temese 0 0

„Nem sok bizalmam van a nőkben a széppróza területén. Van bennük valamiféle nem-központúság
ami elviselhetetlen. Egyetlen húron játszanak
és azon is szörnyű hamisan. Olyan kevesen vannak azok
akik valóban alkottak valami érdemlegeset. Ott voltak a nagy George-ok
George Elliot és George Sand
de ők mindennek nevezhetők
csak nőnek nem; és ott volt Miss Brontë
aki féken tartotta az érzelmességét
és ott volt Jane Austen
aki akinek minden bizonnyal több józan esze volt
bármelyikünknek
és bizonyos tekintetben valamennyi közül a legnagyobb… Majd amikor egy nő megír egy kalandregényt
egy kemény tengerésztörténetet
egy férfias csataleírást
bármit bor
nők és szerelem nélkül
akkor majd elkezdek remélni tőlük valami nagyot. Addig nem.”
Willa Cather