nagyon durván kitalált koncepció. Az egész egy nagy, nagy bravúr.
A Mengele bőröndjét még nem olvastam, de biztosan fogom. A magyar termésből eddig az év könyve.” https://moly.hu/ertekelesek/3292789

Hegyi Ede: A senki
Mitől jó egy elsőkönyves regénye? @Kuszma szerint „attól jó ez a könyv, hogy olyasvalamiről szól, ami mindannyiunk számára ismerős. Azokról a terekről, amit, ha nem is pont így, de mi is életünk valamely szakaszában kénytelenek voltunk belakni és túlélni. És pont attól remek könyv ez (már azon túl, hogy jól van megírva), mert Hegyinek van bátorsága az egyszerűséghez. Hogy csak és kizárólag arról írjon, amit ismer, és amit egészen biztosan átélt maga is. Semmi szürrealizmus meg mágikus realizmus meg túltolt lírai szövegmasszásítás, csak a szépen, korrekten, lendületesen végigvitt történet rólunk, a fogaskerekekről. Ritka erény, ha egy író ennyire ellen tud állni a túlzásoknak.” https://www.goodreads.com/review/show/3241383073…
Engem ez a könyv szórakoztatott – írta @n. „Értettem a folyamatos krízisállapotnak megfelelő életválságát, de már az elejétől azt éreztem, hogy ez a fiatalember csak a helyzetéhez és sokszor másokhoz mérve érzi senkinek magát. Akinek már ilyen fiatalon, ennyire pontos meglátásai vannak, ilyen jól átlátja magát és másokat és ezt kellő humorral is tudja kezelni, megélni, leírni, az már ettől nem senki. Azt éreztem, hogy végig pontosan tudja, hogy mikor miben van és mikor miben nincs benne az élete. Még ha néha úgy is tűnt, hogy elvész, belevész a multivilágba, nekem ő mindig valahogy kilógott a sorból. Úgy mondom, hogy menthető volt, meg volt hozzá az önismerete, az önmarcangolás miértje, nem volt céltalan, csak útkereső, az útkeresés – életkezdés meg azzal jár, hogy amíg fiatal az ember, próbálkozik.” https://moly.hu/ertekelesek/3730165

Láng Zsolt: Bolyai
@akire nagyon szemléletesen fogalmazott: Amikor egyedül vagy a templomban, és elköhinted magad, és cseng-bong az a hatalmas tér, olyan a tudás élménye is.
Vajon lehet-e a mindentudás birtokában (manapság) az ember? …s ezen azt is értem, hogy tisztességesen felvállalható-e egy másik ember, egy önnön való teljesség életrajzának megírása?
Én egyetértek Láng Zsolt válaszaival – a cserepek nem adják vissza ugyan az üveg tisztaságát, de kiadhatnak egy kaleidoszkópot… Nekem tetszett ez a megközelítés!” https://www.goodreads.com/review/show/3319822106
@eme szokásához híven alaposan elemezte az alkotást. „Láng nemcsak a zseni/alkotó és társadalom kérdéskörét járja körül, nemcsak a beilleszkedési nehézségek és a magány (vagy épp siker) regényét, nemcsak zseniregényt, aparegényt vagy épp szerelmes regényt ír, a Bolyai az alkotást, a fikció és valóság viszonyát tematizáló regény is. Regény az írásról, a megismerés lehetőségeiről. Arról, hogy mihez lehet kezdeni egy elme többezer lapra, fecnire vetett gondolatszilánkjaival. A darabkákkal, melyek talán egységes képpé állhatnának össze. De egy képpé-e? Vagy lehetséges több, egyszerre érvényes kép is, ahogy az euklideszi és nem-euklideszi tér is egyszerre létezik? A térben lévő testek meghatározzák a tér alakját. De mi van a múlttal? A képzelet alkotta alakokkal? Ők is belépnek a tér alakításába? Mennyire igaz a megalkotott új rend?” https://moly.hu/ertekelesek/3636461

