Tiger205 0

EZEN A NAPON

Savoyai Jenő herceg mindent elsöprő győzelmet aratott a kétszeres túlerőben lévő török sereg felett Péterváradnál, 1716 augusztus 5-én.

Egy remek cikk, javaslom elolvasni a leírás régies, ízes nyelvezete, és az események érdekfeszítő leírása miatt.
http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0019/1699.html

Én csak kiemelnék két érdekes részt (egyikhez háttér STORY is van), meg Pétervárad elnevezését is bemutatom.

1/
Pétervárad a nevét onnan kapta, hogy az uradalom birtokosa Gurwey fia Péter (a Bánk bán Petur bánja) volt, aki 1213-ban Gertrúd királyné meggyilkolása miatt veszítette életét és birtokait. A név utótagja „kis vár” jelentésű.
Pétervárad (szerbül Петроварадин / Petrovaradin, horvátul Petrovaradin, németül Peterwardein, latinul Varadinum Petri) város Szerbiában, a Vajdaságban, Újvidékkel szemben, a Duna szerémségi oldalán. Mára már szinte egybenőtt Újvidékkel, bár külön önkormányzata van és külön községet is alkot Újvidék városi községen belül, amelyhez még négy település tartozik.

2/
Augusztus 2-án Pálffy tábornagy lovassági felderítésre indult, 3.000 fővel. Sajnos egy 10.000 fős szpáh hadtesttel találta szembe magát.
„A nagy túlerővel szemben mindenesetre igen nehéz volt a helyzete, mindazonáltal teljes 4 órán át dicsőségesen állott ellen a törökök folyton meg-megújuló támadásainak, hanem aztán a további küzdelem céltalanságát belátva, abbahagyta a harcot és megkezdte a visszavonulást a vár felé, a szoros jellegü terepen át erősen szorongatva az ellenség által, minek folytán a földerítő különítmény, melynek ismételten újból meg kellett állania és harcba bocsátkoznia, tulajdonképen most szenvedte a legtöbb veszteséget, mely 400 halottra és mintegy 300 sebesültre és foglyul esettre rúgott. A fogságba jutottak közt volt Breuner altábornagy, akit utóbb a török táborban szétvagdaltak, a sebesültek közt gróf Hauben tábornok. Pálffy alól a harc folyama alatt kétszer is kilőtték a lovat. ”

18+
Breuner táborok halála így zajlott: A csata a keresztények javára fordult, mikor a (sebesült) török fővezér dühében a legmagasabb rangú foglyot magához hozatta, annak kezét, lábát levágatta és egy tölgyfára testét felakasztatta.
Az a híres Breuner tölgy, állítólag ma is áll még.

3/
A csata végéről egy ki leírás:
„A hatalmas, sorsdöntő csata mindössze 5 óra hosszat tartott és a keresztény fegyverek fényes győzelmével végződött. Déli 12 órakor a tulajdonképpeni harcnak vége volt és Savoyai Jenő herceg, a győztes hadvezér, szívesen engedte meg, hogy gyalogsága is a volt török táborig nyomuljon előre, hogy szintén része legyen az ott található dús zsákmányban. A herceg ugyan már most tudatában volt teljes győzelmének, de a csapatok kimerülésére való tekintettel a közvetlen üldözéstől eltekintett, pedig ez még sokkal nagyobb mértékben emelte volna a kivívott diadal nagyságát.
A zsákmány nagysága óriási volt, miután a menekülő törökök semmit se vihettek magukkal. A hátrahagyott ágyúk száma 149 lövegre, 3 tarackra és 23 mozsárra rúgott. Azonkívül sok kézifegyver, lőszer, 156 zászló, 5 lófark, tömérdek ló, teve, élelmiszer stb. jutott a győzők kezébe.
A császáriak vesztesége kitett: a gyalogságnál 1840 halott, 1534 sebesült; a lovasságnál 272 halott, 805 sebesült; a tüzérségnél 10 halott, 19 sebesült; vagyis összesen 2122 halott és 2358 sebesült, köztük 206 tiszt. A főbbrangú tisztek közül elestek: Lancken és báró Wellenstein altábornagyok, gróf Hoensbroeck és Gehlen tábornokok. Megsebesültek: gróf Bonneval altábornagy, gróf O'Dwyer és báró Schilling tábornokok.
A törökök vesztesége még csak megközelítő pontossággal sem állapítható meg. A régibb művek bizonyára túlozva 30.000-re, az újabbak az ellenkező túlzásba átmenve, 6000-re teszik a török veszteségek számát.”