Merítés-díj 2020 – Líra kategória
A Merítés-díj tízes listája a 2019-ben megjelent magyar verses könyvekből

Aki a kezdetektől követi a Merítés-díj történetét, az tudhatja, hogy a lírában sosincs papírforma. Évről évre tapasztaljuk, hogy eddig ismeretlen szerzők bukkannak fel szinte a semmiből, és még az utolsó egy-két hétben is átrendezik a palettát. Ahogyan a zsűritagok, úgy a végső lista is igen sokszínű lett. Bár mindenkinek megvan a maga kedvence, akadt olyan kötet, amelynek a pontszáma toronymagasan elválik a mezőnytől. De hogy melyik az, azt nem árulom el. :)
Fogadjátok szeretettel a zsűri tízes listáját, betűrendben.

Bék Timur: Aszterión
Bék Timur bemutatkozó kötete kétségkívül a legnagyobb meglepetés volt számomra. Csodálom azokat az embereket, akik szonettkoszorút tudnak írni. Ahogy olvastam a kötetet, végig az járt a fejemben, hogy ilyenek a szép versek. Ezek a versek zenélnek. Van mélységük. És közben nem tudtam elképzelni az embert, aki ezeket írta. Kortalannak tűnt. És a végén a borítón egy rasztás nálam tíz évvel fiatalabb srác, aki fontosnak tartja megemlíteni, hogy szereti a Pink Floydot. El is hiszem.

Entrópia (részlet)

Egészben maradni, élni túl nehéz.
Könnyen múlok, aggodalmatlanul.
Lótuszban ülök. Mint sűrű, sárga méz,
feltör a fény repedt bőröm alól.

Most, hogy látom torkolatát a létnek,
külön sejtenként csodálom magam.
E planétát hagyom, kutyák egyék meg;
csak az jöjjön velem, mi céltalan.

Fekete Vince: Vargaváros
Na, hát ilyen ez az ábécé, hogy megint egy személyes kedvencem következik, pedig megszenvedtem vele. Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az előző két kötete (Szélhárfa és Szárnyvonal) sokkal közelebb áll hozzám: sokkal líraibbak, könnyedebbek. A mostaniért viszont kapásból odaadnám neki az életműdíjat. Fekete Vince felépített egy saját Erdélyt, kórképet a szocializmusról, egy emlékművet, mely célja szerint nosztalgiától és pátosztól mentes.

Székejfőd (részlet)

Árvalányhaj nyílik minden ablakban. Vagy muskátli. Ha nem
egyik vagy másik, akkor csak az egyik, de a másikat,
mondjuk, az árvalányhajat,
termesztik is ott a zöldségeskertben. És a mezőkön,
erdőkön. És azt meg is eszik. Nem ők, hanem
Budapesten, Michelin-csillagos vendéglőkben.
Erdélyi széna! Pohárka Erdélyi
anyák könnyeivel felszolgálva! Az 52 fokos szilvából! De csak egy-
egy cseppecskét belőle, mert drága.

Gráf Dóra: Környezetismeret
Gráf Dóra személyében ismét egy első könyves szerzőt köszönthetünk a listán. Bár maga is grafikusművész, ezt a kötetet nem ő illusztrálta. Gyakran ragad meg egy meghatározó gyerekkori élményt vagy egy hétköznapinak tűnő találkozást, mint például szolfézs óra, fogalmazás, beszélgetés a vonaton.

bagolyvonat

szimpatikus voltam, ezért gondolta, hogy megszólít,
általában szimpatikus vagyok, meg azért is, hogy ez
a vonat megy-e Fehérvárra, rossz irányba indult
Kelenföldön, lekési az utolsó csatlakozást, gyalogol-
hat majd haza, előfordul az ilyesmi, nyugtatgatom,
kifejezetten szimpatikus vagyok, elmesélem, hogy
én például egyszer véletlenül Százhalombattáig,
igaz, hogy akkor még csak a tizennégyet töltöttem,
most már felnőtt vagyok, segítőkész, teli ötletekkel,
javaslatokkal, megkérdezem, hogy nem tudna-e
stoppolni, de mire a végére érek, érzem, hogy
értelmetlen a kérdés, nekem is csak nagy sokára
szoktak megállni, hiába vagyok kifejezetten szimpa-
tikus és messziről is tisztán látható, nincs ennek
itthon kultúrája, mondom, helyesel, bólogat, így
beszélgetünk, emelt hangon, tisztes távolságból,
ketten az üres kocsiban

Győrfi Kata: Te alszol mélyebben
Emlékszem, amikor a boldog békeidőkben még eljárogattam slam poetry eseményekre, Győrfi Kata volt az, akire mindig felkaptam a fejem. Bár egy vékonyka kötetről van szó, nagyon egyben van. Az jutott eszembe róla, hogy régen voltak ilyen kis füzetkék, amelyekben minden oldalon volt egy rajz, ami csak egy kicsit különbözött az előzőtől, és ha gyorsan pörgette az ember, akkor egy mozgókép állt össze belőle.

amíg addig

az eltelt idő arrébb rakja
a körülöttem levő dolgokat.
hogy ne addig toljam az asztalt,
amíg felgyűröm a szőnyeget.
itt maradok, és várok,
amíg a hangsúly áttevődik.
amíg addig rakódnak a szavak körülöttem,
hogy kimaradok.

az eltelt idő arrébb tolja az asztalt,
a szőnyeg nem gyűrődik fel,
a várakozásnak nem marad tárgya,
és én átkerülök hangsúlytalannak
az előző mondatba.

