Zálog 0


Olvassunk Tar Sándort ★ Olvassunk novellát ★ Franciázzunk! ★ Növeljük a forgalmat! ★ Magyarok előnyben ★★★ America the beautiful – Amerikai (rém)álom – avagy olvassunk amerikai írókat! ★ Devianciák ★ Olvassunk kortárs magyaroktól! ★ Több mint négy éve moly ★★★★

Összes kitüntetés 10


Kedvenc könyvek 26

Kedvenc sorozatok: Őrség, Sandman

Kedvenc alkotók: Bartis Attila, Békés Pál, Bohumil Hrabal, Cormac McCarthy, David Mitchell, Krasznahorkai László, Lénárd Sándor, Paul Auster

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Európa


Aktuális olvasmányok

Nádas Péter – Richard Swartz: Párbeszéd
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek
Jacky Girardet – Jean-Marie Cridlig: Panorama 1
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő
Philip Roth: A Portnoy-kór
Térey János: Ultra
Hamvas Béla: A babérligetkönyv / Hexakümion
>!
2013. január 8., 23:15
>!
2013. augusztus 2., 12:00
>!
2014. július 30., 19:10
>!
2014. augusztus 23., 10:13
>!
2014. szeptember 24., 18:30
>!
2014. szeptember 24., 18:43

Utolsó karc

+
>!
Zálog
Egy költő – egy vers

Térey János: Caprice

Vajon egy hetvenéves nő szeme
Mit lát a harmincéves asszony arcán?
"Magas homlokot, felhőkkel tele;
Hétfőt, a dallamos vasárnap alján."
S mit mond a férfikor novembere?
"Láttam belépni. Tízpontos mutatvány.
Meddig színésznő, honnantól divatlány?…
S a meghatott föld mit kezd majd vele?"

A harmincéves mindig tiszta képlet,
És könnyű, mint egy Paganini-caprice;
Maga mögött tud néhány ritka vétket,
De tüstént elsimul a fölkavart víz…
Amíg a hűvös dívát alakítja,
A part minden lakója rá fogad;
Kiszáll a vízből, és betakarítja
A fényes pillantásokat.

A hangsúly a szabálytalan vonáson,
Mely pillantásunkat magára vonzza:
Az orrnyereg szeplői, nagyvilági
Combján a pengeél ejtette seb;
A hamvas bőrön itt-ott egy kopásnyom,
Az érett mellek napsütötte bronza,
S a porcelán arc vétlen hibái:
Legizgatóbb a rendhagyó eset.

Istenien szép volt a készülődő,
És nála is szebb a beérkezett:
Első szava magától értetődő,
A második homályból vétetett.
Becsvágya filmjéből kilép a hősnő,
A rend körét elhagyja, és lebeg.
"Még nem olyan, mint mi voltunk ilyenkor.
Még nem tanult meg hasonlítani."
"Szeretteti magát, akár mi egykor.
Ha különbözik, az is valami."
"Nem jobb és nem rosszabb: másmilyen élet.
Ha különbözöm, csakis akkor élek."

Elindult a siker sugallatával,
S a vének szemmel tartották Zsuzsannát.
Útját követni fényűző mulatság:
A sokaság egén suhogva szárnyal;
Tűsarka délben óriási kört ír
A sétatérre. Szemben áll a börtön.
Valami nagy, elragadó örömhír
Igézetében jár és kel a földön.
Éjjel bólint, elhagyja ezt a tájat,
Autóba ül, s a combok összezárnak.

…A harmincéves, mint egy telt, gyümölcsös,
És hosszú lecsengésű, szörnyű szép bor:
Nincs fogható a megkóstolt gyönyörhöz,
Mely áttetsző palackban fénylik és forr.
Ha minden csöppje zamatosra érik,
Egyetlen vágyunk: „Kiinni fenékig!…

Az új istennő létében lubickol.
Tartása ingerlően fesztelen.
Ha mozdul, szerteszét szitál a hímpor.
A zsúfolt élet lesz a veszte? Nem.
Találka és találka közt az arca bíbor,
S két ajtó közt is majdnem meztelen.
Az esemény, s az esemény utáni
Tabletta súlya, mint a tollpihéké;
A bűnöket, s a bűntudat parányi
Ráncait púder simítja sekéllyé…
Hallgatja, hogy zenél az esti áram,
Hogy épül híre a szájhagyományban.

A bájos benne: ami érthetetlen!
Legjobb nem tudni, mit miért csinál,
És mennyi terve van még lendületben.
Eső után milyen lesz majd a táj?…
Most harmincéves, és ezerszer áldott:
Élvezi, hogy mindkét keze szabad.
Virágporával még tíz év alatt
Behintené a termékeny világot,
S feslene mindenütt barackvirág…
Este zuhany alá áll, és magában
Annyit suttog: „Bár túl sokat hibáztam,
De porhintéseim arany hibák.”

Még nem söpörte el a szembeszél:
Főútra fordul vagy földútra tér…
A tudás terhétől kövérre hízik,
Magában számol szívdobogva tízig,
S ötről a hatra immár félve lép;
S ha egyszer hetvenéves lesz, szemét
Lezárja majd a legszebbik tanítvány.

„Szemem bezárul. Gondolkodj a nyitján!”