Shinobu 3

Egy erdei románc története II. – Gilbert
A tükröm előtt állva vágyakozok utánad

A tükröm előtt állva nézek magamra.
Egy szabadságra vágyó lélek maradtam.
Azon a nyári napon elrabolták a szívemet,
Tolvaja ezzel hozta meg életembe a színeket.
Ha nem lopta volna, én adtam volna önként,
Egy mesebeli angyal keltett bennem örvényt.

A tükröm előtt állva zsebembe nyúlok.
Egy vörös hajtincset lágyan előhúzok.
Egy nagy titok végső pecsétjeként kaptam.
Selymes tapintású, billogként süt rajtam.
Alina szerelmes csókjának emlékét őrzi.
Lelkem ölelésének hiányában vergődik.

A tükröm előtt állva elönt a keserűség.
A kötelességembe zárt törvényszerűség.
Milyen szép is lenne oly világban élni,
Hol az ember mer szerelmet remélni!
Nemesi rangom áldás és átok reám,
Hogy szerethetném szabadon a leányt?

A tükröm előtt állva pillantok kardomra.
A véres pengétől szégyen ül arcomra.
Szépséges Alinám, ha most itt volnál velem,
Kezemmel finoman becsuknám a szemed.
Ne lásd e borzalmas világot, maradj ilyen!
Gondjaimat elűző, ártatlan tündér lelkileg.

A tükröm előtt állva születik meg a döntés.
Torkomat olyan régóta fojtogató üvöltés,
Törj fel hát, mennydörögj a vár falai között!
Te drága Alinám, várj meg! A tölgyhöz jövök!
Testembe mar a vágy pajkos mosolyod után.
Nézz rám! Ölelj át! Legyen miénk ez a délután.

A tükröm előtt állva felveszem kabátom.
Lépésről lépésre közelebb a drágaságom.
Titok ez a bűnös szerelem, mégis csodás.
A halált kockáztató, pimasz kacérkodás.
Az erdőben álló, régi romok felé vágtatok,
S éneked hallva én is szabaddá válhatok.

Köszönöm, ha elolvastad a versemet :)
https://poet.hu/vers/334694