Hegyi Zoltán Imre: mit is tanultam – négy kvartett
Hegyi Zoltán Imre az a fajta ember, aki minden nap ír. Ez persze még önmagában nem teszi se jó, se rossz költővé, emberré. Számomra a szociális érzékenysége és páratlan asszociációs képessége teszi egyedivé: az, ahogyan egyik gondolatból kibomlik a következő. @dontpanic írta az előző kötetéről:
„Olyan, mintha a lírai én folyamatos párbeszédben lenne a világgal, mintha minden és mindenki, akivel találkozik, elindítana benne valamit, inspirálná őt, és amire válaszul megszületik benne, belőle egy költemény. Mintha nem is tudna másképpen viszonyulni a világhoz, csak így, művészetté alakítva azt. És talán az az igazi művész, aki ezen a nyelven képes kommunikálni.”

ébredések (részlet)
ahogy kinéz az ablakon az elmaradt
zivatar alatt a hervadni készülő orchidea
valami nagy-nagy helyett pont elég
a szirmán az a picike fénylés

neked adom ezt a picike fénylést
azt hiszem, alapból neked vettem észre
ahogy te nekem azt a vándorló palota alakú
vicces kis felhőt

hogyan lehet ennyire mozdulatlanul vándorolni?
ezt a titkot senkinek se mondjuk el
két madár röpte rajzolja az eget
mosolyfirka az elmaradt zivatar egén

Kállay Kotász Zoltán: Káosz tejszínhabbal
A szerző eddig ismeretlen volt számomra, pedig nagyon érdekes asszociációi vannak. Emlékszem, hogy már a címen is felkaptam a fejem, hogy ez vajon mi lehet. Álhaikuk, (szó)játékok gyűjteménye. @Jucundus így foglalta össze:
„Néhol sándorgyörgyös, másutt meg fodorákosos.”

Addig pakolászott –
helyet talált
a szívkamrámban.

Csillagokat látok –
fejbe vert
a sűrű éjszaka.

Nádasdy Ádám: Jól láthatóan lógok itt
Bízom benne, hogy Nádasdy Ádámot senkinek nem kell bemutatni, bár az utóbbi években leginkább Dante- és Shakespeare-fordításaival vonta magára a figyelmet. @Biedermann_Izabella ajánlja:
„Amikor jó egy vers, az gyakran létösszegző. Mindegy, öreg vagy fiatal írja, reggel vagy este, a szerelem elején vagy végén, valahogyan mindig szumma. Még ha gyakran nem is cum laude, mert a lét ugyebár nem minden pillanatában dicséretes.”

Ijedt zavarban felkapott lepel
Arany Jánoshoz

Mit tanultam tőled? Főleg a nyugalmat,
aki sokat ugrál, nekimegy a falnak.
Nem a robbanás kell: fontosabb a kontroll,
ne a kabátról írj, inkább csak a gombról,
nem a teljesség kell. A lényeg: a részlet,
csatok, övek, kapcsok, rövidárukészlet,
kis kincset keresni, sarat lepucolni,
jobb ízű a munka, ha régi a holmi.
Sorok, szavak szintjén, ott van a megoldás,
megkötni csokorba, amit elgondol más,
csak ne a sajátot, csak ne izgalommal,
foltozni kopottat, bíbelődni rommal,
háttal állni mindig, diszkrét félhomályban,
ezt tanultam tőled. Mégis fénybe álltam.
Most, árva énekem, mi vagy te? A szégyen,
önző önarcképem, szellőzés-igényem.
Ruhámat lehúztam, lenyúztam a bőröm.
Tarts vissza, szoríts le, nehezékem, őröm.

Peer Krisztián: Nem a sajátod
Peer Krisztián előző kötetével magasra tette a lécet: két éve a zsűri díját és a közönség díját is elnyerte. @Biedermann_Izabella ajánlja:
„Mit lehet tudni, az embernek miért tetszik egyik-másik vers, a másik-egyik meg nem. Hogy talán hasonló korú embereknek hasonló szenvedések, meg sebek jutnak. De ez egyáltalán nem biztos. Sőt. Valószínűleg nem is igaz. Inkább az lehet, hogy a sebek igazinak tűnnek. És hogy vannak nyilván olyan szókombinációk, amik igazabbak, mint mások.”

Életkor és társai (részlet)

Tudósnak indultam. Költő lettem.
Senki nincs felettem.

Bele se buktam, csak lebuktam:
rajtakaptak életuntan.
Megviccelt a cél, az utat utáltam,
de tovább megyek, mert jönnek utánam.

Szendrői Csaba: Mintha muszáj lenne
No, és akkor hangos meaculpázások közepette bevallom, hogy őt sem ismertem. Az Elefánt zenekar honlapja szerint Szendrői: „A hiperrealisztikus istenkeresés Don Quijote-ja. A varázslat és naturalizmus tisztatekintetű alkimistája. A pofonba rejtett csók harcművészetének megteremtője.” A kötetet @_selene_ ajánlja:
„…a dalszövegei örvényszerűen rántanak olyan lélekmélységekbe, ahonnan nehéz a visszaút a hétköznapiba. E kötet hasonló hatással bír: magába szippant és nem ereszt. Táncolnak, villannak az egymást felülálmodó képek, hordozva magukban azt az egyedi, hamisítatlan szendrőis stílust, amely az elvontságával válik oly plasztikusan igazivá.”

Dohány

Milyen monoton lett az ölelés.
Az utcalámpák is rágyújtanak.
Törött cigaretta vagy a belső zsebemben.
Szív fölött hordalak, tudat alatt.

Várady Szabolcs: De mennyire
Várady Szabolcsot a lap aljáig lehetne méltatni: költő, műfordító, szerkesztő, a Digitális Irodalmi Akadémia tagja. De nekem akkor is az a figura marad, aki a Lecsó nevű irodalmi vetélkedőn mindig olyan szellemes feladványokkal állt elő, és pillanatok alatt lefirkantott egy hibátlan szöveget bármilyen versformában, bármilyen témában.

Mondd csak (részlet)

Mondd csak, emlékszel még a villamosra?
Az a bőrszíj vagy micsoda,
amit a kalauz megrántott, hogy mehet,
a lépcső, ahol lógni volt a legjobb.
Az ütközőre nem mertem soha.

