Spepa kedvenc

tartalmai alkotói blogbejegyzései borítói értékelései eseményei észlelései fülszövegei hírei hozzászólásai idézetei illusztrátorai karcai kiadásai kiadói kihívásai olvasásai polcai szavazásai szócikkei utazókönyvei

Jajj de sok idő még a negyedik évadig. :(
http://www.bestlifestyle.us/download/flags-of-the-game-of-thrones-kingdom-the-nine-ruling_1920x1080_51-hd.jpg

Nem láttam megosztva itt még, ettől még lehet, hogy lerágott csont, de én besírtam rajta ma..
SPOILER mindazoknak, akik nem olvasták a 3. könyvet vagy nem látták még a 3. évadot…
http://www.youtube.com/watch?v=-5WrBt2kpgc&feature=youtu.be

Egy sorozatnéző rajongó megkérdezte az apját, akivel nézte, hogy hogy hívják a szereplőket :'D
http://static.sorozatjunkie.hu/wp-content/uploads/2013/06/7egyben.jpg

Nézzétek ezeket a tájakat! Annyira gyönyörű Új-Zéland!
Angol nyelvű videó, de csak a képekért is megéri megnézni. (Plusz van pár törpe, akiről kiderül, hogy nem is olyan csúnyácskák. :)))
http://youtu.be/TidGyBLTTRQ

Nem semmi….
http://fortepan.blog.hu/2013/06/14/560_kep_56-rol_nagy_gyula_fotoi

Azt hiszem, érdemes elolvasni.

"A főiskola első napján a professzorunk bemutatta magát, majd megkért minket, hogy mutatkozzunk be valakinek, akit eddig nem ismertünk. Felálltam, körülnéztem, amikor valaki enyhén megérintette a vállam. Hátrafordultam, és egy ráncos, öreg hölgy nézett rám mosolyogva, beragyogva ezzel az egész osztályt. Így szólt: – Szia jóképű. A nevem Rose. 87 éves vagyok. Megölelhetlek?
Nevettem, és lelkesen válaszoltam:
– Még szép, hogy meg!
Erre ő barátságosan megszorongatott.
– Miért van ön a főiskolán, már ilyen fiatal, ártatlan korban?- kérdeztem. Viccesen azt válaszolta:
– Azért vagyok itt, hogy találjak egy gazdag férjet, megházasodjak, és gyerekeket csináljak.
– De most komolyan- mondtam. Kíváncsi voltam, mi motiválta őt, hogy egy ekkora kihívást vállaljon ennyi idősen.
– Mindig arról álmodtam, hogy befejezem a főiskolát és végre eljött az ideje!- mondta.
Az órák után elsétáltunk a társalgóba, és megosztottunk egy csokiturmixot. Gyorsan összebarátkoztunk. A következő három hónapban, minden nap együtt mentünk haza és rengeteget beszélgettünk. Mindig azt képzeltem, hogy egy időutazáson veszek részt, amikor az életbölcseleteiről mesélt. Az év során Rose az egyetem egyik szimbólumává vált, és bárkivel, akivel találkozott, gyorsan összebarátkozott. Szeretett kiöltözni, és szórakoztatta, hogy a többiek felfigyeltek rá. A szemeszter végén elhívtuk Rose-t a foci bankettre. Sosem felejtem el, amit akkor tanított nekünk. Felkonferálták és a színpadra lépett. Ahogy elkezdett beszélni, leejtette a három kártyáját a földre. Egy kicsit zavarban volt és a mikrofonra támaszkodva azt mondta:
– Elnézést, egy kicsit ideges vagyok. Feladtam a sört a böjt miatt és ez a whisky kicsinál! Sosem fogom rendbe szedni ezeket a lapokat, szóval hadd mondjam el fejből amit tudok!
Ahogy nevettünk, megköszörülte a torkát és így folytatta:
– Nem azért hagyjuk abba a játékot, mert öregszünk. Azért öregszünk meg, mert abbahagyjuk a játékot. A fiatalságnak, boldogságnak és sikernek összesen négy titka van. Nevess sokat és minden nap találj humort az életedben! Kell, hogy legyen egy álmod! Ha elveszted az álmaid, meghaltál. Annyi olyan embert ismerünk, akik úgy járnak-kelnek a földön, hogy halottak és még csak nem is tudnak róla! Hatalmas különbség van aközött, hogy felnősz és aközött, hogy megöregszel. Ha 19 éves vagy, és egész évben csak fekszel az ágyban, anélkül, hogy valami hasznosat csinálnál, akkor is húsz éves leszel. Jelenleg 87 éves vagyok, és ha egész évben az ágyban fekszem, én is 88 leszek. Mindenki megöregedhet. Nem kell hozzá tehetség vagy képesség. Ahhoz, hogy felnőj, mindig meg kell találni a lehetőséget a változásban. Ne sajnálj semmit! A felnőttek általában nem sajnálnak semmit, amit megtettek, inkább azt, amit nem tettek meg. Csak azok félnek a haláltól, akik azt sajnálják, hogy nem is éltek.
A beszédét azzal zárta, hogy bátran elénekelte „ A rózsa” című dalt.
Mindannyiunkat megkért, hogy tanuljuk meg a szövegét és éljük át a mindennapjainkban.
Év végén Rose befejezte a főiskolát, amit már olyan régen elkezdett. Egy héttel a diplomaosztó után meghalt. Békésen, álmában. Több mint kétezer főiskolás tanuló érkezett a temetésére, hogy tisztelegjen a csodálatos hölgynek, aki példát mutatott, hogy sose késő azzá válni, aki lenni akartál. Ha ezt elolvastad, kérlek küldd el ezeket a kedves szavakat a barátaidnak, családodnak! Élvezni fogják!
Ezek a szavak terjesztik Rose emlékét.
EMLÉKEZZ: MEGÖREGEDNI KÖTELEZŐ,
FELNŐNI VISZONT VÁLASZTÁS KÉRDÉSE!
Abból élünk, amit kapunk, úgy élük, ahogy adunk."

