Na nekem úgy nézett ez ki, hogy egés idáig csak futó, egy-két számos ismeretségben voltam a Beatles-szel. Ez a könyv meg fogja magát, és egy rövid bevezető után, gyakorlatilag az összes felvett dalukon végigmenve, azok apropóján magyarázza el a háttérinformációkat is. Nyilván kívánja a melléhallgatást ez a módszer.
Szóval ha ismerkedni kell, akkor ez a jó forrás szerintem. Ha elmélyülni, akkor is gyanús, mert igen részletesnek tűnik.
Egyetlen komoly bajom van csak a művel: a szerző lábjegyzet-fetisizmusa. Komolyan, alig van oldal, ahol ne lenne legalább 1-2 darab, néhol akár zárójelbe, akár folyószövegbe is mehetett volna a tartalmuk. Így meg állandóan törik az olvasási ritmust.
De ha ezen túlteszi magát valahogy az ember, akkor jó lesz.
Hát nem vagyok meggyőzve. Rendben, tény, hogy kevés Pottert olvastam, azt is összevissza eléggé. A mesék nagyon-nagyon szájbarágósak, az utolsó az egyetlen, amitől tényleg meseérzésem van és nem valami húzzunk rá a tanulságra mindenáron valami sztorit jellegű.
Az elemzések meg… (és igen, itt jön be, hogy tényleg kevés és régen volt a HP) Dumbledore tényleg ennyire arrogáns, öntelt és infantilis volna egyszerre? Csak mert egy elismert szaktekintélytől biztosan nem várnám az állandó jellegű anekdotázást és önfényezést egy elemzésben.
Meg gondolom, ez inkább fordítói bravúr lesz, de hogy azt a szót, hogy „sajna”, egész biztos hogy nem irná le. Vagy én tévedek?
Nem rossz ez. Az elején volt néha olyan érzésem, mintha picit bugyután lenne fogalmazva. Mondjuk ez kb 100 oldal után elmúlt, a világkép meg nagyon rendben van, átgondolt, szépen felépített.
