Kosztolányi Dezső: Kis csillag
A háborús betűk reménytelen tengerében fölbukkan egy híradás: fölfedeztek egy csillagot, egy amerikai csillagász meglelte a világegyetem eddig legkisebb csillagát.
Ez a csillag egy csecsemőcsillag, egy kölyökbolygó, egy tacskóvilág. Esténkint lefektetik a nagyobb csillagok, és a hold töröli ki az orrát. Akkora, hogy a katona hajtókájára lehetne alkalmazni, a cikkek megcsillagozására nyomdajelnek, egy óriás láncára fityegőnek. Átmérője nem nagyobb, mint az Andrássy út egész hossza, az ember két óra alatt kényelmesen végiggyalogolhatna a felületén. Aki például délelőtt sétára indul itten, észre se veszi, már a világ végére ér. Akkor vissza kell fordulnia, mint a korzón. Naponta többször körülutazhatja a világot. Ezek az emberek nagyzási hóbortban szenvedhetnek.
Elgondolom azonban, hogy ez mégis külön világ, mely a saját törvényei szerint mozog a komoly világegyetemben, és ez a gondolat annyira izgat, hogy nem tudok szabadulni tőle. Egyenesen honvágyat érzek utána. Mióta a föld lakhatatlanná vált, sokszor foglalkozom azzal, hogy valahol másutt kellene felütnünk a sátorfánkat. Mert – gondoljuk csak el – a föld minden baja tulajdonképpen abból származik, hogy túlságosan nagy, az emberek elvesznek rajta, és csak a tömegek élnek, a sok okos emberből álló buta és sötét közösségek, melyek mindig mást mondanak, és akarnak, mint az ember. Ezen a kis világon azonban legföljebb tízen, tizenketten férnének el. Ha két ember megáll itt az utcán, akkor már csoportosul, és tömeg-nek nevezik. Könyvünk elég ha tíz példányban fogy el, rögtön rányomtathatjuk: második kiadás. A párbajt pedig – angyali gyermetegség – úgy hívják, hogy világháború.
Elismerem, ennek a csillagnak is sok hátránya lehet, de mindenesetre nevezetes előnye az, hogy jó messze van a földtől. Kicsiny, nem is nagyon szellős, és világos, talán még fürdőszoba sincs benne, de magában álló. A föld borzalmas bérházából, melyben goromba házmesterek az urak, s a nap úgy pislákol, mint a lépcsőház piszkos lámpája, szomorúan vágyakozom ide. Olyannak képzelem ezt a kis világot, mint egy szűk, de tisztes magánvillát.
Egy kis csillag, féregmentes, külön bejárattal, tisztességes házaspárnak kiadó?
Pesti Napló, 1917. augusztus 1