(Joseph Denis Odevaere: Lord Byron a halálos ágyán, c. 1826.)
Lord Byron: E napon töltöm be harminchatodik évemet
(részlet)
Ha szánod ifjú éveid,
mért élj? Tisztes halálra lelsz
e földön – harcra hát! amíg
végsőt lehelsz.
Keress – találni nem nehéz –
katona-sírt, neked valót,
jól szertenézz, s a zug ha kész,
pihenj le ott.
1824 (Tótfalusi István fordítása)
„ E napon töltöm be harminchatodik évemet – valószínűleg a költő utolsó verse, 1824. január 22-éről. Byron 1823 őszén Kefallínia szigetére, majd az év ultolsó napjaiban Meszolóngion kikötővárosba telepedett, hogy egész vagyonát, befolyását és kardját is a görög szabadságharc támogatására ajánlja fel. A rendelt muníció késése, a görög frakciók viszálykodása, a rendelkezésre álló emberanyag gyengesége, majd a kedvezőtlen időjárás miatt hosszú vesztegelésre kényszerült, és egy agyvelőgyulladássá fajult súlyos reumás láz végzett vele 1824. április 19-én, mielőtt tényleges katonai akcióba kezdhetett volna.” Jegyzetek (Tótfalusi István)
**** **** **** **** ****
A fenti versrészlet fiatalkori kedvenc, akárcsak a szerzője, Lord Byron. Középiskolás korunkban a barátnőmel „összegyűjtöttük” a legkedvesebb verseket, versrészleteket (a lefűzős mappa most vmelyik könyves dobozban rejztőzködik), természetesen ez is köztük volt.
Múlt héten a Brontë nővérek könyveit kerestem a könyvtárban és szinte önkéntelenül vettem le a polcról Byron válogatott művei-nek első kötetét. Csak otthon vettem észre, hogy én voltam az előző kölcsönző is, szinte napra pontosan egy évvel azelőtt vettem ki. Az olvasmánynaplómba nem került be, ahogy most sem fog, mert csak az első kötethez volt eddig szerencsém (kétszer is véletlenszerűen első kötetet hoztam ki, vagy tényleg nincs a könyvtárnak második kötete?!). Tavaly a verseket olvastam el, idén egy elbeszélő költeményt (Mazeppa) és két drámát (Manfred, Káin). Jövőre folytatom!