A lányokat Béláék ablakából,
fehér blúzukba onnan látni be.
Jurányi utca, oda járt anyám is.
Már jött a nyár. Tényleg, hogy telt a nyár?
Verára emlékszel? De mennyire!

A zsűri tagjai: @Biedermann_Izabella, @ddani, @Jucundus, @lencsemate, @Littlewood, @LuPuS_007, @lzoltán, @_selene_, @virezma
A borítóképet @Csabi készítette.

Most rajtatok a sor! Olvassatok el minél többet a listáról (https://moly.hu/listak/2019-magyar-verseskonyvei), és szavazzatok, hogy a legjobb 10 közé került kötetek közül melyik nyerje el a közönségdíjat!
(https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-ki-kapja-a-lira-kategoria-kozonsegdijat)
(Kérjük, vegyétek figyelembe, hogy csak a szavazás kiírása előtt regisztrált profilokról származó szavazatok számítanak érvényesnek.)

A szavazás határideje: 2020. szeptember 23. Olvasásra fel!

VI. Merítés-díj – Gyermekirodalom
A Merítés-díj tízes listája a 2019-ben megjelent magyar gyermekkönyvekből

Amint a beharangozókban már olvashattátok a hírt, idén is megszületett A lista, amely az általunk legjobbnak ítélt 10 gyerekkönyvet mutatja be 2019-ből. Ebben az évben sem panaszkodhattunk, elhalmoztak minket az írók jobbnál jobb gyermekkönyvekkel, amint @dtk8 beharangozó karcában (https://moly.hu/karcok/1446984) már ismertette, tetemes mennyiségű könyvvel kellett megbirkóznunk. Aminek természetesen örömmel tettünk eleget, ahogy @Tarja_Kauppinen-től is olvashattátok a beharangozó karcában (https://moly.hu/karcok/1448011), aki megosztotta velünk első zsűrizéssel töltött évének tapasztalatait is.
A gyermekirodalmi könyvek zsűrizése azért is izgalmas feladat, mert – amint pl.: @gab001 is leírta a beharangozó karcában (https://moly.hu/karcok/1447491), – sokunk komoly támogatást kap otthon, és a saját gyerekeinken, vagy ismerősök gyerekein is ki tudjuk próbálni, hogy mennyire működik egy-egy könyv a célcsoportnál. Izgalmas látni, hogy a gyerekek hogyan „zsűriznek” egy-egy könyvet.

Jöjjön tehát a legjobb 10 gyermekkönyv 2019-ből:

Berg Judit: Rumini Tükör-szigeten
Elsőként rögtön egy régi ismerőssel találkozhattok: aki még nem olvasta volna a róla szóló könyveket, valószínűleg az is hallotta már Rumini hírét. Ezúttal Sajtos Rozi (majd több másik kisegér) betegségére kell orvosságot szerezni, ezért Rumini és társai a Tükör-szigetre hajóznak, ahol izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokba keverednek. Berg Judit ismét hozta a tőle megszokott színvonalat, így nem volt kérdés, hogy a mi listánkon is ott a helye.
@csgabi az alábbi szavakkal méltatta a könyvet:
Életem első Ruminije… eljött ez a nap is. :-) Évek óta, de szó szerint évek óta nézegetem a könyvtár polcán ezt a sorozatot, és most elérkezett az ideje, hogy megismerkedjek főhősünkkel, barátaival – és kalandjaikkal Tükör-szigeten. Egyáltalán nem érzek csalódást, vagyis de: kellemesen-pozitívan csalódtam, mert kicsit aggódtam, nem fog tetszeni ez a könyv. Egerek. Hozzám nem állnak közel az olyan mesék, ahol állatok szerepelnek. Gyarló vagyok. :-D
De ez finom volt, szórakoztató; teljesen kikapcsolt annak ellenére is, hogy a kötet közepén (nem árulom el, milyen történés kapcsán) volt egy mélypontom, amikor cseppet elgondolkodtam azon, akarom-e én ezt tovább olvasni. Mert idegesített az a bizonyos esemény. :-D Persze folytattam (egy-két órás olvasási szünet után), és rájöttem, hogy a szerző kiválóan be tudta illeszteni ezt a bizonyos eseményt a történetben, nem volt bosszantó a továbbiakban, csak túl kellett lendülöm azon a picike ellenszenven, ami feltámadt bennem. :-)
Ami fontos tanulsága a mesének, hogy ne fogdossunk olyan állatokat, amiket nem ismerünk. :-) Ha mégsem tartjuk távol tőlük magunkat, mert túl kíváncsiak vagyunk, bizony ne csodálkozzunk, ha ez érdekes következményekkel jár. Szerencsére Rozinak nagyon jó barátai vannak a Szélkirálynőn, akik vállanak sok veszélyt, hogy megmentsék őt.
De van más tanulsága is ennek a mesének.
spoiler
Aztán egy idő után a foncsorok spoiler
spoiler
És azt se felejtsük el, hogy a barátság sokszor tud olyan erős lenni, hogy általa legyőzhetjük a nehézségeket. Együtt, közösen. (https://moly.hu/ertekelesek/3772331)

Czernák Eszter: Sárkányovi
Kislányomnak az idei abszolút favorit könyve volt, először csak a könyvtárból hoztuk ki, de muszáj volt egyet beszerezni itthonra is. Még az oviba is be kellett vinni, így a délutáni alváshoz is meghallgathatta az új kedvenc meséjét.
@Caledonia_Valley is nagyon szerette a könyvet:
Még egy rendkívül aranyos ovis beszoktatós könyv, ám ez varázsvilágba kalauzolja el az olvasóját, ahol sárkányok, trollok, tündérek, manók, unikornisok, jetik és boszorkányok élnek… Főszereplőink aranyosak, Zoé tipikus ovis korú kislány, aranyos, de vicces, naiv gondolatokkal. A boszorkánysuliból kirúgott óvónéniért külön plusz pont jár, akinek még a bibircsókjait is visszavették, mert megbukott. XD Zseniális! :D
A kedvencem Kende volt, a kis troll. :) Aki a fajtája ellenére egyáltalán nem troll, sőt… ;)
A kötet bemutatja az óvodai életet, felhívja a figyelmet az előítéletek negatív következményeire és számtalan olyan gondolatot tartalmaz, melyet nem árt, ha a gyerekek már korán elsajátítanak. Rátkai Kornél rajzai pedig csúcsszuperek! :) (https://moly.hu/ertekelesek/3707626)

