Tutajos 38 7

Gondoltam már korábban is arra, hogy írok ide valamit az évforduló kapcsán, de aztán megfeledkeztem róla. Csak tegnap késő este jutott újra eszembe. Gyorsan megnéztem az összes aznapi karcot a Molyon, de nem találtam egyet sem, ami erről szólt volna.
Tegnap volt Kőrösi-Csoma Sándor halálának 173. évfordulója. Régen volt már, és nem is kerek évforduló – biztosan ezért sem gondolt rá senki, vagy, legalábbis nem írt róla senki.
Számomra ő a kitartás és az akaraterő mintaképe. Ha bármi nagy nehézség talál, sokszor eszembe jut az alakja, és azt mondom magamban: Kőrösi-Csoma többet kibírt. Voltam a szülőfalujában, és a sírjánál is. Dardzsilingben minden délelőtt kimentem hozzá, néha még délután is visszanéztem, úgy éreztem – ott, távol, idegenben –, hogy szükségünk van egymásra. Persze inkább nekem volt szükségem rá, ő magától kibírt mindent – kivéve a maláriát.
Azért írtam ezt most, hogy gondoljunk rá egy picit, megérdemli.