Az Óriások útja (angolul: Giant's Causeway) egy vulkáni tevékenység eredményeként létrejött, körülbelül 40 000 bazaltoszlopból álló terület, Észak-Írországban. A legenda szerint egykor az ír óriás, Finn MacCool (Fionn mac Cumhaill) utat épített magának tengerparti, antrimi otthonától az atlanti vizeken át esküdt ellensége, a skót Finn Gall Hebridákon fekvő erődjéig. Százával szedte össze a hosszú kőcölöpöket, sorjában leverte őket a tengerfenékbe, aztán hazatért, hogy kipihenje magát, mielőtt támadásra indul Finn Gall ellen. De a ravasz skót óriás megelőzte, maga ment át szigetéről, Staffáról Írországba. MacCool feleségének azonban sikerült elhitetnie vele, hogy az alvó óriás csak a kisfia. Finn Gall megrettent. Ezért aztán ijedtében elmenekült. Amikor kiért a tengerre, felszaggatta maga mögött az utat, hogy senki se járhasson többé rajta…
forrás: wikipediaról csórtam, mert így éjféltájt nincs kedvem fordítani, de a lényeg, hogy szééép *-*

https://fbcdn-sphotos-b-a.akamaihd.net/hphotos-ak-frc1/481411_502918629757894_1676830082_n.jpg
És tényleg :D. Most is az ötödikben, így nézem, ki ez a Bűzös…. És neeeeeeeeeeeem!

Hogyan írjunk kommersz fantasyt?
A kommersz fantasy jó dolog, majdnem olyan jó, mint a kommersz vodka vagy a kevert vegyigyümi pálinka. Egyszerű, de hatásos, öl, butít és nyomorba dönt.

Szóval, kedves népek, ha kedvetek szottyanna egy efféle förmedvény megírására, íme a tanácsaim:

Nevek: mindig használj aposztrófokat és kimondhatatlan hangcsoportokat! Ny'sgaem, Vegh'beel, H'eree Poerkh'oelt – ezek olyan menő és fantasys hangzású nevek, ha ilyeneket aggatsz a szereplőidre, a siker garantált.
Főszereplő: jegyezd meg, kis butám, az olvasó vágyik egy cool hős után, ki menőn cselexik, s nem sután. Vagyis a főhős természetesen daliás, harcedzett, távolba néző s merengő tekintete vagyon, többet tud a kardforgatásról, mint Zorro és Lagardere lovag együttvéve, továbbá sebhelyet visel az arcán – na, nem az orra hiányzik a vérbaj mián, nem is lepra vagy himlő nyomai figyelnek a hősi pofin, épp csak egy vágás, ami még szexisebbé teszi a lovagot.
Népek, fajok: mióta Tolkien papa megírta a gyűrűs sztoriját, kötelező tündéket, elfeket, orkokat, gnómokat, hobbitokat (nem kívánt törlendő) szerepeltetni a kommersz fantasy-történetekben. Ha viszont tombol benned a kreativitás, a trollokat átnevezheted torrl-ra, a gnómokat gnollnak is hívhatod, ezzel megmutatod a világnak, milyen határtalan a fantáziád.
Főgenyó: ő mindig ronda, foghíjas, vérbajos, büdös, kulturálatlan, de legalábbis kisebbrendűségi avagy anyakomplexusban szenved, és el akarja pusztítani a világot (szerényebb genya esetében csak az országot vagy a vidéket). A főgenyó hülye, hiszen ha megsemmisíti a bolygót, ő sem tud hol élni, de ez a kérdés a kommersz fantasyk esetén valahogy sosem válik a cselekmény részévé. A gonosz az gonosz, pusztítani akar és slussz. Jellemző továbbá az izomagyú, de harcban használhatatlan bérencek jelenléte a főgenya környezetében, valamint a jelenetenként háromszor-négyszer felharsanó sátáni kacaj.
A leszámolás: ez a főfőfő hatáshunter jelenet, lehetőleg közvetlenül azután történjék, hogy a főgenya elfogta és megkínozta a főhőst (aki a kínzás tetőpontján egy jól irányzott csulával képen trafálta a gonoszt). Ha úgy érzed, a főhős mészár-terminátorrá válásához kevés a motiváció, nyírasd ki a hero legjobb barátját/anyját/apját/szerelmét a főgenyával. Leszámolás közben a szereplők álljanak meg gyakran beszélni, vagdossanak egymás fejéhez bonyolult, barokkos körmondatokat ("Bun'kouh, hiába ölted meg a királyomat s leghűbb testőrét, atyámat, én bosszút veszek rajtad érettük, és visszaállítom a békét Long'Dichk birodalom áldott földjén!"). A végén választhatsz: a főhős simán legyakja a genyót (oppá Rámbó style!), avagy hosszú tusakodás után megbocsát neki ("Nem szennyezem be őseim pengéjét eme hitvány féreg mocsoktól bűzölgő vérével!"). Hogy tökéletes legyen a happy end, a főhős mestere támassza fel a legyilkolt barátot/atyát/kedvest, és hőseink tűnjenek el boldogan ballagva a naplementében.