Az a pillanat, amikor szóbelin megkérnek, hogy mondd el, hogy szerinted melyik volt a legabszurdabb halál Az ötös számú vágóhídban, te pedig, idézem: „Őőőő…” Pedig pár hete olvastad. És tényleg olvastad.
Az a pillanat, amikor ugyanott megkérdezik, hogy eljutott-e Shadrach a tóhoz, amikor haldoklott a Shadrach c. novellában, te pedig rávágod, hogy NEM, miközben az agyadban tisztán ott van a jelent, hogy igen és a gyerekkorára emlékezett vissza ott, stb stb….
És mikor kiderül, hogy fölöslegesen égetted be magad kétszer is, mert úgyis ötös lett az írásbelid, és így igazából nem is kell szóbelizned, mert hatost már nem kaphatsz, de már zabos vagy, mert most teljesen úgy tűnik, mintha nem olvastad volna el a minimum öt könyvet, pedig DE, hatot is, és már csak azért is mész újra, hogy tisztára mosd magad, holott ÚGYIS ÖTÖS LETTÉL…
… akkor úgy megkérdeznél valakit, hogy: MIÉRT?