Moesko Péter: Megyünk haza
A másik elsőkötetes szerző novelláinak nem lehetett ellenállni. „ Azt hiszem, Moesko Péter megtanított engem novellát olvasni " – írta @pepege. „Vagy csupán arról van szó, hogy így kell a szívemnek kedves novellákat írni? Nem tudom, én mindenesetre nagyon szerettem belefeledkezni ezekbe a történetekbe. Tematikus novelláskötetnek is nevezhetném, hiszen többnyire hasonló témát feszeget: szülő-gyermek, férj-feleség, barát-barátnő egymáshoz fűződő viszonyát, konfliktusait. Jól fel vannak építve a karakterek is, a cselekmény is, szerettem, hogy azért vannak benne elhallgatások is, nem tett mindent ezüsttálcán az orrom elé, kedves olvasó, dolgozz meg egy picit az élvezetért.” https://moly.hu/ertekelesek/3210610
@dacecc egy másik fiatal szerző alkotásával_ vetette össze: „Egy nagyon kicsit engem Moesko novellái Szvorenre emlékeztetnek, de itt szerencsére annyira nem hardcore az elidegenítő hatás, aminek viszont kifejezetten örültem. Ugyanis Moesko ad levegőt az olvasónak, nem lesz túl tömény a kötet. Pedig lehetne, mert tele van olyan rétegekkel a Megyünk haza, amik folyamatos feszültséget generálnak olvasás közben. Ezt a hangulatot azonban sikeresen oldják fel olyan momentumok, amik miatt nem nyomják agyon a szövegek az olvasót. Élveztem. Erős írásokkal megtöltött, kiforrott első könyv.” https://moly.hu/ertekelesek/3233220

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
„A könyv lényegében arról szól, hogy Teréz, az elbeszélő-főszereplő nagyon mondani akar valamit, és ehhez keresi a szavakat. Az egyik kulcsmondat szerint három nyelven gondolkodik, de mindegyikben hibát vét. Ezek a kis kitérőnek látszó szövegek a fejezetek végén sokszor fontosabbak, mint a többi rész. Nem mindig egyértelmű a kapcsolatuk a főszöveggel, de a hely/szókeresés és a mondani akarás átjön. Az egyik fő téma a bántalmazás és az elhallgatás, a másik a kívülálló helyzet, ami behozza a bevándorlást és a kirekesztést.” – erről, a mondani akarásról olvashattunk @virezma értelmezésében. https://moly.hu/ertekelesek/3738332
@balagesh az érintések fontosságáról írt: „Nem akarok a lélekről (túl sokat) beszélni itt. Az érintések motívumairól szóltak mások is. A szempont evidens: mi más váltana ki a testből emlékezést, ha nem az érintés/érintkezés? A beszéd pedig nyelvi érintkezés. Érintéstől, érintkezéstől, legyen szó akár csak nyelviről, miért is ne riadna a túlélő?
A szöveg erénye, hogy az egészet felépítő apró részletek zöme erős, kontúros helyzet. A lakonikus mondatok egyben tartják a nagy egészet. A fordítatlan és cím nélküli részletek, illetve a címmel megjelölt, két nyelven is elérhető cikkelyek között többnyire nem láttam igazi különbséget. Néha az utóbbiak is szituatívak, legfeljebb még erősebben jellemző rájuk a sűrítés.” https://moly.hu/ertekelesek/3644421

Végel László: Temetetlen múltunk
Végel László korábbi művei érdeklődést váltottak ki, ez is fontos témát dolgoz fel. „De nekem kicsit sok volt nevek és konkrétumok nélkül, hol Szerbiára, hol Magyarországra, hol mindkettőre célozva. Ám ettől eltekintve „jó érzéssel” olvastam ezt a cseppet sem megnyugtató könyvet, amely éppen azt hányja a szememre, hogy rendre megelégszem a „jó érzéssel” olvasásnál. És rájövök, hogy mennyire igaza van!” – írta @abcug https://moly.hu/ertekelesek/3685561
@Csabi-nak különösen tetszett: „Azt hiszem, a legjobb önéletrajzi regény, amit magyar írótól olvastam. Mert milyen egy átlag önéletrajzi regény? Anya-, apa-viszony, gyermekkori szépiák, szülői ház, a betoppanó történelem, íróvá válás, tobzódás a neves ismerősök, barátok neveiben, békebeli ételek gőzeinek illata. Végel azonban fordítva fogja meg a témát, és ebben következetesen tartja magát a mottóul választott Márai idézethez: ”Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne.” https://moly.hu/ertekelesek/3524532