Dániel András: A kuflik és a máshogyoszkóp
Végre egy kufli kötetnek is sikerült beverekednie magát a top10-be! Én, mint kufli-rajongó nagyon örülök neki, szerencsére a kislányom is egyre jobban kedveli őket, így mostmár együtt tudunk rajongani értük. :D
De nem vagyunk egyedül ezzel, olvassátok csak @Nikolett0907 értékelését a könyvről:
„Sosem szabad feladni!”
Ez maga a téboly, mégis önként és dalolva vállalom, hogy minden történettel becsavarodom kicsit.
Két történet található eme könyvecskében.
Az első a címadó, melyben egy sámlinak tűnő, elnézést akarom írni Máshogyoszkóp jelenik meg a kufliknak egy kis mókázásra. A fordított világ bizony nem is annyira más, csak egy apró pillanat mások vágyairól.
A második történet, pedig egy különleges fa odujában töltött időről szól.
Azt hiszem ennél többet nem is kell, hogy írjak.
Aki szereti az író munkásságát ebben a kötetben sem fog csalódni, aki pedig nem ismeri, azonnal álljon neki olvasni!
Azt hiszem lassan rajongóvá válok. De addig is hol a következő kötet? (https://moly.hu/ertekelesek/3775338)

Hatvani Csaba: Parányi talányok
Gyerekeknek szóló verseskönyvekből az eddigi zsűris éveim alatt kevés olyannal találkoztunk, ami valóban kiemelkedő. Ez a mondókás könyv viszont több egyszerű verses/mondókás kötetnél, aminek köszönhetően végül a legjobbak közé is beválogattuk.
Olvassátok csak @dtk8 lelkes szavait:
Nagyon jó! Több dolgot egyesít, amit nálunk a célközönség imád. Először is állatokról szól. Az első oldalon látjuk az adott állat élőhelyét felülnézetből, de az állat elbújt, meg kell keresni (böngésző). Van egy verses találóskérdés, de ha így sem megy, akkor azt is látjuk, mi a kedvenc eledele. A következő oldalon pedig ott a megoldás, és pár érdekes információ, volt, ami nekem is újdonság volt. Jók a versek, tetszettek az illusztrációk is, és azt éreztem, végre valami új ötlet! https://moly.hu/ertekelesek/3589443

Kántor Kata: A megmentett karácsony
Nóziék történetei még mindig nagy népszerűségnek örvendenek, szerencsére az írónő nagyon termékeny, így idén is több résszel bővült a sorozat. Ezek közül a karácsonyi történet volt ami a zsűritagok körében is (mondhatni) osztatlan sikert aratott.
@PTJulia így írt róla:
Remek ötlet nyomozós mesekönyvet írni a trükkös rablásokról! Hátha a könyvet elolvasó unoka elmeséli a nagyinak, vagy épp a nagyi olvassa fel az unokának. Mindemellett lebilincselően izgalmas volt. Tubák bácsi nekem kicsit spoiler de nagyon jó, hogy így került bele az ő szála, mert így még az előítéletek is előkerülnek.
Ez a történet a sorozat 6. része, és egyáltalán nem fulladt ki, egytől egyik zseniális köteteket olvashatunk. (https://moly.hu/ertekelesek/3766647)

Marék Veronika: Alfa bácsi titka
Marék Veronika több mint 5 évtizedes pályafutása alatt sok remek könyvvel örvendeztetett meg mindenkit, kevés olyan ember lehet hazánkban, aki nem ismeri a nevét. Sok-sok gyerek nőtt már fel a meséin, ebben a könyvében a rövidebb meséiből kapunk ízelítőt.
@Hintafa egyből kedvencelte is a könyvet, amiről a következőket írta:
Pazar volt az a hét, amit Alfa bácsival, Melindával, Bagollyal. töltöttünk. Nem nagyon bíbelődnék ájuldozó jelzőkkel, talán elég lesz annyi, hogy mindenestül imádnivaló volt ez a kötet, a Könyvheti megjelenések kedvenc gyerekkönyves meglepetése és mint ilyen, kötelező nyári olvasmányaitok közé mindenképpen vegyétek be!
Megelevenedett a gyerekkorunk hangulata a pénzbedobós telefonnal, körfolyosós társasházakban nyomozóst játszó, kalandokat kereső gyerekekkel, elfoglalt felnőttekkel. Szívbemarkolósan kedves világba vethettük be magunkat. A tizenkét történetet átitató kedvesség, szeretet és jószándék egyikük figyelmét sem kerülte el. (https://moly.hu/ertekelesek/3266553)

Révész Emese: Simi és a rendetlen betűk
A zsűrizés közben mindig sok remek könyvvel találkozunk, sokszor új kedvenceket avatunk, így volt @sztinus is ezzel a könyvvel. Értékelése jól bemutatja a könyv erősségeit:
Ez egy nagyon fontos könyv a mai világba. Nagyon a szívem csücske lett, elsősökkel foglalkoztam idén, ebben benne van minden félelmük. Benne van sok kisgyerek félelme, és mindennapi küzdelme, akiknek nem megy olyan könnyen a suli, mint szeretnék. Benne van, hogy a tanár is hibázik, de benne van a szeretet, amivel megmagyarázták Simi különbözőségét. A rajzok nagyon nagyon tetszettek, nézegetném még jó ideig. Sok sok jó dolog volt ebben, valóban hiánypótló, ahogy az utószót író ajánlja.
Talán már most kedvencem, használni is fogom, mert szívem titkos vágya is benne van. (https://moly.hu/ertekelesek/3769539)

