Az újdonság erejével ért ez a könyv. Pedig talán nem kellett volna, 2010-ben voltam egy Erőss Zsolt előadáson, azóta is ott lóg a konyhában, hűtőmágnesekkel körülbástyázva két képeslap a Rehab Expedícióról. És mégis, annyi dologra nem emlékeztem, és még többről még soha nem is hallottam.
Egyszerre volt lenyűgöző és félelmetes, egyszerre tapostam a havat képzeletben a csapattal, és örültem is, hogy de jó, nekem van elég levegőm. A könyv elején minden fejezetnél az jutott eszembe, hogy itt tényleg csak mászások leírása lesz, nem lesz az unalmas? És minden újabb fejezetnél megállapítottam, hogy dehogy unalmas ez! (Az utolsó fejezetnél a szerző átvette a szót, az annyira nem tetszett).
Látszik, hogy Földes nem hivatalos író, de mégis élvezetes stílusban volt megírva a könyv, én meg időnként azon kaptam magam, hogy azon izgulok, 'jajj, csak jusson le, ne legyen semmi baja!, pedig hát, sajnos, ismertem a történet végét.
Nagyon sok gondolat kering még a fejemben a könyvvel kapcsolatban. Majd leülepednek ezek is. Én most szívesen olvasnám tovább, és drukkolnék Erőss Zsoltnak, hogy további csúcsokra tudja felvinni a székely zászlót..
(A tragédia előtt döntöttem el, hogy ez lesz az első Kindlis olvasmányom – túl sokszor láttam már azt a plakátot a Margit hídnál, hogy még egyszer elmenjek mellette szó nélkül. Emlékolvasás lett belőle. Ez egy tiszta, szép könyv. Ami jót tett a lelkemnek, mert az eset kapcsán a sok mocskolódás, románozás mélységesen elkeserít.)