Számomra nagy örömet jelent, hogy két elsőkötetes is felkerült a listára, amely a kiadók tekintetében is kiegyensúlyozott.

Az értékelésekből vett idézetekkel, remélem, sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a kötetek iránt.
A TOP 10 köteteinek borítóiból a montázst @Csabi szerkesztette.
A moly minden aktív tagja szavazhat a számára legnagyobb élményt adó szépprózai alkotásra. A szavazatok alapján ítéljük oda a közönségdíjat.
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-szepproza-kozonsegdij

A zsűri tagjai: @akire, @abcug, @AeS, @balagesh, @Cipőfűző, @Csabi, @cseri, @dacecc, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @ppeva, @pepege, @vargarockzsolt, @virezma, @Zero

Aki plecsnit szeretne szerezni, az ennek a kihívásnak a teljesítésével juthat hozzá: https://moly.hu/kihivasok/a-2019-ev-szepirodalmi-prozatermesenek-olvasasa

Boldog Törölközőnapot mindenkinek!

Írtam egy kis gyorstalpalót arról, mi is ez a nap, ha még lenne olyan, akinek egy-két pont nem tiszta. :D

Mi ez?

Douglas Adams, angol író emléknapja. Ilyenkor világszerte megemlékeznek róla, különféle programokat szerveznek a tiszteletére, amik általában kultikus műve, a Galaxis Útikalauz stopposoknak egy-egy ikonikus momentumát idézik meg.
A legfontosabb, hogy ma akárhova mész is, legyen nálad törölköző!

Miért épp ma van?

Adams 2001 május 11-én halt meg (fájdalmasan korán, 49 évesen). Az első Törölközőnapot két héttel a halála után tartották, friss megemlékezésként. Azóta ez a dátum nem változott.

De mi a fene van a törölközővel?

Nos, ezt elmagyarázni nehéz, leginkább akkor fogod megérteni, ha elolvastad könyveket. A lényeg annyi, hogy az Útikalauz óta tudjuk, miért jó, ha mindig van nálad törölköző, és mi mindenre lehet használni ezt az egyszerű tárgyat.
Fun fact: egy baráti nyaraláson Adams állítólag soha nem tudta, hova tette a törölközőjét, és amikor a banda indult volna a strandra, állandóan rá kellett várni, aki éppen a hotelszobát túrta fel az elveszett tárgyért… innen az ötlet. :)

Az élet, a világmindenség, meg minden…

Nekem nagyon nagy kedvencem Douglas Adams (meglepő, mi?), és amikor róla beszélek, szeretem elmondani, hogy bár a Galaxis Útikalauz stopposoknak sorozattal vált világhírűvé, legfontosabb művének mégis az Utoljára láthatót tartotta. Ebben veszélyeztetett fajok nyomába ered a világ különféle pontjain, és felhívja a figyelmet arra, hogy ha nem vigyázunk, rohamos tempóban leszünk szegényebbek csodálatos teremtményekkel. (A komoly téma ellenére ez is egy nagyon vicces könyv, jó szívvel ajánlom!)
Az emléknapján különösen fontos, hogy figyeljünk az álata legfontosabbnak tartott üzenetére.

(Ez a poszt eredetileg A Kék Könyvtárszoba nevezetű Facebook csoportomba íródott, egy plusz kérdéssel a végén. Ha megnéznéd, és bekapcsolódnál a beszélgetésbe, várlak szeretettel:
https://www.facebook.com/groups/1063476370667620/)