Rippl Renáta: Panka és a hattyúk tánca
Reméljük még nem unjátok a sorozatokat, ugyanis itt egy újabb! Bár elmondható, hogy a listára felkerült valamennyi könyv az előzmények ismerete nélkül is élvezhető, így bátran olvashatják azok is, akik az előzményeket nem ismerik. Panka történetei ovisoknak, kisiskolásoknak szólnak, ebben a könyvben a baletten kívül több más táncfajtával is megismerkedik. @Driz az alábbi értékelést írta a könyvről:
Nekem már az első része is tökéletes volt és a második rész sem okozott csalódást. Jó volt olvasni mennyire nyitott volt a kislány az újabb táncok felfedezésére, kipróbálására. A gyerkőcök is ötleteket adott. (https://moly.hu/ertekelesek/3596140)

Varró Dániel: Csütörtök, a kisördög
Lassan mondhatjuk, hogy nem is lehet lista Varró Dani könyv nélkül, idén a pimasz kis ördögfióka settenkedett be a legjobbak közé.
@bagie: Kellemesen jóleső könyvesbolti olvasás. Nem tudok és nem is akarok belekötni pl. a kínrímekbe mert nagyon jól szórakoztam az olvasása alatt.
Még az is felmerült bennem, hogy haza hozom a könyvesboltból…de aztán ott maradt :)
Agócs Írisz rajzainak pedig nagy rajongója vagyok – zseniálisak szerintem ezen könyv rajzai is. (https://moly.hu/ertekelesek/3231259)

Wéber Anikó: Visszhangország
Wéber Anikó is igen termékeny író, aki idén egy különleges gyermekkönyvvel is jelentkezett. Fontos és tanulságos könyv, olvassátok róla @Tarja_Kauppinen sorait :
Amit vagy akit elfelejtenek, az Visszhangországba kerül. Van itt egy csomó régi játék és fél pár zokni, de olyan panzió is, ahol nem szállt már meg senki, mert inkább az elegáns hotelbe mentek, pékbácsi, akinél már senki sem vásárolt, elfeledett dallamok, kóbor kutya, és egy nagymama, akiről megfeledkeztek az unokái.
Visszhangországba kerül a Cinke nevű kisfiú is, aki biztonságos családi hátterét, szép házukat és védett környezetét (madarakat etet a kertben, egyedül mehet bevásárolni) hátrahagyva felfedezőútra indul, melynek eredményeképpen végül mindenki visszakerül az eredeti helyére, még az elfeledett nagymama is eszébe jut az unokáinak a szeretet apró jelei által (süti, rendrakás, takarítás).
Ötletes és tanulságos történet, mely csöppet sem szájbarágósan hívja fel a figyelmet a családi, sőt, szomszédi, és általában az emberi kapcsolatok ápolásának fontosságára, hogy senki se „válhasson láthatatlanná” a környezete számára, még egy egyedül élő, idős ember, vagy egy kutya sem. Emberséges, jó könyv, pár ötlettel is arra, hogy hogyan ápolhatjuk a kapcsolatokat, hogyan fejezhetjük ki másoknak, hogy fontosak nekünk, főleg ha történetesen gyerekek vagyunk: írhatunk nekik levelet, rajzolhatunk, ezeket kitehetük a hűtőre, vagy más, feltűnő helyre, meglátogathatjuk, aki egyedül él, elbeszélgethetünk a pékkel, a boltossal, a szállásadónkkal, a bácsival, aki az utcánkban lakik, de alig tudunk róla valamit. Legyünk nyitottak mások felé, és erre az üzenetre én nagyon tudok bólogatni, mert túl nagy az elidegenedés a világban, ha tudnám, összefognám a széthullott családokat.
Izgalmas és bölcs ajánlott olvasmány Edda aláfestéssel. (https://moly.hu/ertekelesek/3420586)

Reméljük sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a könyvek iránt, mi nagyon szeretjük ezt a listát, így mindenkinek csak azt tudjuk ajánlani: olvassatok minél többet közülük.

Ha kíváncsiak vagytok milyen gyerekkönyvek jelentek meg még 2019-ben, akkor erről a listáról szemezgethettek, a fentieken túl is rengeteg olvasásra érdemes könyv van a listán: https://moly.hu/listak/merites-dij-gyermekirodalom-2019

A könyvek bemutatása után pedig idén is szeretném megköszönni a továbbra is aktív és lelkes zsűrinek a részvételt, akiket most szintén bemutatnék:
@Ancsúr, @bagie, @Boglárka_Madar, @Caledonia_Valley, @csgabi, @Driz, @dtk8, @Enikő_Juhos, @gab001, @graphoman, @Hintafa ❤, @Honey_Fly, @icu79, @katen, @krlany, @meseanyu, @Meryl, @Nikolett0907, @PTJulia, @Rózsabogár78, @sztinus, @Tarja_Kauppinen

Szavazni itt tudtok a könyvekre: https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-gyermekirodalom-kozonsegdij
Lista a legjobbakról:
https://moly.hu/listak/merites-dij-2020-gyermekirodalom-top10

A listához kihívás is fog készülni, figyeljétek a karcot, hamarosan hozzuk a linket.

VI. Merítés-díj – Széppróza

A Merítés-díj tízes listája a 2019-ben megjelent magyar fikciós szépprózai művekből

Nagyon izgalmas véghajrá eredményeképpen megszületett a zsűri döntése. Remélem, hogy a zsűritagok múlt héten olvasható karcai kellőképpen felcsigázták az érdeklődéseteket, próbáltátok esetleg összevetni a karcokban megjelenítetteket a könyvek listájával, hogy ha sok jó kötet mégsem tudott dobogón maradni, akkor mit olvashatunk, mire szavazhatunk a közönségdíjhoz?
Gratulálunk a szerzőknek, és köszönjük a kiadóknak és az irodalmi élet minden szereplőjének a sokszínű olvasnivalót!

