Zálog 0


Olvassunk Tar Sándort ★ Olvassunk novellát ★ Franciázzunk! ★ Növeljük a forgalmat! ★ Magyarok előnyben ★★★ America the beautiful – Amerikai (rém)álom – avagy olvassunk amerikai írókat! ★ Devianciák ★ Olvassunk kortárs magyaroktól! ★ Több mint négy éve moly ★★★★

Összes kitüntetés 10


Kedvenc könyvek 26

Kedvenc sorozatok: Őrség, Sandman

Kedvenc alkotók: Bartis Attila, Békés Pál, Bohumil Hrabal, Cormac McCarthy, David Mitchell, Krasznahorkai László, Lénárd Sándor, Paul Auster

Kedvenc kiadók: Agave Könyvek, Európa


Aktuális olvasmányok

Nádas Péter – Richard Swartz: Párbeszéd
Viktor Pelevin: Ananászlé a szépséges hölgynek
Jacky Girardet – Jean-Marie Cridlig: Panorama 1
Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő
Philip Roth: A Portnoy-kór
>!
2013. január 8., 23:15
>!
2013. augusztus 2., 12:00
>!
2014. július 30., 19:10
>!
2014. augusztus 23., 10:13

Utolsó karc

+
>!
Zálog

Andrej Tarkovszkij a művészetről, művészről, műről:

„Tehát, ha igaz, hogy a művészet az abszolút igazság hieroglifáit használja fel, akkor minden egyes hieroglifa a világnak egy olyan arculata, melyet a műalkotásban egyszer és mindenkorra megörökítettek. És míg a valóság pozitivista, tudományos és rideg megismerése nem más, mint végtelen lépcsőfokokon való felemelkedés, a művészi megismerés bevégzett, belsőleg lezárt szférák végtelen rendszerére emlékeztet, melynek egy-egy eleme kiegészítheti vagy éppen megkérdőjelezheti a másikat, ezek az elemek ugyanakkor soha, semmilyen körülmények között sem szoríthatják ki egymást.”

„A művészet – metanyelv, melynek segítségével az emberek kapcsolatra törekszenek egymással: hírt adnak magukról, és átveszik mások tapasztalatát. És megint nem csak valamilyen gyakorlati haszonért, hanem a szeretet megvalósítása nevében, melynek értelme az áldozathozatalban van."

„Nem a logikus gondolkodás jellemző a művészetre, a művészet nem a magatartás logikáját fogalmazza meg, hanem a hit egyfajta posztulátumát fejezi ki. Éppen ezért a művészi kép csak hittel fogadható be. Míg a tudományos igazság megindokolható és logikusan bizonyítható az ellenvéleményt képviselőkkel szemben, addig a művészetben senkit sem győzhetünk meg igazunkról, ha a befogadó közömbös marad a megalkotott képek iránt, ha azok a világról és az emberről feltárt igazságukkal nem nyűgözték le, és végül, ha néző egész egyszerűen unatkozott a művészet társaságában."

„Művészi képet teremtve az alkotó mindenkor meghaladja a saját gondolatát, amely jelentéktelennek fog mutatkozni azzal az általa létrehozott, revelációszerűen megjelenő képpel szemben, mely a világ teljességének érzéki befogadásán alapul. Éppen ezért beszélhetünk egy szellemiségében felkészült ember befogadásáról szólva a műélmény és a tisztán vallásos élmény rokonságáról."

„Tévedés arról beszélni, hogy a művész „keresi" témáját. A téma, miként a magzat, lassan fejlődik ki benne, és előbb-utóbb szóhoz akar jutni. Akár születéskor a gyermek… A költőnek nincs mivel büszkélkednie – szolga ő, nem a helyzet ura."

„A művészet lényegi rendeltetése egyáltalán nem abban rejlik, hogy gondolatokat sugalljon, eszméket közvetítsen, s példaként álljon előttünk, miként ezt (olykor maguk a művészek is) képzelik. A művészet célja abban foglalható össze, hogy felkészítse az embert a halálra, művelje a lelkét, képessé tegye a jóra."

„Miként bármely élő szervezet, a műalkotás is ellentétes eredők küzdelme révén él és fejlődik. Az ellentétek feloldódnak egymásban, végtelenné tágítva a mű jelentését."

„A remekmű – önmagába zárt tér, s önmagában véve se nem túlságosan hideg, se nem túlságosan forró. A szépség a részek egyensúlyában rejlik. És paradox módon, minél tökéletesebb egy mű, valójában annál nyilvánvalóbban érzékelhetjük, hogy művészi hatását nem asszociációk révén fejti ki. A tökéletes – páratlan a maga nemében. Vagy pedig asszociációk végtelen sorát képes kelteni, ami végső soron ugyanaz."

Kapcsolódó könyvek: Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő

Andrej Tarkovszkij: A megörökített idő