zsofigirl

++
>!
zsofigirl
Dallos Sándor: A nap szerelmese

Vujity Tvrtko után szabadon, azért ez a Munkácsy nagy csávó volt. :)

Úgy kezdődött, mint valami rossz Romana regény, de aztán nagyon jó lett. Főleg a Sven-es rész, az annyira szép szerelmi történet! Nagyon kíváncsi vagyok, mi fog még ezzel kapcsolatban történni (ha egyáltalán). Kicsit sajnálom, hogy nem akkoriban olvastam, amikor volt a Munkácsy kiállítás, sokkal érdekesebb lett volna ez után megnézni a képeket, ismerve a történetüket. Hamarosan kézbe veszem a második kötetet is.

++
>!
zsofigirl
Postcrossing – Kepeslapok a vilag korul!

Nem postcrossing, de talán a legtalálóbb zóna mégiscsak ez. Az előző karc írása közben eszembe jutott még egy nagyon jó oldal: http://www.sendsomething.net/

A lényege: írhatsz magadról akármit (plusz a címed), és random emberek, akik rádtalálnak, küldhetnek neked akármit. És persze te is küldhetsz bárkinek. Nagyon izgi!

Én egy hasonló oldalt használtam régebb, azóta megszűnt, de ez is ugyanúgy működik. Kaptam már zinet az avokádó termesztéséről, iszonyúan illatos rágót, képregényt és apróságokat (ebben a borítékban tartom a Kindlim :D), egy másik levélben válogatás CD-t, amiről rongyosra hallgattam egy Britney Spears számot, sudokus medált, pénzérméket. Kaptam még egy halott kutya emlékére random emberkéknek küldözgetett emlékező-képeslapot fura bélyeggel. Én is küldtem már leveleket, képeslapokat. Jó móka. :)

11 hozzászólás
+
>!
zsofigirl
Postcrossing – Kepeslapok a vilag korul!

Úgy szeretem ezt a zónát! :) Emlékszem, régebb amikor szóba került a postcrossing itt a molyon, még senki nem hallott róla. Most meg olyan népszerű ez a zóna, ez olyan jó!

Minden nap látom az ide írt karcokat, és most már muszáj én is visszatérjek. Hihetetlen, hogy augusztusban lesz 8 (nyolc!!) éve*, hogy regisztráltam, elvittem az első lapokat a postára és azon izgultam, boríték nélkül vajon megérkeznek-e. Aztán nemsokára megjött a legelső képeslapom, egy sütögető Múminnal.

Most megnéztem a statisztikáim, a hivatalos oldalon 2010-ig voltam aktív, havi átlag 7-8 képeslappal, összesen 68 küldött és 71 kapott. A bemutatkozásom szerint még 19 vagyok. Pedig azóta már 22. A fórumra kicsit később találtam rá, és később is maradt el, és ott jóval több képeslapot küldtem-kaptam. Sokkal jobban szerettem a tageket, játékosabb az egész. Karácsonykor meg mindig Round Robinoztam a karácsonyi képeslapokkal. És sokszor vettem részt a 'küldj 20 random kérdést, és válaszold meg azokat, amiket a téged tagelő küld' játékban.

Én voltam az a lány, aki törzsvendég a könyvtárban és a postán, és az összes pénzét képeslapra meg bélyegre költi (akkoriban, pár évig, jó sok emberrel leveleztem is a postcrossingon kívül). Aki reflexből kapunyitás után nyitotta a postaládát, és esőben ötpercenként kiszaladgált a házból, nehogy elázzon, ha érkezett valami.

Akkor újból: szia világ postcrossing! :)

És most tök jó lesz, hogy itt is meg lehet majd osztani, ha valami különösen érdekes-aranyos-fura dolog jön.

* egész pontosan 2791 napja regisztráltam, mutatja az oldal – azért az elég menő, nem? :D

5 hozzászólás
+
>!
zsofigirl
„Zene nélkül mit érek én?”

Minden tavasszal visszatérek ehhez a dalhoz. De mindig ugyanaz marad: kétezertíz, májusillat, készülődés, utolsó napok az iskolában. És Anna minden reggel. Ugye így, ugye csakis így?

https://www.youtube.com/watch?v=0xqSAahcI7g

1 hozzászólás
Hirdetés
+
>!
zsofigirl
Gordon Ramsay: Nem piskóta

Gordon Ramsay: Nem piskóta A legvagányabb séf élete

Egy-két hónappal ezelőttig nem sokat tudtam Gordon Ramsay-ről. Annyit hallottam, hogy „a szakács, aki állandóan káromkodik a tévében.” Aztán, hogy, hogy nem, ráakadtam a Masterchefre, és pár hét alatt ledaráltam három évadot. Később ráakadtam a könyvre is.

Nekem ez az ember szörnyen szimpatikus, mind a tévéműsor, mind a könyv alapján. Valahogy helyén van a szíve, és sok mindennel egyet tudok érteni vele, amiről a könyvében ír. Sokan szidják, de szerintem büszke lehet magára, hogy a rengeteg nehézsége ellenére sikerült neki ilyen magasra jutnia. Jó volt megismerni az életét.

Bár az is igaz, azért nem szívesen dolgoznék a keze alatt. Nem mintha ez a veszély egyáltalán veszélyeztetne, olyan messze állok én a csúcsgasztronómiától. Én szeretek főzni (enni meg még inkább), de végiglapoztam több szakácskönyvét is, és egy (akarom mondani egy) receptet sem találtam, amit szívesen kipróbálnék. Vagyis igen, de csak a desszertek között. És abból sem sokat. Én még mindig inkább szívesebben ennék egy jó flekkent szalmapityókával, mint valami izét, aminek extrahosszú neve van, és a hozzávalók felét nem ismerem. Néha rendesen szégyenkezek attól, hogy ha lenne lehetőségem elmenni egy Michelin-csillagos helyre, nagy valószínűséggel nem ízlene az étel.

De igazából nem ez számít. Hanem hogy Gordon Ramsay nagy arc, a könyv jó, és ha ezután is inkább tévéműsorokban fogunk találkozni, mint szakácskönyvekben, én azzal tökéletesen boldog leszek.

13 hozzászólás
+
>!
zsofigirl

Ne felejtsük el, hogy Skócia a bő olajban sült Mars-szelet, és a bő olajban sült kibaszott nutellás kenyér hazája.

Gordon Ramsay: Nem piskóta A legvagányabb séf élete

4 hozzászólás
+
>!
zsofigirl

Tökéletes a belső tér: olyan, basszus, mintha az ember egy Chanel táskában enne.

Gordon Ramsay: Nem piskóta A legvagányabb séf élete