Barnás Ferenc: Életünk végéig
@giggs85 párhuzamot vont Bartis Attila és Barnás Ferenc művei között. „Barnás Ferenc legújabb kötete, az Életünk végéig kapcsán nem azért jutott szinte azonnal az eszembe Bartis Attila A vége című nagyregénye, mert mindkét alkotó huzamosabb ideje Indonéziában tartózkodik, hanem azért, mert mindkettő a korábbiakhoz képest (Bartisnál A nyugalomhoz, míg Barnásnál a Kilencedikhez vagy a Másik halálhoz képest) egy kimondottan nyugodt és lassú szövegtenger, még ha a két mű célja nem is teljesen azonos. Mert míg Bartis arra kereste a választ a Kádár-korszak idején játszódó történetében, hogy működik-e az életben bármiféle sorsszerűség, isteni gondviselés, vagy csak úgy élünk bele a vakvilágba, addig Barnás azt mutatja meg modern családregényében, hogy milyen hozzáállásokkal, milyen attitűdökkel hány és hányféleképpen működhet az élet a 21. századi Magyarországon.” https://moly.hu/ertekelesek/3410305
@Cipőfűző a kötetben a válságkezelést értékelte: „Amit Barnás meg akart jeleníteni – egzisztenciális válság, egészségügyi probléma, világnézeti különbségek, különféle családi perpatvarok – azt szerintem hihetően teszi. Mégis kicsit szalonremi ízű. Viszont ahogy az aktuálpolitika ténylegesen szerves, egyáltalán nem kitüremkedő részét képezi a könyvnek, az valami gyönyörű.” https://moly.hu/ertekelesek/3570228

Bodor Ádám: Sehol
Kérdéseket tett fel és válaszolt meg @vargarockzsolt: „Milyenek is ezek a novellák? Titokzatosak, költőiek, mégis földhözragadtan reálisak. Összetéveszthetetlen hangúak, többnyire már az első mondatok után fel lehet ismerni a szerzőt: megszólal egy korlátozott kompetenciájú narrátor, egy szereplő, aki értelmileg és/vagy érzelmileg-erkölcsileg korlátozott. Mesél, többnyire szörnyű dolgokról, faarccal, érzéketlenül, aztán a történet, a mese váratlanul elkanyarodik valami más irányba, amiről nem tudhatjuk, hogy van-e bármi funkciója, aztán meg a végén úgy szállunk ki a történetből, hogy a végkifejlet minden drámaisága ellenére teljesen hétköznapi.” https://moly.hu/ertekelesek/3331143
@Kuszma ezeknek a novelláknak a helyét kereste Bodor Ádám életművében: „(Mihez viszonyítsunk, ugye, ez gyakori értékelői kérdés. Ahhoz, amit a szerző eddig írt, vagy az ún. »nagy magyar átlaghoz« . Mert alighanem nem ezek a bodori életmű csúcsai. Viszont a magyar novellisztika egynémely csúcsát éppen Bodor írta meg, és ezek a szövegek, ha nem is sikerültek olyan óriásira, de azért tekintélyes kis hegyecskeként meredeznek a honi elbeszélések között. Ingadozom. Az bizonyos, hogy ami egyes erdélyi szerzőknél patetikus és fenséges, az Bodor csodálatos tollán üres, szótlan, lelakott és vészjósló. Olyan atmoszférát képes teremteni, amiben a málló vakolatok, a rozsdás vasak mágiával telnek meg. Sokat köszönhet neki a magyar próza. Ami egy közhely, de nem véletlen vált azzá.)” https://moly.hu/ertekelesek/3234816

Csabai László: A vidék lelke
@Csabi egy klasszikus megidézésével kezdte az értékelését: „Ha Móricz Zsigmond élne, most már nyugodtan halna meg, hogy jó kezekbe adhatja a stafétabotot.
Csabai kötete végig veszi az elmúlt száz évet, némileg nagyobb hangsúlyt fektetve a kommunizmus sötétebb időire, a helyszín pedig a jól ismert Nyárliget és környéke, innen csak ritkán mozdulunk ki. A novellák persze ennek az időszaknak inkább a negatív vonásait emelik ki, de mégsem a szokásos depresszív hangulat uralkodik ezekben az írásokban, mert Csabai inkább történeteket mesél, és nem az olvasó utolsó életenergiáira pályázik. Ha szerencsétlenség is éri valamelyik szereplőt, akkor az jön, mint a sors. Talán ez a magyar sors a főszereplője ezeknek az írásoknak, vagyunk, amíg vagyunk, tesszük, amit lehet, aztán vagy jön a kasza, vagy nem, mit lehet tenni.” https://moly.hu/ertekelesek/3542613
„Nem tudom, mi a titka Csabainak, nekem az volt az érzésem, hogy bámulatosan könnyedén rázza ki a kisujjából most már ezeket a történeteket (ez biztos nem így van persze), az alakok nála tényleg élnek, és minden novella érdekes, bármiről írhat. Persze ő nem ír bármiről, hanem főleg Nyárligetről, és vannak utalások a többi könyvére is. Amúgy is szeretem a könyveit, ez a kötet nagyon jó lett.” – fogalmazta meg @cseri, hogy miért volt rá nagy hatással a kötet. https://moly.hu/ertekelesek/3525806

