Hasonlóan a "Mi kezdődik így?" témához, itt is könyvcímeket keresünk. Megadjuk egy könyv utolsó mondatát, de lehet több mondat, akár egy bekezdés is, attól függően, hogy mi jellemzőbb a könyvre. A helyes megfejtő adhatja fel a következő rejtvényt.
Az igazi Moly itt sem barátja a google-nak!!!
További szabályok a játék gördülékenysége érdekében:
Ha egy feladvány túl nehéznek bizonyul: kérdezz, kérj segítséget, hogy ne álljon a játék!
Ha senkinek nem megy úgy sem, 1hét csend (értsd hozzászólás nélküli idő) után új feladványt kell adnia az előző kiötlőjének.
Ha valaki megfejt egy fejtörőt, 2 nap alatt szíveskedjen új feladványt kiírni, ezután üzenet fogja figyelmeztetni erre, szintén a játék zavartalan működése miatt. (Ezt a megfejtett kérdés kitalálója küldi el.) Ha nem érkezik válasz 1 hétig, vagy inaktív a felhasználó, akkor újra az előző feladó kerül sorra.
Amennyiben fenti szabályok ellenére megáll a játék, a játék indítójának joga van új feladványt adni.
Kellemes játékot mindenkinek!
@tarrega: hűű ez nagyon jól hangzik. érdekel vajon mi lesz ez a könyv. sajnálatos módon én nem emlékszem, hogy olvastam volna.
Adok egy újabb feladványt – az előbbi Nádas Péter Egy családregény vége c. műve volt.
Az újabb (remélem, ez könnyebb lesz):
"Nézte a lépcsőfokokat, üresek; nézte a vásznát, homályos. Hirtelen lendülettel, mint aki előtt valami egy másodpercre megvilágosul, húzott egy vonalat a közepére. Kész; befejezte. Igen, gondolta, s végtelen kimerültséggel letette ecsetjét, megvolt a látomásom."
Itt az új feladvány:
"A párnák repültek. És akkor láttam, hogy Angyal feltérdel az ágyán és ordít és a párnával engem célzott és ordít és pofán talált. És örültem, hogy azért mégis a barátom és szeret. Én is ordítok. És felkaptam a párnát és ordítottam, és felugrottam az ágyam tetején, dobált az ágy, mert jó rugós, és közben ordítottam, és megcéloztam és teljes erőből hajítottam a párnát vissza, felé. A pofájába bele! A párna repült, a lábam valamiben megakadt, kemény, elhúzta a fejét és a párna repült a nyitott ablakon, ki! a kő belém zuhan, fekete, fehér. Szétszikrázás. Sötét és jön az ordítás, távolodik. Az ajtó valahol kinyílt. És szürke mintha valami nagyon puhában ebben a fehérben a közepén. Jó hideg. Roppan. Üres csigaház. 'Figyelj rám, ide!' Puha gyökér, sötét, mélyebbre nem látni ki. Nem."
„-” Most pedig – szólt Hilda –, mondd meg, szellem, kedves szellem, felelj arra, apus, hogy ott, ahol vagy – és itt megállt –, ahol most vagy – megint megállt –, boldog vagy-e? Ha igen, akkor koppants kettőt. Ha nem, akkor csak egyet, apus.
Az asztal ismét nem válaszolt.
De aztán az egyik lába hatalmasan magasba lendült, úgyhogy majdnem feldőlt, s a szellem erősen, határozottan kettőt koppantott, ezáltal közölve leányával, hogy ott, ahol most van, a végtelen térben és időben, a világűrben és semmiségben, valahol a Vénusz és Szíriusz között, már boldog."
Az új feladvány:
"A város ellapult előtte, a városvégi házak ablakában égtek a lámpák. Még látszott az állomás s valami mozdulatlan, egyre kisebbedő alak. Anzsu. Édesapám! A fekete kendőt lobogtatta meg, amelyet Anzsu a fejére kötött a temetéskor, s ahogy rázta, elejtette a kanalat, végiggurult a kavicsos töltésen. Nem vette észre, csak lengette a kendőt, ameddig csak egy lámpa látszott az állomás felől."
[@cseri, hozzáadnád oldalt az Aranykoporsót? köszi :)]
Senki? Azt hittem, ez nem olyan nehéz, de adok annyi segítséget, hogy a profilomban a kedvenc könyvek között megtalálható ez a könyv, hátha így könnyebb tippelni.
@Csillagok_pora: De reméljük, nem itt a molyon. :)
Akkor:
"Végül, hogy nem cserélem-e föl az omladozó Salona magányát a te szobád felével, amelyet örömmel ajánlanál fel nekem Byzantiumban, az új világ épülő fővárosában? Nekem talán az utolsó örömem ez az ajánlat ebben az életben. Látom belőle, hogy azt érzed, amit én, a mi életünk két fél dióhéj, amely akkor is egymáshoz tartozik, mikor már kiszáradóban van belőle az élet bele. De menni nem megyek, Lactantiusom. Énhozzám már csak ez a haldokló palota illik, addig, míg szememre nem húzom nyűtt köpönyegem, amely meleg gyapjúbéllel az öregek egyetlen igaz barátja.
Élj boldogul, Lactantiusom!"
@cseri: Igaz, igaz. :) De azért tudok olyat, aki nem lőtt volna hozzá. :)