Klaus Mann
– - Kafka aforizmája a halálról. „Egy-egy ember halála után a halottat illetõen különös, jótékony csönd áll be egy darabig a Földön; megszűnt egy e világi láz, nem folytatódik a haldoklás, egy tévedés, úgy tûnik, ki van küszöbölve…” Milyen rettenetesen boldogtalan volt! Oly mértékben boldogtalan már, ahol fölcserélõdnek a kategóriák, és a panasz ujjongássá lesz… Klopstock* meséli, hogy milyen elegáns volt. Hasonlóan Nietzschéhez – aki még „paralitikus éjszakájában” is udvarias, jól nevelt és elegáns maradt… Irodalmi szempontból az egészen rövid írásait csodálom leginkább. A hosszabbaknál – mint A per stb. – mindig az az ember benyomása, hogy a végtelenségig nyúlhatnának. Voltaképpen óriási méretû töredékek. A rövidek – mint A vödör lovasa – a végtelenséget sûrítik össze két oldalon.
*Dr. Klopstock Róbert (1899-1972) dombóvári születésû orvos, Franz Kafka barátja. Berlinbõl, ahol tüdõgyógyászként dolgozott, Budapestre emigrált, ahonnan 1938 közepén Amerikába ment. Hatvany közvetítésével ismerte meg K. M.
