Tutajos 0 11

42 figyelő · 42 figyelt



Kedvenc könyvek 11

Nikosz Kazantzakisz: Zorbász, a görög Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg Márai Sándor: Füves könyv Weöres Sándor: A teljesség felé Teleki Pál: A földrajzi gondolat története James Clavell: Shogun George Orwell: 1984 (angol) Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés Mika Waltari: Szinuhe Venyegyikt Jerofejev: Moszkva-Petuski Robert Merle: Mesterségem a halál

Aktuális olvasmányok

Mollay Erzsébet – Sándor Anna: Kevés szóval hollandul
Moldova György: Negyven prédikátor
>!
2014. április 17., 01:13

Utolsó karc

+
>!
Tutajos

A londoni Metro újság egyik e heti számában olvastam egy érdekes írást, amely egy Richard Wiseman nevű angol pszichológia professzornak a napokban megjelent könyvét – Night school: wake up to the power of sleep (Esti iskola: ébredj rá az álmok erejére) – mutatja be.
Nem tudom, ki-mennyire jártas alvás témában – én sok újdonságot találtam a cikkben.

Azt eddig is gondoltuk-tudtuk, hogy álmaink a valós életünkben átélt eseményeknek egyfajta vetületei. A professzor ezt azzal toldja meg, hogy az álom tulajdonképpen egy olyan problémafeldolgozó eszköz, melyet az agyunk használ arra, hogy ezen átélt események keltette esetleges feszültségeket oldja az emberben.

Egy kis tájékoztató a cikk alapján – az alvás fázisai:

1. az izmaink ellazulóban, apró izomösszehúzódások
2. az izmok teljesen ellazult állapotban vannak, az agy aktivitása egyre csökken; egyesek horkolnak ebben a fázisban
3.-4. a mély alvás állapota, az agy aktivitása a minimumra csökken; az agyunk lényegében teljesen el van zárva a külvilágtól

Nagyjából félórányi mély alvás után az agy fokozatosan visszamegy a negyedikből a második fázisba, majd elkezdünk álmodni (REM). Az agyunk ekkor igen aktív állapotban van – szinte ébren vagyunk, viszont mozgásfunkcióink blokkolva vannak (talán ezért van néha olyan érzésünk álmainkban, hogy szeretnénk szaladni, de a lábaink nem visznek).

Ez az alvási ciklus zavarásmentes körülmények között kb. 90 perc alatt lejátszódik, majd kezdődik elölről. Így egy jó hétórás alvás során kb. ötször álmodunk.

Minél jobban benne vagyunk az éjszakában, annál hosszabb álmaink lesznek, így az első csak néhány percig tart, míg az utolsó, ébredést megelőző álmunk általában 40 perc körüli hosszúságú.

Mind a mély alvás, mind az álmodós alvás fontos szerepet tölt be – az első ideje alatt növekedési hormonok képződnek, melyek a szövetek regenerálódásában játszanak szerepet, az álmodás pedig, mint arról már szó volt, a lelki feszültségek oldásában segít. Ez utóbbi jelenség egyik oka-magyarázata, hogy ugyanannak a negatív élménynek az ismételt felidézése gyengíti annak lelki világunkra gyakorolt hatását.

Wiseman, vagy, legalábbis a könyve, azt mondja, hogy a legelső álmunk az éjszaka során az, amelyben a legrosszabbakat álmodjuk (ez tehát az a rész, amikor a valós életben minket ért rossz hatásokkal szembesülünk), majd ezután általában egyre pozitívabbakká válnak (ez a gyógyító rész). Ez utóbbira az a magyarázat, hogy egy-egy rossz álomélmény megfelelően intenzív megélése feszültségcsökkentő hatással van nemcsak a lelkivilágunkra hosszabb távon, de az agyunkra is az éjszaka hátralévő részére nézve.

Így, Wiseman szerint, a rossz álmok végső soron jók, hiszen segítenek nekünk.

Wiseman azt is mondja, hogy a depresszióban szenvedő emberek akár ötször nagyobb időt is tölthetnek álmodással, mint akiknek nincs ilyen betegségük, mivel az agyuknak több idő kell a problémáik feldolgozásához. Emiatt viszont a mély alvásban töltött idejük kevesebb lesz – ezért (is) ébrednek sokszor a depressziós emberek arra a bizonyos „mosott rongy”-szerű érzésre.

Szerinte, mivel az álmodó fázisban nagyon éber állapotban vagyunk, ezért az ekkor minket érő ingerek befolyásolhatják az álmunkat. Ha pl. valaki kellemes dolgokat suttog ilyenkor a fülünkbe, vagy egy nekünk tetsző zene szól csendesen a háttérben, vagy valami finom illat vesz körül, akkor álmainkat pozitív irányba tudjuk ezekkel befolyásolni (legalábbis, megvan rá az esély). Az is jó taktika, különösen visszatérő rémálmok esetén, ha elképzeljük ezeket úgy, hogy pozitívan végződnek. Ha ezt néhányszor eljátszuk a nap(ok) folyamán, akkor jó eséllyel jókat álmodunk, megszűnik a rossz álom.

A gyerekmesék sok megnyugtató fordulatot tartalmaznak (pl. a jó elnyeri jutalmát, a gonosz meglakol) – ezek jó hatással vannak álmainkra, illetve iránymutatók lehetnek a gyerekeknek problémáik megoldásában. Vagyis, egy jó mesétől kevésbé lesznek rossz álmaik (amelyeknek egyébként ugye az lenne a dolguk, hogy helyre tegyék bennük a problémákat, oldják a félelmeiket).

A cikk azzal záródik, hogy ha lehet, kerüljük az elalvás előtti tévézést. Álmaink szempontjából jobb befektetés valamit olvasni, például egy tanulságos mesét.

4 hozzászólás