Tündérmaci értékelései 156

Nagyon tetszik, hogy itt minden szereplő hol szimpatikus, hol ellenszenves, de nincsenek egyértelműen gonosz, vagy csakis jó karakterek, pont, mint az életben, még ha ugye mindenki csak a fantázia szüleménye a könyvben. :-) Még elolvasom a másik két könyvet is, utána félve megnézem majd a filmet, kicsit tartok tőle, hogy túl sok lenne a látvány, véres, meg minden, de majd meglátjuk.

Jót csak annyit tudok mondani, hogy az eredeti nyelven elég könnyen olvasható, gyakorlás szempontjából sikerélményt tudott adni. Viszont a történet miatt nem nagyon érte meg az idő, amíg olvastam. A főszereplő lány valami hihetetlenül idegesítő, a szex részek meg nagyon unalmasak és lapos az egész történet. De angolul volt legalább :-)

Számomra kicsit vontatott volt és nem szolgált meglepetéssel. Sokáig azt gondoltam az elejéről, hogy valami bevezetés, és majd jön az izgalom, meg a regény, de a vége felé rájöttem, hogy nem. :-)

Leírni egy várost, meg többet, vagy csak egyet? Szinte mindegy is, mert olyan részletgazdag, annyira látványos olvasmány, hogy ha beleengedjük magunkat úgy nagyon, hogy elnyeljen, akkor működik remek módom a csodálatos „filmes élmény” mellett a szimbólumok csodálatos világa. Észre sem veszed és már egy lelki összefüggés, egy másik kép látszik a városok karcsú tornyai mögött. Zseniális.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Élveztem minden sorát, meg a sorok közötti részeket még jobban. Azóta sem tudom kiverni a fejemből, azt a megfogalmazást, hogy a „lélek álma felszakad”, meg egy egész csomó más gondolat is itt járkál tovább a fejembe, visszhangot verve, van benne olyan is amit már hallottam, olvastam, éreztem máshol is. Meg a fantáziából lesz a valóság, meg az első pofon és mikor lesz az utolsó, lesz-e, erre tart-e a világ? Meg az orrba vágás, no az tényleg valóság, meg még mi az vajon?

Tetszettek az alanyok, ahogy különböző problémák szerint voltak összeválogatva ebben a könyvben. Azt nem tudtam eldönteni,hogy jobb lett volna kevesebb alany, de hosszabban kifejtve, vagy még többfélébb problémára lettem volna-e kíváncsi egy vastagabb kiadásban. :-) Egyszóval nagyon olvasmányos volt, tetszett, elgondolkodtatott, lekötött, egy pici hiányérzetem maradt a végére, ezt most nem tudnám megmondani, hogy miért. Talán mert az én problémámra nem volt válasz? :-)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Nem okozott csalódást, jó, mint minden tőlük. :-) Kedvencem most, az a rész, mikor a pszichológus megkérdezi Margitot, hogy mivel foglalkozik a férje. A válasz a következő: „parasztba zárt szellem” :-)

Sajnos nem adott számomra túl sok élményt ez a történet, valahogy többre számítottam, mikor itt-ott olvastam véleményeket, értékeléseket, ami fel is keltette az érdeklődésemet. A történetnek sajnos ez szinte egyáltalán nem sikerült. Okos mondatokat szeretne elmondani az író egy zagyva történetbe csomagolva, végig vártam, hogy valami majd megdöbbent, vagy elgondolkodtat, de aztán hamar vége lett a vékonyka könyvnek és sajnos semmi de semmit nem mozgatott meg bennem, a csattanótól sem voltam elájulva.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Értem én, hogy nagyon megviselte a hőst az első tartós kapcsolatból való kidobatottság érzése, de azért tényleg jól beleőrült a végén. Miért kell ott bunkónak lennie mindig, ahol valami jobbat is kaphatna és rózsadobáló romantikusnak, ahonnan semmi biztató nem várja. Csak pörög a sok helyszín, nő között rosszul válogatva, tök részegen általában. Az tetszett, hogy Budapest szinte összes nekem is ismerős szórakozóhelye említésre lett méltatva, jó kis nosztalgia volt. Továbbá ínyemre volt egy csomó szép, érdekes absztrakt mondat, a regény jól van megírva,de a főhős nem sajnálatra méltó, számomra nem szerethető balek.

