Sketchy
Bevallom, igencsak másra vártam, amikor levettem ezt a könyvet a polcról. Anno a nagy ulpiusos reklámok a metrón valami Da Vinci-kód-ra hajazó üldözősdit ígértek, én meg kíváncsi voltam, hogy néz ki ez magyar környezetben…
Hát, elég más élmény volt, mint amire számítottam. Ezotériát és szórakoztató irodalmat keverő könyvhöz még nem volt szerencsém, de kívülről jó nehéz feladatnak tűnik ez a házasítás. Talán ezért vagyok elnézőbb, amiért nem éreztem ezt a regényt eléggé jól összerakottnak, vagy valahogy túl sokat akarónak.
A kerettörténet az írós sráccal közel sem volt olyan meggyőző, mint a divattervezős sztori. Egyszerűen nem hittem el, hogy egy magyar tucatírócska eljut Hollywoodba, hogy egy horrorfilmnek hét szavas címet adnak (ja és a lepedék aligha tud fröccsenni, ha már itt tartunk), és a többi. Az ezotériáért sosem voltam oda, de az „adj hogy kaphass”, és hasonló alapvető gondolatokat aláírom, nem árt, ha terjesztjük az ilyesmit. de a személyes véleményem az, hogy kár volt az ezotéria felé ennyire elmenni, ha azon lett volna a hangsúly, hogy a szereplők rájönnek, mennyire vakok voltak a saját életükre, és nincs sem sátán, sem jósnő (akiről azt sem tudtuk meg, hogy is került a képbe, vagy tényleg létezett-e). A stílus azért tetszett, olvastatta magát. És alig tudom elhinni, hogy ugyanannak a szerzőnek a műve, aki az Apám beájulna című örökbecsűt írta!
Réz András: Orr 74%
Hát ez a könyv nincs befejezve. És nem is tudom, mi akar lenni a lényeg. A politikai szál (oldalak nélkül, persze) nem elég erős egy jó sztorihoz, örültem volna, ha a hiperszaglásból kerekedett volna valami katarzisos, jóféle történet.
Az egyszavas mondatok néha halálra idegesítettek. De voltak benne jó dumák, ez az egy szerencséje a könyvnek. :)
Ja és konferenciaturizmus=szextábor? tényleg? Lehet, hogy így van, de nekem nagyon nehéz volt elhinni.
A prológus úgy lelőtte a végét, hogy csak na. Ennek ellenére tartogatott azért meglepetéseket. A narráció tetszett, hangulatot azt nagyon tud teremteni. A troll után én is másképp néztem egy darabig a spagettire. Cal nem lett a barátom, de elhittem őt. A beszólásai néhol tök jók, néhol egy fűzfapoéta szájába valók inkább. :D Niko a tökéletessége miatt már nehezebben hihető, de vele is megbirkóztam. Ahogy az író Árnyék narrációját megoldotta, az szerintem bravúros.
A konklúzió: fan sosem lesz belőlem, de jóféle olvasmány volt!