Teelandar
Ha ez tetszett, → William King – Lee Lightner: Space Wolf – The Second Omnibus
olvasd el ezt is. → William King: Space Wolf – Omnibus
Ez a három történet jobban sikerült, mint az első trió. Míg azok olyan egyszerűek voltak, mint a paprikás krumpli (ami nem tudom mennyire egyszerű, mert nem tudok készíteni, de a Junkies valahogy így énekli), itt már megjelennek a csavarok menetei.
A Wolfblade szerintem a legjobb. A központban egy politikai cselszövés áll, amivel szépen feldobják az első három történet egyszerű menetét. A főszereplő még mindig nagyon naiv, de azért fejlődőképes.
A Sons of Fenris-ben egy grandiózus ármány (hoppá, milyen nagy szavak) áldozatává válik két Space Marine Chapter is és egész újszerű helyzet alakul ki.
Az utolsó történet sem rossz, jó ötleten alapul. És itt kapták leginkább el a Warhammer sötét hangulatát, az örök háború érzését, a húsdaráló hatást. Épp csak a legvége lett ehhez képest rózsaszín, amerikai akciófilmbe illő. (Amibe az első Omnibus végén Ragnar barátja majdnem belehal, az itt meg sem kottyan főhősünknek. WTF?)
Összességében ezt a kötetet nehezebben tettem le, mint az első Omnibus-t.
Jó könyv, hűen adja vissza a Warhammer 40k világát. Mégsem úszik minden vérben és bélben (délben). A főhős talán túlságosan is naiv, a többi W40K regény űrgárdistáihoz képest nagyon együgyű. A Brotherhood of Snakes regény első története is egy „zöldfülű” gárdistáról szól, de abban sokkal inkább érettnek hatott a szereplő.
Az Omnibus első története sokkal jobb is lehetett volna, ha a főhős kicsit „tökösebb”. (Annyira nincs tisztában a világgal, hogy az már inkább zavaró. Még én sem tudom beleélni magam a szerepébe…)
A második történetet egyszer már különálló könyvben olvastam, így most csak „átrohantam” rajta.
A harmadik regény már hozza magával a „de jó lenne W40K-t játszani” érzést, ami nálam a legjobb ilyen jellegű regényeket követi.
Talán az a legnagyobb hiányossága a három történetnek, hogy egyszerűek, mint a faék. Előnye, hogy így nem kell mellette gondolkodni sem…
Ha kíváncsi vagy a Warhammer 40k világára, olvasd el ezt a könyvet. De olvasd el akkor is, ha nem vagy rá kíváncsi.
Dan Abbnet megmutatta, hogy valóban lenyűgöző író. (Legalábbis W40k-ban. Sima Warhammer-ben csak egy „meh”-ig jutott eddig.) Nagy kedvencem, amire már ezen az oldalon is sokszor utaltam, a Gaunt szellemei sorozata. 7+4 könyvből áll, amiből az első hetet volt szerencsém olvasni. A Brothers of the Snake az ott tapasztalt izgalmakat hozza, egyetlen könyvben. Minden benne van, amitől a Warhammer 40k az ami.
Persze azért kritizálhatom is kicsit. Látszik a történeteken (a könyv több rövid, közös szereplőkre épülő történetek füzére), hogy nem időrendben lettek írva. És a legutolsó, lezáró történet kissé lemaradt színvonalban a többitől. Az első pedig sokkal jobb, mint az összes többi.
Ezek azonban csak apróságok. A szerkesztés (farkába harapó kígyó), a történetek, a W40K lehetőségeinek kihasználása… Remek könyv.