Első olyan olvasmányos élményem, hogy a novellából készült film nagyobb hatással volt rám, mint az eredeti történet. Valahogy olyan nagyon vázlatos volt, egy jó alaptörténet, ami nincs kibontva, hézagosak, felületesek a személyek megjelenítése.

Sok jó gondolat volt benne, de a kerettörténet nem tetszett. Ha élet igazságokról, lélekről, mély dolgokról olvasok, szeretem, ha a történet is valahogy elvarázsol, vagy nem kell feltétlenül a körítés, van, hogy az is jó, ha csak úgy ott vannak a mondatok, mint bármilyen filozófus írás esetén. A Sirály után nekem egy kicsit csalódás volt, mert az abszolút kedvenc, ez most felejtős újraolvasásra, de azért voltak benne olyan mondatok, amikért megérte a dolog, ezért is a csillagozás.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Igazi fejben mozizás élmény. Nagyon jó volt ennyire szép mondatokat olvasni, csak úgy előgördültek a belső szemem elé a leírt alakok, történések, tájak. Első olvasmányom volt az írótól, biztos vagyok benne, hogy még továbbiak fogják követni. A nyelvezet az tényleg elvarázsolt. A történet is tetszett, egy-két részt azért hiányoltam, hogy nem is említi az író, például azt, hogy ugye egy háború is végigfut a regényen, még ha nem is meghatározó szálon, de azért kíváncsi lettem volna, hogy ennyi év után mi történ a főhős családjával Magyarországon. A regény végén visszatér szülőföldjére, ahol csodálatos régészeti leírásban lehet részünk, de megemlékezés sem esik a közvetlen családtagokról. Ez furcsa volt számomra, de a szavak szépsége nyújtotta élmény kárpótolt. Szerintem remek olvasmány lehet tizenéves fiataloknak is, már ha még van igény szép magyar szót olvasni, egy nem vámpíros, nem gyilkolós történeten keresztül.

A nyelvezet nagyon jó. Az egész könyv, valahogy nem kerek. Sok nagyon szórakoztató, töprengeni való gondolatmenettel találkoztam a regény folyamán, egy egy mondat, fél oldal igazi élmény volt számomra, ezért már érdemes volt találkoznom ezzel a könyvvel. A szereplők viszont kívül maradtak a létező összes érzékelésemen. Nem idegesítőek, nem szimpatikusak, nem kerülnek közel hozzám. Többször volt olyan érzésem, hogy nagyon sok jó mondanivalója van az írónak, az élet dolgairól, például a szeretet, szerelem, mikor van valaminek vége stb.., csak lehet, hogy egy másik cselekménnyel megírt történetben nekem jobban tetszett volna. .Lehet, hogy ennek a „mesének” nincs is még igazából vége, innen van az az érzésem, hogy nem kerek?

Ez most szerencsére jobban kedvemre való volt, mint az előző rész. Sajnos ebben a fordításban is maradt az, hogy a törpék és néhány más szereplő akcentusát is próbálják megjeleníteni magyarul, ez továbbra sem tetszik. Lehet, hogy megszoktam volna, ha már az elején így olvasom a korábbi könyveket.

Napsütés, család, élmények, élettörténetek folyama. Mindezt remek vacsorák, finom bor, kacagás, sírás keretezi. A nyaralóövezet több nemzedéket átölel, tanít mindenfélét, főleg szemlélődni. Mennyi mennyi ölelés, halál bánat, semmi olyan, ami bárki más életében ne történhetne meg. Az életről szól és valahogy még annál is többről. Minden sora végigcsörgedez, hol csak mert szépen ír le egy nagyon egyszerű gondolatot, személéletet, hol több van mögötte. Sajnáltam, mikor elfogytak a lapok és véget ért ez az élmény, amit nyújtani tudott. Újra olvasásra bármikor esélyes nálam. Amúgy is túl sok a szereplő, a rétegződése a könyvnek, biztosan mindig más-más élményt fog nyújtani, ha újra kinyitom majd valahol.