Darvasi László: Magyar sellő
@fióka a korábbi, Merítés-díjas regénnyel vetette össze az új alkotást: „Nagyon szerettem, Darvasi utóbbi években írt kötetei közül ez volt talán a legjobb, bár ott van még az Isten. Haza. Csal. is. De ez mégis inkább.
Csupa analógia, de hát a feudális rendszerek és diktatúrák mind egy kaptafára lettek írva, akármikor akármilyen rezsimre ráhúzhatók. Sajnos vagy szerencsére? Mindkettő, főleg ha azt nézzük, hogy ki- és felismerhetőségük ellenére mindig és újra megismétlődnek. A kollektív emberi emlékezet megszűnik élni/létezni ilyenkor és már csak az egyének maradnak a saját rémületükkel.” https://www.goodreads.com/review/show/3027958357
@balagesh a nyelv szerepét emelte ki: „Amúgy meg mégiscsak a nyelvről kellene beszélni. A szépségéről, a gazdagságáról, a játékosságáról. Akárcsak a védőborítón lévő grafikáról. Szép. Okos.
Olvasom a szöveget, és eszembe jut, hogy egyszer, nem is olyan régen élt itt egy Péter nevű író, akinek tehát van egy nagyon ügyes tanítványa. Nem egy második Péter, nem azt mondom. Csak hogy látom, amit tanult, és látom, amit nem.” https://moly.hu/ertekelesek/3468858

Gyurkovics Tamás: Migrén
Ezt a kötetet sokan pozitívan értékeltük. @AeS így írt róla, hogy miért: „Gyurkovics olyan könyvet írt a magyar, holokauszttal foglalkozó regények sorába, ami, legalábbis számomra biztosan, teljesen új helyzetből közelíti meg az egész kérdést, a túlélők izraeli, kivándorolt életével indít, és azon keresztül rajzolja meg a bűn és bűntudat alakjait, a szubjektív érzelmek és a különféle társadalmi ítéletek egymásnak feszülését.” https://moly.hu/ertekelesek/3296950
„Mély és megrázó, de közben nagyon szórakoztató” – fogalmazta meg @Zero. „Félelmetes kérdéseket indít el bennünk. Kényes témát dolgoz fel, de nem okoskodik, nem mondja meg, nem moralizál. És még így is hajmeresztően pontos. Filmszerűen pörgős, olvasmányos, minden a szemem előtt zajlott, tűélesen. Rengeteg széttartó szálat erős kezekkel tart össze, meglátszik a belefektetett tömérdek munka, a nagyon durván kitalált koncepció. Az egész egy nagy, nagy bravúr.
A Mengele bőröndjét még nem olvastam, de biztosan fogom. A magyar termésből eddig az év könyve.” https://moly.hu/ertekelesek/3292789

Hegyi Ede: A senki
Mitől jó egy elsőkönyves regénye? @Kuszma szerint „attól jó ez a könyv, hogy olyasvalamiről szól, ami mindannyiunk számára ismerős. Azokról a terekről, amit, ha nem is pont így, de mi is életünk valamely szakaszában kénytelenek voltunk belakni és túlélni. És pont attól remek könyv ez (már azon túl, hogy jól van megírva), mert Hegyinek van bátorsága az egyszerűséghez. Hogy csak és kizárólag arról írjon, amit ismer, és amit egészen biztosan átélt maga is. Semmi szürrealizmus meg mágikus realizmus meg túltolt lírai szövegmasszásítás, csak a szépen, korrekten, lendületesen végigvitt történet rólunk, a fogaskerekekről. Ritka erény, ha egy író ennyire ellen tud állni a túlzásoknak.” https://www.goodreads.com/review/show/3241383073…
Engem ez a könyv szórakoztatott – írta @n. „Értettem a folyamatos krízisállapotnak megfelelő életválságát, de már az elejétől azt éreztem, hogy ez a fiatalember csak a helyzetéhez és sokszor másokhoz mérve érzi senkinek magát. Akinek már ilyen fiatalon, ennyire pontos meglátásai vannak, ilyen jól átlátja magát és másokat és ezt kellő humorral is tudja kezelni, megélni, leírni, az már ettől nem senki. Azt éreztem, hogy végig pontosan tudja, hogy mikor miben van és mikor miben nincs benne az élete. Még ha néha úgy is tűnt, hogy elvész, belevész a multivilágba, nekem ő mindig valahogy kilógott a sorból. Úgy mondom, hogy menthető volt, meg volt hozzá az önismerete, az önmarcangolás miértje, nem volt céltalan, csak útkereső, az útkeresés – életkezdés meg azzal jár, hogy amíg fiatal az ember, próbálkozik.” https://moly.hu/ertekelesek/3730165

Láng Zsolt: Bolyai
@akire nagyon szemléletesen fogalmazott: Amikor egyedül vagy a templomban, és elköhinted magad, és cseng-bong az a hatalmas tér, olyan a tudás élménye is.
Vajon lehet-e a mindentudás birtokában (manapság) az ember? …s ezen azt is értem, hogy tisztességesen felvállalható-e egy másik ember, egy önnön való teljesség életrajzának megírása?
Én egyetértek Láng Zsolt válaszaival – a cserepek nem adják vissza ugyan az üveg tisztaságát, de kiadhatnak egy kaleidoszkópot… Nekem tetszett ez a megközelítés!” https://www.goodreads.com/review/show/3319822106
@eme szokásához híven alaposan elemezte az alkotást. „Láng nemcsak a zseni/alkotó és társadalom kérdéskörét járja körül, nemcsak a beilleszkedési nehézségek és a magány (vagy épp siker) regényét, nemcsak zseniregényt, aparegényt vagy épp szerelmes regényt ír, a Bolyai az alkotást, a fikció és valóság viszonyát tematizáló regény is. Regény az írásról, a megismerés lehetőségeiről. Arról, hogy mihez lehet kezdeni egy elme többezer lapra, fecnire vetett gondolatszilánkjaival. A darabkákkal, melyek talán egységes képpé állhatnának össze. De egy képpé-e? Vagy lehetséges több, egyszerre érvényes kép is, ahogy az euklideszi és nem-euklideszi tér is egyszerre létezik? A térben lévő testek meghatározzák a tér alakját. De mi van a múlttal? A képzelet alkotta alakokkal? Ők is belépnek a tér alakításába? Mennyire igaz a megalkotott új rend?” https://moly.hu/ertekelesek/3636461

