The_General 15


Több mint négy éve moly ★★★★ Molynyomozó ★★★★ Molynyomozó 2. ★★★★ Molynyomozó 3. ★★★★ Írjunk verset közösen! Írjunk verset közösen! 2.0 Ismerkedjünk! Olvassunk együtt! 2011. szeptember – Az AZ megjelenésének 25. évfordulója! ★★ Olvassunk Orwellt! ★ Szegedi molyok elolvassák a Fejős Éva: Holtodiglan c. könyvét. ★ Elfeledett könyvek felfedezése ★ 2011 a 22-es csapdája éve ★ Olvassunk együtt a párunkkal! Készüljünk fel egy zombiapokalipszisre Rejtő Jenő ★

Összes kitüntetés 27


Kedvenc könyvek 68

Kedvenc sorozatok: A tűz és jég dala, Dirk Gently, Galaxis Útikalauz stopposoknak-trilógia, Korongvilág, Sandman, Vaják

Kedvenc alkotók: Alan Moore, Aldous Huxley, Douglas Adams, Ernest Hemingway, George Orwell, George R. R. Martin, H. P. Lovecraft, J. R. R. Tolkien, Kurt Vonnegut, Müller Péter Sziámi, Neil Gaiman, Nick Cave, Örkény István, Ray Bradbury, Rejtő Jenő (P. Howard), Stephen King, Terry Pratchett


Aktuális olvasmányok

>!
2013. október 26., 13:34
>!
2013. november 4., 19:43
>!
2013. november 25., 15:34
>!
2014. május 27., 08:55
>!
2014. szeptember 7., 15:42

Utolsó karc

+
>!
The_General

Tavaly tavasszal életemben először (de úgy fest nem utoljára) volt szerencsém eljutni Békéscsabára, az úgynevezett Drámaíró Versenyre. Röviden arról szól, hogy veszünk három magyar írót, kapnak este egy újságcikket a másnapi újságból, és egy éjszakájuk van egy drámát írni róla. Ezeket a rövid kis darabokat aztán a Jókai Színház színészei és rendezői másnap este színpadra viszik. Csak ajánlani tudom, remek szórakozás volt, idén is megyek. No de, hogy lényegre térjek, itt ismerkedtem meg tavaly Podmaniczky Szilárddal, ismerkedésünk persze csak idézőjeles, hiszen én most már tudok róla, ő viszont nem hinném, hogy tud rólam. Podmaniczky évekig írt tárcanovellákat a Délmagyarország című lapba, ezeknek egy gyűjteménye a Vastag sapka, ami nagyon megtetszett nekem, és ez úton ajánlom kedves figyelőim figyelmébe, nem csak ezt a könyvet, hanem úgy az írót is általában.

"Merre menne

A vonatból kinéztem az ablakon: mennyi föld és mennyi nyugalom, csak a vonat zaja száll el szépen, ennyi is elég lenne, ha történne a héten. Két állomás közt zakatol az ember, indulásra és érkezésre gondolni nem mer, mert e két pont között a legrövidebb izgalom, hogy a pályát, mit le kéne írnom, elhagyom. De ez csak ábránd fényes táj fölött, melyben vonat robog, álmom terén ébren őrködök. Sovány vigasz az út vége, hisz épp a várakozás az, ami mindünknek kéne, bízva várni, hogy holnap mi lesz, s nem azt, hogy miért mennyit fizess. Bár a mérték mindennek formát ad, ugyanakkor a lényegtől el is ragad, s hiába akarsz e festményben elmerülni, szívedre másik látvány ül ki. Ám legalább tudod, hogy hűlt helyed merre vár, s e gondolattól vágyhiányod helyre áll. Bár csak a nap mondaná el, mit fantázia kényszerül rátapaszt, lenne annyi fény, mennyiben éltedben áthaladsz. Szivar gyúl a peronon, parazsa s a lágy hamu, mellyel a rohanást magadtól eltolod, s kigondolsz néhány rímteret, látod, hogyan lép ki egyetlen sorból a pirkadó falu, ahol tenyérnyi lelkek párolognak nedves tető felett, a szélre bízzák maguk, mégis lehetetlen, hogy elfeledd, mikor apró lábakkal léptél a fű közé, s bújni véltél szálfa mögé, becsuktad a szemed, ott maradtál a sötétben, magaddal, veled. Fény volt akkor is, ha hó esett, s ha az éj leszállt, csillogott a szemed, titkok bújtak mindenütt, titkok, melyek mára nem jöttek velünk; elfogytak, csak néha sántít a képzelet, oly gyorsan eltűntek, időd se volt mondani, ég veled. Ha most hívnád vissza mind, csak a távolságot látod, ami tőle elszakít, s kívül érzed magad mindenen, pedig belül vagy, itt vár rád a hűlt helyed. Csöpögött ott a csap, itt is csöpög, felhő úszik felhő fölött, régi ruháid hol lehetnek, a cipők, melyekben felneveltek, s ha arra gondolsz, tán az enyészeté, hát hogy áll e világ, ha mindent felél. Jó volna ezt is, azt is rendbe rakni, de csak hömpölyög előtted az ős tömeg, mire semmit nem lehet bízni, hagyni; látod magad kicsit testtel, ki mögött ott lépdel az idő, árnyékforma öregember. Mi legyen hát akkor, ha eljön az agg kor, s tenni már képtelen vagy bármit, csak hallgatod újra, amit ifjú korod állít, mondja, s szinte végtelen a hangja, mintha idő múltán a történelemnek nem lenne rangja, csak az ismétlődés szele szel át, minden ugyanaz, ugyanaz a sánta futár, ki maga a hír, ha mégoly sután, de látva ezt, más világba vágyol, ahol úgy hullnak ujjaidra illatos színek mint születéskor baldachinos fátyol."

Kapcsolódó könyvek: Podmaniczky Szilárd: Vastag sapka

Podmaniczky Szilárd: Vastag sapka
4 hozzászólás