Ez a rész valahogy nagyon nem tetszett a többihez képest. Nagyon zavaró volt, hogy ennél a fordításnál egy csomó szereplő elkezdett furcsa stílusban beszélni, ami a tízen sokadik könyv után nem jött be nálam. Pl: énfiam, tenmagad, vala ez meg az….
A másik, hogy a végén, amikor kiderül, hogy ki is Drizzt új ellenfele, az logikátlan és erőltetett volt szerintem. Nem mondom meg ki az, de szerintem sokan meg fogtok lepődni és nem abban az értelemben, hogy „ez igen, ez nagyon jó húzás volt”

Mert Felnőttnek lenni jó? Persze, no meg talán szükséges is. Ebben a könyvben nagyon sok fontos szempont szerint van rendszerezve, hogy mit is jelent felnőttnek lenni, illetve mikortól is.
Természetesen mint a többi Popper könyv, ez a mű sem szigorúan a címről szól, hanem egy csomó más témában is kapunk útravalót :-)

A vágy villamosa vitte nálam a pálmát, de mindegyik drámában voltak nagyon lebilincselő részek. A karakterek összetettek, nem fekete-fehér, jó vagy rossz mesefigurák a hősök, szereplők, áldozatok…
A párbeszédek velősek, tömörek és tökéletesen megadják a történetek hangulatát, színezik a szereplők jellemét. Érdekes, hogy általában soha egyik szereplő sem volt nekem szimpatikus, nem tudtam volna senkivel azonosulni, vagy akár meghatódni, mégis lebilincselő a világ, amit felépít és megjelenít az író.

Már a cím nagyon sok igazságot rejt, akárhogyan is nézzük. A romok között megbotolhat a lábunk, a fejünkre eshet valami és sok a por, amitől nem látni jól stb… Sok-sok gondolatot oszt meg ebben a könyvben az író, nem csak az a témája, amit a cím sugall. Mint egy hullámvasúton a kapkodó táj, olyanok a könyv mondatai. Vannak más művében is megírt történetek, amik régi ismerősként köszöntek rám. Régebben zavart, hogy Popper Péter könyveiben az életből vett történetek többször is szerepelnek, most már kifejezetten szeretem, hogy nem hagyja az író, hogy a fontos gondolatok feledésbe merüljenek, ha a könyveit olvassuk, mert jobban megragadnak, ha más-más témák, olvasmányok között találkozunk újra. Azt is észre vettem, hogy nem mindig ugyanazok a gondolatok ejtik foglyul a figyelmemet, mint mondjuk egy korábbi olvasás kapcsán. Milyen igaz, hogy tényleg egy úton haladunk és nyilván mindig más-más dolog fog érdekelni minket, ami éppen akkor és ott lesz fontos.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy olyan történet, amiben egyáltalán nem zavaró az időben való össze-vissza ugrálás. Jól követhetőek az események, ami nagyon érdekes számomra, hogy a főhősnek semmi jellemfejlődése nem érezhető a sok év alatt, talán pont az időutazások miatt. Minden pillanatban ismeri az egész életét, már a háborús évek alatt is átélte a sok évvel későbbi önmagát.
Drezda pusztulását hivatott bemutatni ez a regény, de nekem valahogy ez a téma elsikkadt a könyv egészét nézve. Az írótól olvastam már több novellát, ahol ezt a meghatározó élményét töményebben, érzelemdúsabban fejezi ki.
Egy biztos, minden pillanat örökké él. :-)

Nagyon régen szerettem volna elolvasni ezt a művet. Színházjegyet is többször nézegettem, de a céghez bejáró jegyet áruló néninek sosem volt jegye, mondta, hogy mindig nehéz szerezni, amikor műsoron van. Nem csodálom, most, hogy már elolvastam. Nagyon emberi a szereplők jelleme, cselekmény. Nem az a történet volt számomra, aminek már az elején sejtem a végét, annyira egyértelmű a karakterek jelleme, vagy túl szájbarágós a mondanivaló. Itt ilyet szerencsére nem tapasztaltam, színes volt, izgalmas, és belső szemmel is nagyon látványos!