Moesko Péter: Megyünk haza
A másik elsőkötetes szerző novelláinak nem lehetett ellenállni. „ Azt hiszem, Moesko Péter megtanított engem novellát olvasni " – írta @pepege. „Vagy csupán arról van szó, hogy így kell a szívemnek kedves novellákat írni? Nem tudom, én mindenesetre nagyon szerettem belefeledkezni ezekbe a történetekbe. Tematikus novelláskötetnek is nevezhetném, hiszen többnyire hasonló témát feszeget: szülő-gyermek, férj-feleség, barát-barátnő egymáshoz fűződő viszonyát, konfliktusait. Jól fel vannak építve a karakterek is, a cselekmény is, szerettem, hogy azért vannak benne elhallgatások is, nem tett mindent ezüsttálcán az orrom elé, kedves olvasó, dolgozz meg egy picit az élvezetért.” https://moly.hu/ertekelesek/3210610
@dacecc egy másik fiatal szerző alkotásával_ vetette össze: „Egy nagyon kicsit engem Moesko novellái Szvorenre emlékeztetnek, de itt szerencsére annyira nem hardcore az elidegenítő hatás, aminek viszont kifejezetten örültem. Ugyanis Moesko ad levegőt az olvasónak, nem lesz túl tömény a kötet. Pedig lehetne, mert tele van olyan rétegekkel a Megyünk haza, amik folyamatos feszültséget generálnak olvasás közben. Ezt a hangulatot azonban sikeresen oldják fel olyan momentumok, amik miatt nem nyomják agyon a szövegek az olvasót. Élveztem. Erős írásokkal megtöltött, kiforrott első könyv.” https://moly.hu/ertekelesek/3233220

Molnár T. Eszter: Teréz, vagy a test emlékezete
„A könyv lényegében arról szól, hogy Teréz, az elbeszélő-főszereplő nagyon mondani akar valamit, és ehhez keresi a szavakat. Az egyik kulcsmondat szerint három nyelven gondolkodik, de mindegyikben hibát vét. Ezek a kis kitérőnek látszó szövegek a fejezetek végén sokszor fontosabbak, mint a többi rész. Nem mindig egyértelmű a kapcsolatuk a főszöveggel, de a hely/szókeresés és a mondani akarás átjön. Az egyik fő téma a bántalmazás és az elhallgatás, a másik a kívülálló helyzet, ami behozza a bevándorlást és a kirekesztést.” – erről, a mondani akarásról olvashattunk @virezma értelmezésében. https://moly.hu/ertekelesek/3738332
@balagesh az érintések fontosságáról írt: „Nem akarok a lélekről (túl sokat) beszélni itt. Az érintések motívumairól szóltak mások is. A szempont evidens: mi más váltana ki a testből emlékezést, ha nem az érintés/érintkezés? A beszéd pedig nyelvi érintkezés. Érintéstől, érintkezéstől, legyen szó akár csak nyelviről, miért is ne riadna a túlélő?
A szöveg erénye, hogy az egészet felépítő apró részletek zöme erős, kontúros helyzet. A lakonikus mondatok egyben tartják a nagy egészet. A fordítatlan és cím nélküli részletek, illetve a címmel megjelölt, két nyelven is elérhető cikkelyek között többnyire nem láttam igazi különbséget. Néha az utóbbiak is szituatívak, legfeljebb még erősebben jellemző rájuk a sűrítés.” https://moly.hu/ertekelesek/3644421

Végel László: Temetetlen múltunk
Végel László korábbi művei érdeklődést váltottak ki, ez is fontos témát dolgoz fel. „De nekem kicsit sok volt nevek és konkrétumok nélkül, hol Szerbiára, hol Magyarországra, hol mindkettőre célozva. Ám ettől eltekintve „jó érzéssel” olvastam ezt a cseppet sem megnyugtató könyvet, amely éppen azt hányja a szememre, hogy rendre megelégszem a „jó érzéssel” olvasásnál. És rájövök, hogy mennyire igaza van!” – írta @abcug https://moly.hu/ertekelesek/3685561
@Csabi-nak különösen tetszett: „Azt hiszem, a legjobb önéletrajzi regény, amit magyar írótól olvastam. Mert milyen egy átlag önéletrajzi regény? Anya-, apa-viszony, gyermekkori szépiák, szülői ház, a betoppanó történelem, íróvá válás, tobzódás a neves ismerősök, barátok neveiben, békebeli ételek gőzeinek illata. Végel azonban fordítva fogja meg a témát, és ebben következetesen tartja magát a mottóul választott Márai idézethez: ”Az önéletrajz csak akkor jogosult, ha az író a személyes létezést az univerzális létezés szerves kiegészítő mikrokozmoszának érzi. Tehát nem arról ad hírt, ami vele és körülötte történt, hanem azt rögzíti, hogyan történt meg a világ benne.” https://moly.hu/ertekelesek/3524532

Számomra nagy örömet jelent, hogy két elsőkötetes is felkerült a listára, amely a kiadók tekintetében is kiegyensúlyozott.

Az értékelésekből vett idézetekkel, remélem, sikerült felkelteni az érdeklődéseteket a kötetek iránt.
A TOP 10 köteteinek borítóiból a montázst @Csabi szerkesztette.
A moly minden aktív tagja szavazhat a számára legnagyobb élményt adó szépprózai alkotásra. A szavazatok alapján ítéljük oda a közönségdíjat.
https://moly.hu/szavazasok/merites-dij-2020-szepproza-kozonsegdij

A zsűri tagjai: @akire, @abcug, @AeS, @balagesh, @Cipőfűző, @Csabi, @cseri, @dacecc, @eme, @fióka, @giggs85, @Goofry, @Kuszma, @n, @olvasóbarát, @ppeva, @pepege, @vargarockzsolt, @virezma, @Zero

Aki plecsnit szeretne szerezni, az ennek a kihívásnak a teljesítésével juthat hozzá: https://moly.hu/kihivasok/a-2019-ev-szepirodalmi-prozatermesenek-olvasasa