szusigirl 9


Összes kitüntetés 3


Kedvenc könyvek 20

Kedvenc sorozatok: Nyúl

Kedvenc szereplők: Aragorn, Behemót, Esti Kornél, Lolita, Patrick Bateman, Perselus Piton, Tyler Durden, Tyrion Lannister

Kedvenc alkotók: Borbély Szilárd, Bret Easton Ellis, Csáth Géza, François Villon, Franz Kafka, George R. R. Martin, Győrffy Ákos, Hamvas Béla, Hermann Hesse, J. R. R. Tolkien, Johann Wolfgang Goethe, John Updike, Julio Cortázar, Krasznahorkai László, Lawrence Durrell, Lev Tolsztoj, Macuo Basó, Mihail Bulgakov, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Pilinszky János, Rainer Maria Rilke, Sofi Oksanen, Søren Kierkegaard, Sylvia Plath, Szerb Antal, Virginia Woolf, Vladimir Nabokov, Weöres Sándor

Kedvenc kiadók: Európa, Helikon, Jelenkor, L'Harmattan, Osiris


Aktuális olvasmányok

Hamvas Béla (szerk.): Anthologia humana

Hamvas Béla (szerk.): Anthologia humana 5000 év bölcsessége

>!
2015. március 24., 13:27

Utolsó karc

+
>!
szusigirl
Egy költő – egy vers

Jaan Kaplinski: Porból és szinekből

Porból és szinekből új lepkék születnek,
de minket úgy tesznek a földbe, ahogy a törött csontot tesznek gipszbe, hogy összeforrjon
valahol a viharban és a homályban a hullámok úgy nyalják az újszölött szigeteket, mint kölykét az oroszlán
a szavak most próbálják első lépéseiket a papírlapok fehér sötétjében,
ahol nincs sem árnyék, sem űr, se távolság
míg aztán megszületik valami egészen új, új koordináták, északi fény, valami új éjszaka
és hullanak a csillagok ezüst kalapács ütései mély álmokon át,
érintik az ujjakat és nedv buggyan a jávorfa százados szívéből
hiszen egyszer kellett, hogy találkozzunk, gyermekeink vére, szüleink vére
piros eper emeli kezét és a gólyahír hallgat titokzatosan
olyanok itt a dűnék, mintha a fehér homok emlékezetében őrizné az Éden folyóinak csobogását
a magános hangyák eltévednek a szélben, a partokon fellángolnak a szegfűk
valami ég elkerülhetetlenül, az éj lefekszik erdei gyepágy puha ölébe és a közeli csillagképek széttörnek a hajában
emlékei pillanata tele ősidők vízeséseinek zúgásával, tengerikagylókkal és méhek álmával ott a sötét falak mögött
vajon csakugyan újra kezdődik-e valami
minden ég lent a mélyben, a mélyben elsápad a szén és megkövesednek az erek
és mikor a felkelés ideje eljön, a hamu nem engedi el kezünket, szárnyak tollain megfagy a források párája
honnan téved a gyerek mosolya a királyi várba honnan veszi a lóhere,
ez a négylevelű szerencse, a merészséget, hogy itt nőjön a magas oszlopok tövében,
mikor a nyírfák fekete csíkjai is elfáradnak és a levelek zöld repülése is kimerül,
még mielőtt az agyag agyaggá válik és a véres sár visszamállik a földbe
nem, nem, senkinek sehol nem kell a ti törénelmetek s benne a vég meg a kezdet
béke, csak béke a legparányibb bogaraknak, a fürjtojásoknak
béke hangyák zizegő ösvényeinek béke, a paradicsommadaraknak
és a legyezőlevelű ginkónak béke és béke az égnek béke és béke neked, kecskefejő repülése
béke az almának, körtének, szilvának, baracknak és a narancsnak,
vadrózsának a vasúti őrök házikója előtt
Requiem Requiem aeternam