topankapanka értékelései 90

Nem értem az írót hype-ot… :S

Kétszer kellett belefogni, de a végén csak magával ragadott a coleur locale… :)

Érdekes párhuzamok, jól megírt levélregény. És egy jó hétvége – talán ez befolyásolt?

Kicsit szappanopera-szerűnek éreztem, a jó hosszú klasszikus család- és társadalmi regényeken nevelkedőknek egy cseppet felületes lehet a cselekmény kidolgozottsága.

A végére elfáradtam; amint kiderült az „ellenség” mivolta (kivolta?), mintha mellékvágányra csúszott volna a cselekmény.

Szeretem Sylvia Plath írásait. És utálom a Saxum kiadót, amiért tízoldalanként egy-egy bosszantó nyomdahibával tette emlékezetessé az olvasást. :S

Rothadó habcsók, Ödipusz-öntettel.

Az ötlet remek, de a párbeszédek gyengécskék, a befejezések pedig túl vázlatosnak tűnnek. Kár érte.

Huh, nekem azért egy kicsit „bő lére” volt eresztve…

Különös világ, érzékletes ábrázolások – ha nem futja repjegyre :)

Az első Coelho-m, muszáj volt kiderítenem, hogy miért hájpolják annyira. Kissé klisés sztori, de könnyen mögé lehet látni a nagy gondolatokat – talán ezért.

… avagy üröm a sörömben.

„Ha az ember elég hosszan tanulmányozza az életet, rájön, hogy csupa ilyen apróságokból áll össze.” És valóban, egy kapcsolat mozaikján keresztül ismerhetjük meg az újabb sodródó, kissé passzív Loe-hőst. Könnyű szórakozás, nehéz mögöttes gondolatokkal.

Félórás habkönny, innen-onnan ollózva.

Miért hagytam a polcon állni ilyen sokáig?!?!?

Minden nőnek el kellene olvasnia legalább egyszer. Azonnal a kívánságlistámon landolt :)

Kicsit folksy, de megragadó életképek, avagy Huck Finn a Középnyugaton.

Az avantgárd vadhajtásának számít-e a hetvenes évek identitáskereső, realitástól elrugaszkodott, kísérletező nemzedéke? Irodalom az irodalom újjáértelmezéséből.

Jusztifikálja-e a míves nyelvezet a mégiscsak meredek témaválasztást? Felcserélődő szerepek és Európa vs Amerika a pedofília árnyékában.

Befejezésekor nem voltam tudatában, mennyire bennem marad a történet, tapsicipőstől, robogóstól. Erős.

Coetzee és Faulkner találkozása; nagyon tetszett.

Első Saramago-m volt annó, és azóta egyik másik regénye sem tudta megközelíteni. Nagy kedvencem marad!

„Ez egy komplett mesekonyv. Patronseggu szegenyember, hetmerfoldes csizma, (felig) lathatatlanna tevo koponyeg.” – Es kerek en is ilyen fantaziat.

Irasban sok minden nem jott at, raadasul a sok felkialtojelet sem tudtam hova tenni, helyenkent pedig egyenesen bugyuta poenokkal operalt. Meg jo, hogy konyvtari konyv volt :)

De nehezen szereztem be… de megérte!

Bar letehetetlennek irtak mas kritikak, en azert be-bealudtam rajta. Brillians nyelvezet, megis valahogy vontatott.

Örök kedvenc marad.

Felforgató, gyomorszorító, csak erős idegzetűeknek. De kár, hogy ehhez a mi huszadik századunkhoz ekkora tűrőképesség és tartás kellett…

Kevésbé intenzív érzelmek, mint Maupassant-nál, de élvezetes olvasmány.

A Belle Epoque minden bája a viágháború fenyegetésével csap össze. (És mennyire nő minden nő…)

Nehezen vettem fel a sodrását az elején, de érdemes volt elolvasni.

Nyers, csiszolatlan, de ez az erőssége is.

Az első harmadok alig bírtam átverekedni magam, le is akartam tenni, elkönyvelve, hogy az első nemszeretem írás Szabó Magdától. Hálistennek nem így tettem…

Szerettem; még ha a történetek egy része ismerős is volt a Harminchárom című kötetből – a Tisza jege alá csáklyázott civilek képétől nehezen szakad az ember.

Hát ez… hallgatnom kellett volna magamra. Nobel díjas könyvet ritkán jó olvasni. Főleg olyanoknak, akik szeretik az összefüggő cselekményt. Egy könyv a semmiről, de azt legalább jó hosszan tárgyalja.

Remek jellemábrázolások, igazi „ízes” karakterek.

Meglepően fordulatos, a hangvétel „igazi cseh”, Hrabal és Hašek hangját hallom ki a sorok közül.

Ezt minden divat iránt érdeklődőnek el kellene olvasnia – micsoda igazságok!

Amy Tan Kínája után kutattam, de azt nem itt fogom megtalálni. Nem volt rossz.

Mennyire sajnálom, hogy ilyen későn ismertem meg a munkásságát – és hogy Polcz Alaine „csak” ilyen kevés könyvet hagyott az utókornak!

Már a borítóról sejthettem volna. :S

Konflis, gardedám, limóni, liezon… a múltszázad máza alatt azonban a zsidó diaszpóra asszimilációja. Tetszett.

Emlékfoszlányok egy fiú életéről valahol az Osztrák-Magyar Monarchiában. Olvastam már jobbat is a műfajában, és valóban nagyon nehezen indul be.

Néhol fájóan aktuális, ajánlom mindenkinek, aki a hétköznapoktól való elszakadásra vágyik.

Jó összefoglaló, de nagyon tankönyv-ízű. Többször azon kaptam magam, hogy átkapcsoltam tanulás-üzemmódba.

Jó elmerülni a sodró képáradatban.