Tündérmaci kedvenc
Erich Fromm: A szeretet művészet 
>!Ez a könyv azt akarja megmutatni, hogy a szeretet nem érzelem, amelyben akárki könnyűszerrel elmerülhet, függetlenül attól, hogy milyen fokáig jutott el az érettségnek. A Háttér Kiadó ajánlásával Erich Fromm alapművéből közlünk egy részletet.
Miért ahhoz ragaszkodunk, ami menekül tőlünk, s miért nem kell az, aki utánunk fut? Hogy miért, azt nem tudom, de a bőrömön érzem, hogy másként nem lehet…(Valmont vikomt Merteuil márkinénak)
De amikor kimondta azt a szót, hogy lehetetlen, fölkaptam a fejem. Ettől a szótól mindig fellázadok.
Hat nap és hét éjszaka után az ember Zobeidébe érkezik. A fehér várost a holdfény szabadon beragyogja, utcái gombolyagfonalként tekerednek. Alapításáról ezt beszélik: különböző nemzetiségű emberek azonos álmot láttak: egy asszonyt, aki rohan éjszaka egy ismeretlen városban, háttal feléjük, hosszú haja lobog, meztelen. Azt álmodták, hogy üldözőbe veszik. Körbe-körbe futottak, de mindannyian szem elől vesztették. Álmukból ébredve elindultak megkeresni azt a várost; nem találták meg, de egymással összetalálkoztak; elhatározták tehát, hogy felépítenek egy várost, amely olyan, amilyen az álombéli volt. Az utcák elhelyezésénél mindenki újra bejárta az üldözés közben megtett útvonalát; ott azonban, ahol elvesztette a menekülő asszony nyomát, másként rendezte el a tereket és a falakat, hogy a nő ne tudjon előle többé megszökni.
Ez lett Zobeide városa, ahol letelepedtek, várva, hogy egy éjszakán majd megismétlődik az a jelenet. Sem álmában, sem ébren egyikük sem látta soha többé a nőt. A város utai mindennapi munkájukhoz vezető útvonalakká váltak, semmi kapcsolatuk nem volt immár az álombeli üldözéssel. Egyébként már jó ideje meg is feledkeztek róla.
Új emberek érkeztek más országokból, akik ugyanazt az álmot látták, amelyet ők, és Zobeide városában felismertek valamit az álmukban látott utcákból, aztán oszlopcsarnokokat és lépcsősorokat helyeztek át, hogy jobban hasonlítsanak az üldözött nő bejárta útvonalhoz, és hogy ott, ahol eltűnt, többé ne tudjon menekülni.
Az elsőnek érkezettek nem értették, mi vonzza ezeket az embereket Zobeidébe, ebbe a rút városba, ebbe a csapdába.
35-36. oldal
Italo Calvino: Láthatatlan városok 87% ↑ 20%
alkalmasint csak a szenvedés az, amitől megbízhatóan fölszakad a lélek álma. Pedig régóta tartja magát a vélekedés, hogy meg tudja ugyanazt tenni a szeretet és a szerelem is.
95. oldal
Gazdag Erzsi hívogató meseboltja
>!“Volt egyszer egy mesebolt, abban minden mese volt: fiókjában törpék ültek, vízilányok hegedültek.” Gazdag Erzsi életútja és ránk maradt versei megmutatják, milyen kincseket rejt a Mesebolt…
1 hozzászólás
Csuda leány ez a Palya Bea! Alig tudtam letenni a könyvét tegnap este, és úgy sajnáltam, hogy vége lett. Nem akartam azonnal értékelni véleményezni, egyrészt mert késő volt, másrészt meg, akartam időt hagyni, hogy normálisra csituljon már le a lelkesedésem. De, nem akar :) Igaz adtam rá ma is egy lapáttal. Nekiálltam azokat a dalait meghallgatni, amelyekről mesélt milyen inspirációk hatására, hogy is készültek és amelyekre nem annyira voltam vevő régebben úgy első hallásra. Bánatomra nincs értő fülem az ő népzenéjére, ennek ellenére sok dalát imádtam eddig is. De most a könyv hatására még többet akartam, akartam ,akartam…Kényelembe tettem magam, szem behuny, fülhallgató fülre tesz, jó nagy hangerővel neki a dalainak…És basszus…azt vettem észre, hogy vigyorgok ezerrel és élveztem egyik másik olyan dalát is, amit addig sose. Teleszaladtam én is életkedvvel meg örömmel, egyszerűen magából átsugározza valahogy istenbizony.. Na és a könyve szavaival dettó ezt csinálja..mondjuk rám is fér, mert már lassan olvasáson kívül semmihez sincs kedvem általában. Hát ezt tudja a Bea..Még énekelhetnékem is támadt,(a család szerencséje, hogy épp nincs itthon) meg táncházba mehetnékem, meg tengerben úszhatnékom( Bea olyan szeretettel emlegette a horvát tengerparton levő Vrboskát, ahová nyaralni jár, ezt is úgy imádtam, mert én is pont ott nyaraltam, pár hétre rá, még mesélte is a házigazda a Beát . Annyi mindent szerettem ebben a könyvben. Csupa olyasmit, amiből olyan hiány van mostanában, amire ki vannak éhezve az emberek. Én legalábbis nagyon… Csodálatos Bea kitárulkozó őszintesége, életereje, a kitartása, a hite saját magában, a tudása, az öröme, a szeretete. Pont ilyesmit vártam a könyvtől, de még túl is teljesítette.
